Azt Hittem Álom Volt

~48. Rész~

*Jinyoung szemszöge*

~Előző nap este~

Borzasztóan depresszív hetünk volt. Ha nem azon gondolkoztam, hogy szegény, szerencsétlen Jackson hogyan érezheti magát, akkor azon, hogy Seo Min jól van-e egyedül. Nem találkoztunk vele egész héten, csak egyszer láttam az ablakból. Kimerültnek tűnt, akárcsak mi.

Vajon ő hogy kezeli a helyzetet? És vajon Jacksonnak mi jár a fejében? Néha azon agyaltam, hogy bárcsak tudnám, mivel tehetném boldoggá újra. Bármit megtennék, mert ez nem állapot. Borzalmas így látni a móka mesterünket. De aztán rájöttem, hogy ezt nagyrészt magában kell elintéznie. A gyász is csak idővel múlik el, nem valami olyasmi, amit ilyen gyorsan el lehet hessegetni. És az ember nem elfogadja majd, hanem megtanul élni vele. Amíg ez nem megy, bár ott vagyunk neki mind, békén kell hagynunk egy ideig.

Alig tudtam este elaludni a sok gondolattól. Vagy egyáltalán. Napok óta álmatlanságban szenvedek, vagy rémálmaim vannak.

Végül mégis sikerült nyugovóra térnem.

Egy sötétebb, graffitivel szétfirkált utcarészen ébredtem fel. A sok álmatlan éjszaka után meglepve nézem körül a furcsa helyszínen. Miután felültem, észrevettem a többieket is körülöttem. Éppen ébredeztek, kezdtek feltápászkodni. Rögtön felismertem ezt az utcát, az If You Do-ban voltunk. Mégis úgy éreztem, valami hiányzik. SEO MIN! Körbenéztem, de ő sehol nem volt. Csalódottan visszahuppantam a földre.

-Fiúk!-hallatszott nem messziről egy női hang.
Azonnal felpattantam és megfordultam. Sajnos nem Seo Min volt. Egy másik lány. A többiek is meg voltak lepődve a hirtelen jött idegentől. Ahogy szembe fordultunk vele és végigmért minket, ő is meglepődött. Úgy láttam, próbálta leplezni.

-Hát te ki vagy?-kérdezte Mark.
-Találkoztunk már korábban.-mondta, miközben közelebb sétált hozzánk.
-Igen?-gondolkozott Yugyeom, tarkóját vakargatva.
-Egy kávézóban.-mosolygott a titokzatos lány.
-Ooh, tényleg! Emlékszem rád, autogramot kértél a kávézóban.-nézett fel JB megvilágosodva.
-Igen. A nevem Cha Hae Ri.
-Most már én is emlékszem!-mosolygott Youngjae.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem gyanakodva.
-Mindigis itt voltam.-nézett rám változatlan arccal.

Mi van?-gondolkoztam.-Mit csinált itt? És hol volt idáig?
Nem bírtam elengedni a tényt, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Mármint aranyos lánynak tűnt, de mégis bizarrnak tartottam jelenlétét. Akkor mégsem csak mi vagyunk itt?

-Jól vagy Jackson? Mindenezek után...-kérdezte szokatlan hangsúllyal, arca viszont továbbra is rezzenéstelen maradt.

-Hogy érted? Igen, jól.-nézte Jackson furcsállva.
-Akkor jól van.-mondta majd megfordult.

Miért kérdezte ezt? Talán a gyilkosságra célzott? Arra nem célozhatott, mert azt nem publikáltuk, csak mi, a rendőrség és a főnökeink tudják. Mindenesetre egyre abszurdabb ez a helyzet. Annyi kérdésem van.

-Hova mész?-lepődött meg Bambam.
-Nem vagytok kíváncsiak a kis barátnőtökre?-nézett vissza ránk.
-Seo Min? Hol van?-kérdeztem tőle hezitálás nélkül.
-Veled.-fordult vissza.
-Mi? Velem?-néztem nagyot.

Követtük Cha Hae Ri-t egészen a nagy vörös konténerekig. Ekkor láttam meg Seo Mint. Valakit figyelt, majd boldogan odarohant hozzá és átölelte. Mi a fene?-gondoltam.-Ki van itt?

-Jinyoung! De jó, hogy itt vagy!-mondta vidáman, még mindig az ismeretlen személyt szorongatva.
-Én is ör...-kezdtem bele, majd ahogy közelebb léptem, megláttam kinek mondja.
Nem hittem a szememnek.

Magamat láttam, engem ölelt Seo Min. De az mégsem én voltam. Én magam vagyok. KI EZ?!
-Mi a frász ez?-összezavarodtam.
-Ez te vagy. Ránézésre..de ezt Seo Min nem tudja. Olyan erős bűntudata volt minden miatt, bár igazándiból nem tett semmi rosszat, hogy egy saját álmot alakított ki magának. Konkrétan a saját, személyes kis pokla.
-Micsoda? Szóval most azt hiszi, ez vagyok én?-mutattam az ijesztően valódinak tűnő hasonmásomra.
-Igen, pontosan. És nem csak rólad hiszi azt, mind itt vagytok.-mondta érdektelenül Cha Hae Ri.
-A saját kis pokla? Most azt fogjuk látni, amitől legjobban fél?-kérdezte aggódva Yugyeom.
-Úgy is mondhatjuk, igen.
-De ebben mi miért vagyunk benne?-kérdeztem.
-Szerinted mitől fél most a legjobban? Tőletek? Haha, nem. Esetleg valami mástól?..-halvány mosoly jelent meg arcán, felfedve igazi énjét.

-Hogy elveszít minket...-mondta halkan Jackson.
-Ügyes! Sajnos viszont ő nem lát titeket és nem is hall.
-Nem szólhatunk bele..-hajtotta le a fejét Yugyeom.
-Nem ám.-mondta Cha Hae Ri, majd elvonult.-Kezdődik műsor!

Amíg beszélgettünk, nem is figyeltem a történéseket a sokktól. Kiabálást hallottam, szóval odanéztem:
-Te! Még te kérdezed tőlem, hogy baj van-e?! Veled mi a baj?!!-ordította a hasonmásom.
-Velem? Miről beszélsz?-nézett vissza rá Seo Min összezavarodva.
-Mindenről! Mindent csak elrontasz! Miért csinálod ezt?
-M...micsoda?
-Betörsz az életünkbe és mindenkit veszélybe sodorsz! Aztán azt hiszed, hogy csak úgy játszadozhatsz velünk! VELEM!!
-Mi történt veled?!-szegény Seo Min alig bírt szóhoz jutni.

-Ezt nézni sem bírom..-mondtam a fiúknak.-Milyen jogon vádolja meg Seo Mint?!-emeltem meg a hangom.
-Te vagy az, aki csak élősködik rajtunk!! Ideje lenne, hogy felkelj a kis álmodból!-folytatta a kiabálást a hasonmásom.
-Hát ebből biztos, mert borzasztó szar!!-vágott vissza Seo Min lángoló tekintettel.
A hasonmásom elkezdte bökdösni és lökdösni. Ne. Ne. Nem. Ez nem történik a szemem előtt. EZ NEM ÉN VAGYOK SEO MIN!

-Mit hiszel mit csinálsz?!-kiáltottam rá immár végtelen dühhel.

Persze semmit nem hallott, ez volt a legrosszabb. Tehetetlen voltam, jelentéktelen.

-MIT AKARSZ TŐLÜNK??!!-üvöltött rá hasonmásom Seo Minra, majd erőből fellökte.
A szemei könnybe lábadtak.
-TE ROHADÉK!!-rohantam oda hozzá, de az ütésemből semmit nem érzett, csupán átsiklott rajta...