Azt Hittem Álom Volt

~4. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Kedd reggel, pipa. Csörgő óra, pipa. Kellemetlen ébredés, pipa.
Amikor kikeltem az ágyból, rögtön a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom hideg vízzel, felöltöztem. Gyorsan belapátoltam egy adag müzlit. So Young fáradt arccal jött ki a hálószobából.

-Jó reggelt! Hűha, lassan indulnom kell dolgozni!-mondta meglepetten, amikor az órára pillantott.

Én is ránéztem és egy pillanatra elakadt a szavam.

-Jajj ne!-kiáltottam fel a fejemet fogva és már célba is vettem a liftet.

Kirohantam a járdára és a zebra felé vettem az irányt. Ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy két gyerek a kuka mellé szemetelt egy banánhéjat. Nem szeretek elkésni, de ezt még jobban utálom. Gyorsan felvettem a héjat és beledobtam a kukába. Aztán odafutottam a zebrához és ekkor valami átsuhant a zebrán a szemem előtt. Egy busz. Sőt, a busz, amely az álmomban elsodort. Szerencsére senki nem sérült meg, de a gondolat, hogy lehet ez nem így végződött volna, megrémisztett. Mindenki körülöttem meghökkent, hogy hogyan lehet valaki ilyen figyelmetlen sofőr. De ez is csak azt bizonyította, hogy ez az álom nem vicc volt. Erőt vettem magamon és átsétáltam a túloldalra a többiekkel. A buszon végig a történteken járt az agyam. Leszálltam a szüleim boltjánál és beléptem az ajtón. Üdvözöltem őket, majd segítettem a raktárba vinni pár dobozt. Miután leraktuk a dobozokat, anyu megállított.

-Kicsim, látom gondterhelt vagy. Mi a baj? Történt valami?-mondta aggódva.

-Nem, nem. Ez semmiség. Csak volt egy fura álmom, de lehet csak a melegtől.

-Miféle álom?-kérdezte.

Elmeséltem neki, hogy mi is történt velem, majd a vállamra rakta a kezét.

-Ne aggódj szívem, csak vigyázz magadra. Ilyen nem történhet veled, mert tudom, hogy felelősségteljes lány vagy.-magyarázta törődő mosollyal a száján.

-Köszi anyu!-mondtam, de közben máson járt a fejem.

Reméltem nem tartogat a kedd este is további meglepetéseket már számomra. Még nem tudtam, mi vár rám...