Azt Hittem Álom Volt

~32. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Álmomban egy úttesten keltem fel. Éreztem a hátam alatt a durva aszfaltot és láttam magam felett a végtelen, felhővel borított eget. Lassan felkeltem a földről és körbenéztem. Nem láttam senkit a környéken. Nagy emeletes házak és modern irodaépületek voltak mindenfelé. Nem voltam biztos benne, hogy Seoulban vagy valahol máshol voltam-e.

-Hol vagyok?-gondolkodtam hangosan.

Ahogy így körbetekintgettem, dudaszóra lettem figyelmes a hátam mögül. Hátrafordultam és megláttam, hogy egy autó száguld felém fékezés nélkül. Úgy meglepődtem, hogy hátraléptem egyet és elestem a saját lábamban. Ez volt a szerencsém, mert ha 2 cm-rel előrébb vagyok, elsodor a kocsi. Pislogni is elfelejtettem egy egész percre. Feltápászkodtam újra és átfutottam a járdára.

-Hát.. hát ez meg honnan jött? Az előbb még senki nem volt itt...

-Kim Seo Min?-szólalt meg mögülem egy hang.

Odafordultam és egy ismerős arc nézett vissza rám.

-Kwon Woo Ri? Szia!-mondtam enyhe meglepettséggel a hangomban.

-Rég találkoztunk...-mondta.

-Igen, h... hol voltál? És most hogy-hogy itt vagy?-bombáztam meg kérdésekkel.

Felnézett az égre, majd gyors tekintetet vetett a városra.

-Magam sem tudom pontosan.. Arra emlékszem, hogy a repülőgépen voltunk. De, de utána nem tudom mi történt már...

-Tényleg?

-Igen, miért mi volt?

-Hát lezuhantunk, mert nem volt pilóta. De szerencsére túléltük. Aztán volt még másik álo... helyszín is.-magyaráztam neki.

-Más helyszín? Milyen?

-Öhm, tudod olyan.. de várj, egyébként hol vagyunk?-váltottam gyorsan témát.

Nem tudom miért, de úgy éreztem elég ha ezt csak én és a fiúk tudják. Még akkor is, ha Kwon Woo Ri csak egy kivetülése az agyamnak. Nem voltam biztos benne, hogy ő is igazi ember.

-Valami nagy városban, de ez elég érdekes..-mondta, majd felmutatott az égre.

Felemeltem a fejem, majd kutattam az eget bármi abnormális jelenségért. Egyszer csak megláttam pár méretes madarat.

-Madarak! Na az első élő dolog ebben a városban. Rajtad és rajtam kívül.-magyaráztam Woo Ri-nak.

-Azok nem madarak...

-Mi?!-néztem rá értetlenkedve, majd újra rálestem az égre.

Egyre tisztábbá vált az alakjuk és ezek tényleg nem madarak voltak.

Emberek!!