Azt Hittem Álom Volt

~38. Rész~

*JB szemszöge*

Miközben a továbbiakon gondolkoztunk, meghallottuk, hogy valaki felfelé tart a lépcsőn. Mind megfagytunk egy pillanatra, majd Jackson, megtörve a síri csendet, megszólalt suttogva nekünk:

-Bakker, biztos a menedzser!

Seo Min felnézett tétlenül, majd Mark megragadta csuklóját, gyorsan odavezette egy nagy szekrényhez és bebújtatta.

-Bújj be gyorsan! Ide csak nem nyit be..-suttogta, miközben behajtotta ajtaját.

-Köszi.

-Figyeljetek, csak semmi feltűnő! Legyetek természetesek!-mondtam, majd átugrottam a kanapén és ráhuppantam.

Bambam és Mark előkapták a telefonjukat, Jackson benyomta a TV-t és Jinyounggal kapkodva mellém ültek. Youngjae és Yugyeom olyan tehetetlenül maradt, hogy amikor benyitott a menedzser, elkezdtek kő papír ollózni, jobb ötlet híján. Elég viccesen néztek ki, de a hatás meg volt, mintha semmi se történt volna.

Mindenki az ajtó felé fordult. Kicsit tartottam attól, hogy mit fog mondani a helyzetről és Seo Minról, főleg hogy ő is hallja. Yugyeom nem akart nagy balhét, ezért nagyon boldogan próbálta indítani a beszélgetést:

-Uram! Képzelje, találtunk új háttértáncost! És már holnap tud is kezdeni!

-Ez minden szép és jó, de mégis mit jelentsen ez fiúk? Mi ez a nagy felhajtás itt?-kezdte mondanivalóját egyenlőre még türelmes hangnemben, de erről gyorsan átváltott.-Mondtam, hogy ne keverjetek bajt! És most hallom, hogy micsoda? Valami titkos lánnyal találkozgattok?! Ki ő? Csak nem egy fan? Vagy már valaki randizik is itt?!

-Uram, sajnáljuk, de nem kevertünk semmilyen bajt.-mondta Jinyoung.

-Még hogy nem!?-kapta fel a fejét.-Akkor mi ez itt kint?!

-Uram, nem találkozhatunk a barátainkkal? Mert ő egy jó barátunk, azt hittük ez nem tiltott.-tettem hozzá.

-De, dehogy nem. De ez nekem máshogy tűnt. És most nem nektek kéne beszélni! Ez főleg rád vonatkozik, Jinyoung!! Hallottam, hogy állítólag valami videó is van erről! És te vagy benne!-immár kiáltoztott a menedzserünk.

Jinyoung nagyon jól tartotta magát, de látszott rajta azért, hogy a vér is megfagyott benne egy pillanatra. Nem hiszem, hogy az imidzse miatt, inkább Seo Minért aggódott.-gondoltam.-De szerintem mind így vagyunk ezzel.
A menedzserünk elővette telefonját, majd feloldotta és megnyitotta a Youtube-ot. Mind tudtuk, hogy mit csinál és hogy végünk van. Úgy tűnt, Jinyoung már lélekben elásta magát.

A folyamat viszont tovább tartott, mint gondoltuk. Mi csak vártuk, hogy felrobbanjon a bomba, viszont helyette más hangzott el:

-Mi ez?! Valaki leszedte a videót a Youtube-ról? Mégis ki?!

Hirtelen mindenkinek felcsillant a szeme. Fogalmunk se volt, ki lehet a megmentő, de nagyon hálásak voltunk. A menedzser vetett ránk egy utolsó mérges pillantást, felmordult, majd sarkon fordult és elment.

-Veletek még számolok később!-dobta még oda nekünk az ajtóból, majd bezárta azt.

Mindenki megkönnyebbült. Mikor már biztosak voltunk benne, hogy nem jön vissza, kiengedtük Seo Min-t. Nem tűnt túl boldognak:

-Sajnálom fiúk, én nem akartam nektek bajt okozni..-kezdett magyarázkodni.

-Nem okoztál bajt egyátalán, nem a te hibád!-mondta neki Jinyoung és megpaskolta a hátát.

Seo Min odasétált az ablakhoz és a függönyök mögül kilesett. Még mindig ott tömörültek a riporterek a ház előtt.

-Egyébként most jut eszembe Seo Min!-törte meg a csendet Jinyoung, majd kihúztott zsebéből egy rózsaszín telefont.-Ez a tiéd. A koncerten hagytad.

-Oh hála az égnek, hogy megvan!-mondta megkönnyebbülten.-Minenem ezen van!

Feloldotta, viszont újra feszültté vált.

-Ezt nem hiszem el, de komolyan!-kiáltott fel, majd felénk mutatta a mobilt.

Egy üzenet vált láthatóvá, amiben ez állt:

-Hol vagy?! Úgyis megtalállak, figyeld meg. És ami azután jön, az még kevésbé fog tetszeni, szívem! :)