Azt Hittem Álom Volt

~31. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Amint hazaértem, bezárkóztam. Nem tudtam, mit csináljak. Csak a legjobb-ban reménykedhettem.

De mi van, ha megtalálják a házam?
Akkor mit csináljak?-kérdeztem magamtól.

Nem tudtam eldönteni, hogy boldog legyek vagy inkább szomorú. Túláradt fejem gondolatokkal. Ez így ment kb 2 órán át, majd kopogást hallottam az ajtón. Felkaptam a fejem ijedtemben. Úgy éreztem magam, mint akinek tűkkel szúrkálják a szívét. Szakadozó lélegzetvétellel lassan elsétáltam az ajtóig, majd kinéztem a kis lyukon. Hihetetlen nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy So Young az. Haboztam egy picit, de miután So Young bekiabált, hogy „Itt vagy? Engedj már be légyszi! Miért futottál el?", beengedtem. Bejött, majd rám nézett aggódva.

-Naa, mi a baj? Miért mentél el? És mi volt ez Jinyounggal?! Tisztára sokkban hagytál!!

Miután újra visszaállt rendesre a légzésem, válaszoltam neki:

-Hidd el, én nagyobb sokkban voltam. Nem akartam mondani, de a koncert előtt megfenyegettek...

Elmeséltem neki mindent, ami történt és ami a Jinyounggal való találkozásból kiderült.

-Te jó ég, ez hogy lehetséges?!-mondta, nagy szünet után.

-Nem tudom... nem, egyszerűen nem bírom felfogni. És... Én azt hittem álom volt, de az kizárt! Nem lehetett az, mert felismert! Tényleg felismert engem!!

-Jézusom, tiszta libabőrös lettem ettől.-folytatta lassan So Young.-Hogy lehetsz ilyen szerencsés?! Konkrétan összebarátkoztál az egész Got7-el és találkoztál velük és..-ekkor pimasz vigyorra húzta a száját.-És éppen kialakulóban van az új pasid...

Felnevetett. Próbáltam komoly maradni, de bennem elkezdett valami izgulni So Young szavaitól.

-Naa, milyen új pasi?-csaptam rá gyengén, miközben kezdett kialakulni egy mosoly a számon.

-Hát nem is tudom, a legjobb tippem J-vel kezdődik és inyoung a vége.-folytatta grimaszolva.

-Persze, majd pont velem..-mondtam, de őszintén, belül valamiért reménykedtem.

Nem tudtam pontosan miért, de éreztem. Ekkor viszont beugrott újra a fenyegetés.

-Ugye nem fognak megölni?-kérdeztem újra ijedt hangon.

So Young arckifejezése megkomolyodott:

-Ne is mondj ilyen hülyeségeket! Nem lesz semmi baj!

-Hogy fogok így aludni? Istenem...-már a sírás küszöbén álltam.

-Ne aggódj, ma itt alszom nálad. Én vigyázok rád!-kedves mosoly jelent meg So Young száján.

Ilyen pillanatokban annyira hálás vagyok, hogy ilyen jó barátnőm van. Ezután nem is nagyon maradtunk fel tovább. Gyorsan elmentünk aludni, hogy hamarabb reggel legyen. De azt azért nem mondhatni, hogy az aznapi estém békésen telt el...