Azt Hittem Álom Volt

~43. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Miután lerendezték ezt a jelenetet, visszajöttek. Immár Mark is ruhában.

Egész délután beszélgettünk. Jackson is csatlakozott idővel, csak az egyik barátjával csevegett telefonon. Mesélte, hogy ma fogja meglátogatni és hogy nagyon hasonlít rá. Régen azt hitték, hogy ikrek. Elválaszthatatlanok voltak még középiskolában, de azóta alig látta. Azt mondta neki a haverja, hogy lehet beöltözik Jacksonnak, hátha kérnek tőle idefelé autogramot vagy selfie-t.

-Nagy arc!-nevetett.

Nagyon izgatottnak tűnt.

Ahogy ezekről beszélgettünk, csengetést hallottunk.

-Majd én nyitom!-pattant fel rögtön Jackson.-Ilyen korán jött?

-Ez a barátja lesz?-kérdeztem a mellettem ülő Yugyeomtól.

-Nem tudom, lehet.-válaszolt.-Mást mára nem vártunk. Vagy valaki rendelt pizzát?

Jackson egy kocka alakú dobozzal a kezében tért vissza.

-Ez mi?-vizsgálta Bambam.-Tényleg pizza?

JB egy rövid pillanatra olyan fejet vágott, mint akinek újra át kell gondolnia az életét.-Úgy néz ki ez, mint egy PIZZA..?!

Bambam megvonta a vállát:
-Akkor mi ez?

-Én se tudom, csak ennyi volt az ajtó előtt.-mondta Jackson, majd letette elénk a földre.-Senkit nem láttam.

Egy közepes méretű doboz volt, szépen becsomagolva. Vörös csomagolópapír ragyogott rajta.

-Szerintetek kitől jött?-kérdezte Youngjae, miközben a doboz felé nyúlt.

-Esetlen egy fantól, nem rendeltünk semmit a netről mostanában.-jelentette ki Jinyoung.

-Nincs rajta név, csak egy lapocska.-néztem meg közelebbről.

-Felolvasom.-mondta JB, majd megragadta a lapot.-„Itt egy kis előzetes ajándék abból a nagy meglepiből, ami még rátok vár! Remélem tetszik! :) Utóirat: Nagy rajongótok vagyok!"

-Jól van akkor...-nézett bamba fejjel Mark.

-Mi van benne?-csillant fel Bambam szeme.-Nyissuk ki!

Kibontotta, de úgy tűnt nem nagyon értette az ajándék lényegét. Én is belepillantottam és egy sötétkék karkötőt láttam.

-Egy karkötő?-nézte Yugyeom.-Várjunk, ez több okból is hibádzik. Először is heten va...

-Mi a franc ez?!-ugrott meg Jackson.

-Jól van, azért nyugi. Annyira nem rossz. Valahogy csak el tudjuk osztani.-próbálta nyugtatni Youngjae.

-Nem az a baj!-pánikolt a semmiből Jackson.-Ez a karkötő már alapból valaki másé. Ez a barátomé, aki most jön látogatóba! Sőt, még én adtam neki és mindig rajta volt!!-kiáltozott.

-Biztos az ö..

-BIZTOS!!

Először nem érzékeltem miért baj ez, de aztán egyre gyanúsabbá és abszurdabbá vált a helyzet. Mi történik? Vajon ő küldte ezt? De miért tette volna?

Ekkor megcsörrent a telefonom.

Megrezzentem a hangra. Felvettem és a szobatársam szólt a telefonba. Ennek hatására újra megkönnyebbültem.

Kérte, hogy menjek vissza, mert gyakorolnunk kéne. Szoktunk a szobában néha, elég sokat segít igazából.

Miután letettem, elkezdtem készülődni. Szóltam a fiúknak, majd elköszöntem és elindultam a földszint felé az ajtóhoz. Ekkor viszont valamit megláttam a szemem sarkából, ami eddig még nem volt ott. Valami nagy, sötét pacát a földön.

Balra fordultam, majd egy óriásit sikítottam ijedtemben. Minden kirepült a kezemből, hátrahőköltem de kiment a lábaimből az erő és a földre estem. Majd kiszakadt belőlem a szívem, olyan hevesen vert. Hátrálva másztam a földön, de  minden erőm elhagyott. Remegő kezemet a szám elé tartottam. Meg se bírtam szólalni. Az egyik növény mellett egy ember feküdt elvérezve.

Egy hulla...