Azt Hittem Álom Volt

~42. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Egész hétvégén, majd hétfőn is rózsaszín felhőben voltam.

Gondolkoztam, hogy elmondjam-e So Youngnak a történteket. Végül úgy döntöttem, elmondom neki diszkréten és a lelkére kötöm, hogy ne árulja el senkinek.

Na igen, ebből csak a diszkrét maradt ki..

Rátok hagyom, hogy kitaláljátok a reakcióját. Szerintem nem lesz nehéz. Akár csak egy bakkecske (ANNYIT UGRÁLT...).

Viszont nem csak Jinyoungnak örültem, végre augusztus végén meg lesz az első fellépésem a fiúkkal. Amikor beleegyeztem az ajánlatukba, nem gondolkoztam ennyire előre. Pedig kellett volna. Nem hittem volna, hogy idáig el fogok jutni. Annyira örülök!-gondoltam.

Mióta velük vagyok, mindig van valami, amiért örülhetek és ami el tudja velem feledtetni a gondjaimat. Sokat köszönhetek nekik. Nélkülük nem bírnám ezt elviselni.

Végre augusztus lett. A nyár utolsó hónapja, majd ezután mehetek vissza egyetemre. Még egy évet kell ott töltenem. Úgy döntöttem, még befejezem tanulmányaimat, és közben folytatom a háttértáncoskodást. Ez az, ami boldoggá tesz. Nem éreztem magam ilyen szabadnak azóta, hogy abba kellett hagynom pár évvel ezelőtt.

Egyébként mellékes, de ne aggódjatok, mert a próbák és az újságírók miatt semmiről nem maradtatok le a Jinyounggal való kapcsolatom haladásában. De jó ezt végre kijelenteni, 'kapcsolat'...

Egy csütörtöki napban az a legrosszabb, hogy nem péntek. Ez egy élettapasztalat. Akkor is ezt éreztem, miközben a szüleim boltjában segítettem. És miután ott végeztem, elindultam a háttértáncosok dormja felé, vagy ahogy mostanában hívom, haza. Gyalog mentem, végre szívtam egy kis friss levegőt.

Épp nyúltam volna a kulcsért, hogy nyissam az ajtót, amikor valaki megragadott hátulról. Befogta a számat és elrángatott az ajtó elől. Nagyon megijedtem, kapkodtam minden felé, szinte lepergett a szemem előtt az életem. Kiáltani próbáltam, de csak tompán jött ki a hang a számból. Bekötötte a szemem és berángatott egy épületbe, majd elengedett. Nem tudtam ellenállni, túl erősen fogott. Leszedte a szememről a kendőt. Sötét volt, alig láttam valamit. A földön ültem és elém állt két férfi. Maszk volt rajtuk és magasak voltak. Szakadozott levegővételek közepette elkezdtem négykézláb hátrálni, majd neki mentem valakinek. Hátra se mertem nézni.

-Mit akartok tőlem?!-kiáltottam.

Az egyik maszkos ember közelebb hajolt hozzám. Én csak hátrahúzódtam és becsuktam a szemem. Lehet túl mentem a határon?

Ekkor viszont valami megtörte a feszült hangulatot. Nevetést hallottam, de nem ördögit, inkább mintha valami vicceset látnának.

Lassan kinyitottam a szemem és láttam, ahogy leveszik a maszkot. Yugyeom és Bambam volt az. Ekkor vettem észre, hogy a Got7 házában voltam. (Feloltották a villanyt.) Ők meg csak nevettek. Ekkor odajött Youngjae és JB is.

-Na jó én mondtam, hogy nem kellene ilyen durván megviccelni!-közölte Youngjae az arcom láttán.

-Most szórakoztok velem?!-fakadtam ki, mikor végre feleszméltem a sokkból.

-Mi mást!-nevetett Bambam.-És még milyen jó volt!

Én is hallattam egy nevetést, de az inkább a 'most végetek van' kategóriába tartozott.

-Nyugi Seo Min, tudod milyenek...-nevette el magát JB is.-Mint egy csapat kis hülyegyerek.

-Semmi baj nincsen, majd úgyis visszakapjátok.-mosolyogtam vissza kárörvendően és integettem Bambamék felé.

Jinyoung is odaült hozzánk.

-Ugye nem csináltátok meg tényleg azt a baromságot?-kérdezte, de szerintem már enélkül is tudta a választ.

Ő se bírta visszatartani a röhögést. Aztán én is megpuhultam, majd megint elbeszélgettem a fiúkkal. Mindig van valami jó témánk.

Éppen a kedvenc pulcsijainkról volt szó és hogy ki kiét szokta becsórni, amikor hallottuk, hogy valaki belépett a szobába. -Na végre, már épp ideje volt!-mondta Yugyeom azt gondolván, hogy jön a többi tag is.

Arra viszont senki nem tudott volna felkészíteni, ami ezután következett. Mark belibbent a szobába egy szál törülközőben.

Ismétlem, EGY SZÁL TÖRÜLKÖZŐBEN.

Hát olyan fejet nem minden nap látni, mint amilyet akkor vágtam. Mindenből volt egy kicsi az arcomon.

-Ki használta megint el a tusfürdőt? Alig volt már benne!-mondta a kezében lévő tusfürdőt figyelve, majd felnézett.-Lépjen elő a bűnös, amíg még jókedvemben vagyok!

Mindenki rá meredt és csak ekkor realizálta, hogy miért van olyan csönd. Aztán rám nézett nagy szemekkel, én meg csak ültem csöndben. A csöndet az törte meg, hogy a kezem közül kicsúszott közben a kulcs, amit szorongattam. Ekkor felpattant Jinyoung:

-Mi.. mégis mit csinálsz amikor itt van Seo Min?! Jézus, kapjál már fel valamit!-csak dőltek ki belőle a szavak, majd kitolta Markot flakonostul a szobából, akinek azóta se sikerült megformálnia a torkán akadt szavakat.

Jót nevettem rajtuk.