Azt Hittem Álom Volt

~8. Rész~

*Jinyoung szemszöge*

Úgy éreztem, mintha egy ütést kihagyott volna a szívem ahogy a segítségére siettem. Kinyúltam érte és még pont elkaptam a csuklóját. Pont az utolsó pillantban. Ha innen leesett volna, lehet hogy meghal.-futott át a gondolat az agyamon. Amint észrevette, hogy nem esett le, visszafordult, hogy a szemebe nézzen. Szinte már halálra rémült. Legalább annyira voltam én is meglepődve. A sokktól teljesen le voltam fagyva, de aztán elkeztem felhúzni. Egy pillanattal később egy kiáltást hallottam elhangozni. Yugyeomtól jött, aki a labdát dobálta Youngjaenek.

-Vigyázzatok! Várjatok, ti mit csin...-idáig hallottam, majd éles fájdalom hasított a fejembe.

Eltalált a labda elég erősen. Ez azt eredményezte, hogy enyhén előre dőljek és elveszítsem a lendületem. Előreestem és kicsúszott a kezemből Seo Min.

-Neee!-kiáltottam fel és láttam, ahogy a lány zuhan a föld felé, majd mielőtt leért volna, eltűnt.

A kezem a mélybe nyúlt még mindig, de már csak a levegőt kapkodtam vele. Hirtelen kettőt láttam mindenből. Elejtettem. Kicsúszott a kezemből. Leesett. Egy ember. Tompán hallottam, ahogy a tagok mellém siettek. Ahogy lefelé néztek, ők se láttak semmit. Tényleg eltűnt. Próbáltam felülni és lelassítani a levegővételem. Olyan szinten sokkban voltam, hogy azt se tudtam hol vagyok. A tagok riadt fejjel elkezdtek magyarázni nekem, de nem tudtam kivenni a szavakat, amiket mondanak.

-Ááááh!-ordítottam fel, majd az ágyamban találtam magam.