Azt Hittem Álom Volt

~40. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Eltelt másfél hét.

Szerencsére egy időre pihentették a rólam és Jinyoungról szóló pletykákat. Nem tudtam, hogy mit gondoljak róluk. Nem volt igaz a nagy része, de azért kicsit jó érzés volt hallgatni bizonyos felvetéseket.^^

Na de visszatérve a hétre, hivatalosan is beköltöztem a táncosok dormjába. Igen, külön dormjuk van, teljesen felszerelve. Egyébként a fiúk szomszédjai vagyunk és ezáltal sokkal egyszerűbben tudunk gyakorolni. Van mellettünk egy nagy táncstúdió.

Mostanában nagyon boldog voltam, minden nap találkoztam a fiúkkal. Még a próbák is szuperek voltak annak ellenére, hogy úgy kellett tennünk, mintha nem ismernénk annyira egymást.

Sőt, a próbákon kívül többször is átosonhattam hozzájuk és mindegyik taggal kialakult valami közös, amit szeretünk együtt csinálni.

Youngjae-al mindenevők vagyunk, mint a konyhamalacok. Vagy magunknak összedobunk valamit; vagy rendelünk pizzát; bármit amit szem, száj megkíván. Ha vele lógok, garantáltan jól lakunk. Múltkor evőversenyt tartottunk, ki eszi meg gyorsabban ramen-jét. Olyan gyorsan belapátolta, hogy még a felénél se tartottam és megnyerte. Mégis úgy érzem én jártam jobban, mert legalább így ki tudtam élvezni minden falatot.

Yugyeommal sokat táncolok, csomó lépést megmutatott. Sokszor bent marad velem pluszban gyakorolni, hogy fel tudjam hozni a lemaradásomat. Tőle tanultam meg még órán kívül két koreográfiájukat is. Ha valami látszólag nem megy, órák után tökéletesíti velem. Tudja, hogy én is örökmozgó vagyok, szóval ez nem okoz problémát. Bár fiatalabb, mégis ha táncról van szó, profibb oktatót keresve se találnék. Nagyon aranyos, ahogy segít mindig.

Markkal egyre többet beszélgetünk, végre megnyílt nekem. Eleinte azt hittem hűvös természetű, de ez a feltételezés gyorsan elszállt. Vele leginkább egymás szívatásában vagyunk jók. Múltkor kaptam tőle egy ajándékcsomagot (ami egy szponzoruktól van), mert azt mondta "lányos dolgok" vannak benne. Másnap mikor hajat mostam a szponzorált samponnal, kiderült, hogy UV rózsaszín hajfestéket kevert bele. Nem is kell mondanom, aznap egy kisebb fakanalas verést kapott. De aggodalomra semmi ok, nem bántottam nagyon, inkább az "fájt" neki jobban, hogy másnap ráborult egy vödör slime az ajtóban.

JB tényleg olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Ha valami bajom van, megbeszéljük. Egyébként nem hittem volna, de nagyon szeret versenyezni. Sokszor összeülünk vele és Bambammel videójátékozni. Az volt a kedvencem, mikor mondtam nekik, hogy én is szeretem az ilyen játékokat. Azok a fejek...mindent megértek. De a kedvencem még mindig az, mikor én nyertem és egy napig ők főztek rám.

Bambammel ezen kívül még vagy instagramozni, vagy youtubeozni szoktunk. Ő sose marad le semmiről. Sőt, múltkor azt is megmutatta, hogy szokott videót szerkeszteni. Nagyon ügyes benne. És nagyon érdekli a divat, mindig mutogatja gardóbja új lakóit, melyek az én érdeklődésemet is fel szokták kelteni.

Jacksonnal mikor leülünk a tv elé, akkor onnan senki nem rángathat minket ki. Imádunk filmezni és sorozatokat nézni. Mindig kommentálunk mindenféle hülyeséget és nagyokat röhögünk egymáson, popcornnal téli szájjal. Kiderült, hogy legalább akkora sorozat-imádó, mint én. Ha nem nagyobb. És olykor még a többi tag is beugrik mellénk tv-zni.

Jinyounggal pedig.. vele is nagyon jól elvagyok. Néha csak leülünk és zenét hallgatunk együtt egy fülhallgatóval. Olyankor ki tudok zárni minden mást a fejemből. Néha annyira elpirulok, hogy fel se merek nézni. Nagyon szenvedélyes a zenét illetően és ezt tisztelem benne. A kedvencem, mikor énekel nekem. Van, hogy nem is veszi észre és úgy dúldol valamit. Ilyenkor mindig mosolyt csal az arcomra. De persze vele is szoktam mindenféle baromságot csinálni. Amíg Markkal egymás szívatásában, addig Jinyounggal mindenki máséban vagyunk jók.

Szívesen kimennénk sétálni egyet vele és beszélgetni, de egyszerűen nem kockáztathatjuk a már így is rizikós helyzetünket. Igazából nem nagyon volt szó erről a témáról, csak kínos lenne. Főleg, hogy valóban érzek iránta valamit. Azt nem tudom, hogy ő is viszonozná-e ezt, de nem akarom elmondani neki, nehogy elrontsak vele mindent. Na mindegy, így mentek a dolgok az elmúlt másfél hétben. Közelebb kerültem a fiúkhoz és még jobb barátokká váltunk.

Végre péntek volt, utolsó próba a héten. Este 8-kor még a studióban voltunk. Már mindenkinek ment a tánc, de még azért egyszer megismételtük, hogy tökéletes legyen. Amint megvoltunk, mindenki elkezdett szedelőzködni. Mind tudtuk, hogy az utolsónak kell lekapcsolni a zenét, a villanyokat és bezárni a stúdiót. A táncosok gyorsan elhúztak, a fiúk is lassacskán kiszállingóztak, miután mondtam nekik, hogy egyelőre minden lépést értek. Már csak 3-an maradtunk Markkal és Jinyounggal a végére. Még helyükre raktuk a székeket, amiken a táskák voltak. Senki nem tűnt úgy, mintha sietett volna, ezért én se rohantam még. Persze Mark megint hozta a formáját. Miután a hozzá legközelebbi utolsó széket a helyére rakta, kirohant a stúdióból ezzel a szöveggel:

-Hahaa Seo Min, megint bevetted! Jinyoung, én a helyedben futnék!

Majd még a távolból hallatszódott:

-Jó szórakozást!

Egy pillanatig utána akartam szaladni, hogy elkapjam a grabancát, de  őszintén, már meg se lepődtem. Úgyis tudja, hogy vissza fogja kapni.

Egy adag "most komolyan?" fej után Jinyoungra néztem versengően. Ő vissza rám. Olyan volt, mint valami cowboyos filmben, csak pisztoly helyett a táskánkat ragadtuk meg. És hirtelen mindketten megindultunk futólépésben az ajtó felé. Csak úgy dübörgött bennünk az adrenalin, mint egy igazi versenyen. Aki először kilép a küszöbön, az nyer. Legalábbis azt hittük, de ketten nem fértünk ki az ajtón egyszerre. Amikor láttuk, hogy itt baj lesz, félreugrottunk. Úgy felkenődtem a falra, mint még soha. Azt se láttam, hol vagyok, amikor visszazuhantam. Valami puhára estem. Nagyot nevettem, mert már tudtam, hogy mi a helyzet.

-Na, most ki a nyertes?-kérdeztem szakadva.

-Hát te mindenképpen jobb helyzetben vagy!-nyögte ki alólam Jinyoung.

Legurultam róla, majd mindketten szakadtunk a röhögéstől.

Még mindig szólt a zene és pont egy pörgős szám jött, amire mindig táncolni szoktunk. Jinyoung felpattant és az egyik kezét felém nyújtotta.

-Szabad egy táncra?-kérdezte félig kuncogva.

Megragtam a kezét, felhúzott és mindenfajta hezitálás nélkül elkezdtünk körbe-körbe ugrálni és összevissza táncokat lenyomni. Közben persze tátogtuk a szöveget, az sose maradhat ki. Egy kész produkciót adtunk elő ott. Mivel egyedül voltunk az épületben, mással úgyse foglalkoztunk. Mikor vége lett a számnak, beálltunk végpózba, majd egymásra borulva (félig röhögve, félig haldokolva) kilihegtük magunkat.

Vidáman felnéztem Jinyoungra, de mikor találkozott a tekintetünk, újra nehezebbé vált levegőt venni. Lehet közben a mosoly is eltűnt az arcomról, mert úgy elvesztem a szemeiben. Olyan érzés volt, mintha a lelkemet fürkészné. Még jó, hogy kiugráltuk magunkat, így kevésbé látszott, hogy elpirultam. Amint visszatért belém az élet, elkaptam a fejem. Gyorsan gondolkozz! Valami elterelést!-gondoltam.

-Szóóval... holnap végre szombat...-visszanéztem rá, de ami ezután jött, arra semmi nem tudott volna felkészíteni.

Felém hajolt és megcsókolt. Nem hezitált és nem hagyott időt, egyszerűen megtette. A karjaimból kiment az erő. Még talán a lábam is megremegett egy kicsit. Ezzel viszont nem rohant, csak szépen rávezetett. Ahogy az ajkaink egymáshoz értek, olyan volt, mintha felgyulladtam volna. A meglepettségtől nyitva maradt szemeim is becsukódtak. Egyik kezét az arcomra helyezte, a másikat pedig a derekamra. Az enyémek bezzeg csak lógtak le. Örültem, hogy a lábamon megálltam.

Ekkor elvette pár centire a fejét és rám nézett. Lassan kinyitottam a szemem és rámvigyorgott. Azt a fejet sosem felejtem el. Közelebb húzott és újra megcsókolt. Ezúttal már átkaroltam én is...