Azt Hittem Álom Volt

~39. Rész~

*So Young szemszöge*

~3 órával korábban~

Miután beszéltem Bambammel, elkezdtem agyalni, hogy történhetett ez az egész a barátnőmmel. Idővel viszont ráuntam és inkább laptopoztam. Ekkor beugrott valami.

Szerda van!

Seo Minnek ma kellene segítenie a szülei boltjában, de így esélytelen.-gondoltam. Úgy döntöttem, beugrok helyette. Mindig is imádtam, hogy a szüleinek elektronikai boljuk van, olyan modernek. Mikor odaértem elmagyaráztam, hogy most Seo Min nem ér rá, mert közbejött valami.

Igazából nem akartam elmondani, hogy álmában kpop idolokkal beszélget és lezuhan repülőkkel, stb. Azt meg főleg nem, hogy az egyik tag ágyában kelt fel. Szóval értitek.. bonyolult.

Elfogadták a random indokom, hogy az egyetemhez el kellett valamit intéznie. Ezután már minden gördülőmentesen ment...egy ideig.

Nem kellett sokat maradnom, 2 óra alatt meg is volt a leltározás. Ezután pedig indultam haza. Akarom mondani, indultam volna ha meg nem látom, hogy mi megy az összes TV modellben, ami ki volt rakva. Először nem kapcsoltam, de aztán rájöttem mi folyik itt. A híradó ment, de nem a rendes, hanem egy zenecsatornán. Akkor figyeltem viszont csak rendesen fel, amikor megemlítették a Got7-t. Elkezdtem hallgatózni, ugyanis nagyon halkan ment a hang. Valami titkos kapcsolatról beszéltek, meg hogy még semmi sem biztos, majd bejátszottak egy youtube videót. Nem volt túl jó minőségű, de a lényeget azért ki lehetett belőle venni. Hát mondhatni nem gyengén meglepődtem! Felismertem mindent, ez az előző napi koncertről volt! És akkor belémcsapott a felismerés, mint egy villám. Visszaemlékeztem mi történt és rögtön tisztává vált a szememben a videón látható két arc.

-Mi a..? Ez...-sajnos rendes szavak nem jutottak ki a számon.

Nagy szerencse, hogy a felvételen nem látszottak rendesen az arcok. Csak azok ismerik fel őket akik tényleg közel voltak. Kezdtem aggódni Seo Minért és Jinyoungért. Ekkor valaki megérintette a hátam. Egy picit megugrottam, mert nagyon benne voltam a gondolataimban. Megfordultam és Seo Min szüleivel találtam szembe magamat. Rögtön felnyílt a szemem. Nekik ezt nem kéne látniuk! Sőt, senkinek nem kéne!-agyaltam hevesen.

-Köszönjük a segítséget, So Young!-mosolygott rám az anyukája.

Szerencsére engem néztek, nem a képernyőket, de még így is kockázatos volt. A csípőmre raktam kezeimet és alig észrevehetően lábujjhegyre emelkedtem, hogy minél jobban takarjam a műsort.

-Ugyan, igazán nincs mit!-mosolyogtam vissza, majd próbáltam a beszélgetést feltűnés nélkül arréb tolni a TV-ktől.

Az akcióm sikeres is volt. Ezután gyorsan kellett cselekednem. Eszembe jutott, hogy az egyik munkatársam a fodrászatban korábban gépekkel foglalkozott és ragadt rá egy kicsi a hackelésből is. Úgy döntöttem, a legjobb megoldás, ha leszedetem vele teljesen a videót, hogy ne tudjon terjedni.

Felhívtam, majd elmagyaráztam neki, hogy le kéne szedni valamit a youtuberól és hogy tudna-e segíteni.
Mindezt aközben, hogy kiléptem az üzlet ajtaján. De ekkor valaki utánam kiáltott:

-So Young!

A hang irányába fordultam. Seo Min anyukája közeledett felém. Kezemből majdnem kicsúszott a telefon, elkezdtem izzadni a félelemtől, hogy esetleg észrevették a videót.

-I..igen?-kérdeztem remegő hanggal.

-Majdnem kiment a fejemből! Itt egy kis jutalom a szolgálataidért!-kezében papírpénzt tartott.

-Jaj, ugyan! Nem szükséges, szívesen segítettem.-hangom akaratlanul is tükrözte megkönnyebbülésemet.

-Akkor legalább egy kávéra hadd hívjalak meg valamikor!

-Rendben, elfogadom az invitációt.-nevettem vele.

Miután ezt lebeszéltük, elhagytam az üzletet immár ténylegesen és folytattam a kollégám meggyőzését. Persze sikeresen ment ez is, mert én már csak ilyen vagyok és nagyon remélem, hogy ezáltal segíthettem Seo Min-t.

De tényleg, mert bevállaltam kettővel több vendéget cserébe!😂