Azt Hittem Álom Volt

~57. Rész~

*Jinyoung szemszöge*

Az üveg mögött álltunk tétlenül. Próbálkozásaink mit sem értek. Mikor Woo Ri "eltűntetett" minket, valójában csak az üveggel babrálhatott, hogy ne lásson minket Seo Min. Mi viszont végig ott voltunk. Ez a tehetetlenség volt a legrosszabb az egészben.

-Jól vagy?-kérdezte Bin Hyuk, ahogy a lány felé nyújtotta a kezét.

Bevallom, az imént legszívesebben bevertem volna a fejét, de mostanra meggondoltam magam. Kivéve ha megint hozzáér Seo Minhoz. Sejtettem, mit akar Woo Ri. Próbára tette Seo Mint, mert ha beadja a derekát, azt fogja hinni egymás ellen fordíthat bennünket. Csak arra nem számított, hogy nem hagyjuk annyiban egy kis akadálytól.

Hirtelen, a semmiből kitárult az addig lezárt ajtó.

-Gyertek!-indult el azonnal JB.-Ki kell jutnunk innen!

Beléptünk a szobába, Seo Min és Bin Hyuk meglepetésére. A lányon látszott, hogy még mindig nem tudta eldönteni, bízhat-e Bin Hyukban. Mindketten felénk fordultak.

-Fiúk!-kiáltott fel.-Istenem, de jó, hogy itt vagytok!

Máris mellettünk termett.

-Mit csinált veletek?-kérdezte aggodalommal hangjában.

-Ne aggódj, itt voltunk végig. Csak ti nem láttatok.

-Tényleg? Hála az égnek.-megkönnyebbülten felsóhajtott, de látszott rajta, hogy kicsit zavarban van.

Ezzel mosolyt csalt az arcomra. Tudtam, hogy bízhatok benne, ahogy ő is bennem. Remélem ez számára is természetes.

-Most mit tegyünk? Hogy jutunk ki?-kérdezte Bambam.

-Erre! Itt egy kijárat!-mutatott egy nem messze pihenő fehér ajtóra Bin Hyuk.

Mindenki elindult futólépésben az irányába. Ekkor viszont valaki megfogta a lábamat és visszahúzott. Kishíján felborultam. Ahogy visszafordultam, Kwon Woo Ri bosszús tekintetével találtam szemben magam.

Hirtelenében lefagytam egy pillanatra, majd próbáltam lerázni. Erre már a többiek is visszafordultak. Woo Ri felált és megkísérelt elkapni, de ekkor Seo Min szabályosan rávetette magát.

Szóhoz se jutottam, olyan gyorsan történt minden. Félelmet nem ismerve igyekezett legyűrni. Woo Ri próbált visszacsapni, de Seo Min lefogta, majd a falhoz vágta és felkiáltott:

-Menjetek! Majd én feltartom!-ahogy rámnézett, egy pillantásából megértettem, hogy ez nem kérdés volt.-Gyorsan!

Épp nyitottam volna a számat, de újra megszólalt:

-Most én is szeretnék segíteni! Utánatok megyek, ígérem!

Bármennyire is szerettem volna ellenkezni vele, nem vezetett volna semmire. Elindultam hát a többiekkel az ajtón át.

Mikor kiléptünk, már nem egy épületben voltunk. Egy hídon. Az ajtó - ahonnan jöttünk -, mint egy portál, a közepén lebegett. Körbenéztünk és a város a híd körül lángokba borulva állt. A magas épületek mind vöröslően égtek. Az ég sötét, narancssárgás volt és rettentően baljósló. Bár lenyűgöző látvány volt, mindannyiunkban megfagyott a vér.

-És hogyan tovább?-nézett Bin Hyukra Youngjae.

-Nem tudom pontosan. Kéne valahol lennie egy kijáratnak.-nézett körbe.-Ugyanott fogunk felkelni, ahol aludni mentünk.

-Hova vittétek Seo Mint?-kérdeztem tőle.

-A stadion előtt maradt, ahol a koncertetek volt. Egy fekete autóban vagyok Seo Minnal. Woo Ri nincs ott, de azt mondta, azonnal küldjem magunkat álomba, miután elkaptam. Persze elejétől fogva nem hagytam volna, hogy bármit tegyen vele. Szóltam So Youngnak, még mikor először manipulált Woo Ri, hogy vigyázzon Seo Minra. Túl sok volt a rossz jel, és Woo Ri miatt nem mindig voltam magamnál. Tudtam, hogyha neki szólok az álmokról és egyszer meséli Seo Min, hogy mi történik vele éjjel, rájön, hogy valójában nem hazudtam neki. Seo Min figyelmen kívül hagyott volna engem, végülis rég elváltak útjaink emiatt. Ha vele maradok, csak bajt hoztam volna a fejére. És még így is ez lett. De So Young mindig figyelt rá és ha kellett, direkt felhívta reggel, hogy ne maradjon túl sokáig az álmokban.

-Ez igaz?-néztünk rá mind csodálkozva.

-Igen. So Young nagyon sokat segített.

-Nekünk is ő segít most. Még mielőtt lefeküdtünk volna, Bambam felhívta és átmentünk hozzá.-magyaráztam Bin Hyuknak.-Mondtuk, ha bármi furcsát lát rajtunk, keltsen fel... Ez az!-kiáltottam fel.-Van itt valami éles?

-Éles?-nézett rám Mark.

-Ha valamivel megkarcoljuk magunkat, az látszódni fog a testünkön, nem?-mondtam.

-De!-értette meg JB.-Bármi jó, csak egy minimális karcolás kell.

-Ki keljen fel? Elég egy ember és úgy fel tudjuk kelteni a többieket is. Majd utána megkeressük a fekete autót!-csatlakozott az ötletelésbe Jackson.-Mi a kocsi rendszáma?

Bin Hyuk elmondta a rendszámot és az autó típusát, majd kihúzott egy kést a bakancsából:

-Nem Seo Min miatt, hanem Woo Ri miatt van itt, mielőtt kiakadtok.

Egy ideig csönd volt, majd Yugyeom törte meg azt:

-Adjátok, majd én megteszem!-és ezzel a lendülettel kirántotta Bin Hyuk kezéből a kést.

Lassan húzott egy vékony, de hosszú vonalat alkarján. Nem szólt, tűrte a fájdalmat. Már épp elvállaltam volna én is, ha nem jövök rá, hogy akkor itt kell hagynom Seo Min-t.

Feszülten várakoztunk a következő percben, bár inkább egy órának tűnt.

Igazunk volt.

Egyszer csak eltűnt Yugyeom.