Nem szökhetsz el előlem

5

- YuSeo -

Nem így terveztem az első együttlétemet egy férfival. Mit tettem, hogy ezt érdemeltem? Amikor megcsókolt, boldog voltam. Még egy hónappal ezelőtt sem gondoltam, hogy valaha is érezni fogom azokat a húsos párnákat. És úgy, ahogy azt tette ..... Még most is ég a szám tőle. Olyan szenvedélyes volt .... De aztán .... amikor a ruhát kezdte ráncigálni rólam, megijedtem. Eszembe jutott mindaz, amit évekkel ezelőtt SungChan és a haverjai tettek velem. Amikor végig tapogatták az egész testemet, és ha nincs a kutyát sétáltató házaspár, aljas tervük sikerrel járt volna.

Most tudtam, hogy ez nem azért van, mert Jimin szeret. Csak egy kaland lennék, de én szerelemből akarom az együttlétet, és nem akarok egyéjszakás lenni. Még neki sem. Keze forró volt, ahol hozzám ért, és még jól is esett volna, ha nem így történik. Hiába kérleltem, hogy hagyja abba, könyörögtem, sírtam, nem hatotta meg.

Aztán ... teljesen beindult. Lerángatta nadrágomat és alsóneműmtől is megszabadított egy pillanat alatt, pedig próbáltam védekezni. Azt mondta, mindenkinek engedtem, miért pont neki nem. Nem értettem, hogy ezt miért mondja, hiszen kinek engedtem volna. Soha nem érintett még ott .... ennyire intimen senki. Eddig SungChanék sem jutottak el. Éreztem, hogy annyira ..... annyira kemény, nem tudtam, mi lesz. Lerántotta nadrágját és boxerét, és a görcsösen összeszorított combjaim szétfeszítve közé feküdt. Tudtam, hogy meg fog történni, hiába kértem, hogy ne tegye. Próbáltam arra figyelni, hogy ez Jimin, akibe én szerelmes vagyok, hátha így könnyebb lesz elviselni. Még egyszer kérleltem, hogy ne tegye, de utolsó szavam már egy kiáltás volt, mert erőteljes mozdulattal belém hatolt.

Fájt, nagyon fájt. Mintha megállt volna egy pillanatra, aztán mozogni kezdett. Az egész nem tartott sokáig, valószínűleg azért, mert ő kellőképpen fel volt izgulva. Mellkasát próbáltam eltolni, de aztán beletörődtem. Csak sírtam. Hát elvette tőlem, amit más körülmények között önként neki adtam volna, szerelemből.

Mikor legördült rólam és felöltözött, szótlanul rogyott térdre.

- YuSeo .... én ..... én nem tudtam .... kérlek .... azt hittem .....

Abbahagytam a sírást. Remegő lábakkal, lassan álltam fel és húztam magamra földről felvett alsóneműmet majd nadrágomat.

- YuSeo .... kérlek .... – nyúlt karom után, de elrántottam.

- Ne érj hozzám .... ne szólj hozzám .... – suttogtam. Megigazítottam pólómat, majd lassan támolyogva kifelé indultam.

- YuSeo .... – megálltam és visszafordultam.

- Nem akarlak látni többé .... és nem akarok beszélni veled – ezzel kiléptem és ott hagytam.

Akkor ezt abban a helyzetben így is gondoltam. Gyalog indultam haza, de kénytelen voltam később buszra szállni, mert remegő lábaim és sajgó alfelem nem bírta. Fejemben ezernyi gondolat kergette egymást, és minél távolabb kerültem az ügynökségtől és Jimin-től, úgy lopózott a szívembe valami más. Nem tudtam meggyűlölni azért, amit tett. Fájt, hogy ezt tette velem, szívem összeszorult, ahogy újra felidéződött bennem. Hogy nem akarom látni többé és nem akarok beszélni vele, el sem tudtam képzelni. Mindezek után is szerettem őt. Próbáltam magyarázatot és elfogadható indokot keresni tettére, de nem találtam.

Hazaérve letusoltam, lemostam a combjaimra rászáradt néhány csepp vért. Tehát igaz, hogy az elvesztéskor vérzik. Pizsamába öltöztem és lefeküdtem a kanapéra. Összehúztam magam és az elmúlt órák történései jártak fejemben. Ha másképp történt volna, ha csak egy kicsit is érzett volna irántam valamit ....

Egyszer csak megszólalt a kaputelefonom. Nem tudtam ki lehet ilyenkor, lehet csak félre nyomták. Aztán még egyszer. Kedvem és erőm sem volt felkelni. És megcsörrent a telefonom is, a kijelzőjén HoSeok neve jelent meg.

- YuSeo .... én vagyok, HoSeok.

- Most nem tudok beszélni – mondtam szomorúan, de meglepődtem.

- YuSeo, itt állok a kapuban. Engedj be, kérlek! – nem válaszoltam, de odavánszorogtam az ajtóhoz és visszajeleztem. Szinte azonnal ott termett, valószínűleg felrohant a második emeletre, mert lihegve állt előttem.

- YuSeo .... – lábával belökte az ajtót és magához vont. Ahogy óvó karjaiba simultam, azonnal zokogni kezdtem. – Ssshh .... ssshh .... jól van, itt vagyok .... nincs semmi baj – vigasztalt.

Aztán karjaiba kapott és a kanapéra fektetett.

- YuSeo, tudom mi történt. Jimin elmondta. Hoztam neked .... gyógyszert .... tudod, nehogy véletlenül ..... – riadt szemekkel néztem rá, ez eddig eszembe sem jutott. Úristen, és ha terhes lennék? Hozott egy pohár vizet és bevettem a tablettát. Drága Hobi, te mindenre gondolsz! – Akarsz róla beszélni?

- Én .... nem tudom, mi lesz most.

- YuSeo .... Jimin ..... durva volt veled?

- Nem, csak .... nem állt le, hiába kértem. Én azt gondoltam, hogy az első majd másképp történik meg, nem így – szomorúan néztem rá.

- YuSeo, tudom, hogy nem velem kellene ezt megbeszélned. De most vedd úgy, hogy én vagyok a legjobb barátnőd – és kényszeredetten mosolygott. – Nagyon fájt?

- Először .... aztán annyira nem, talán inkább meglepődtem. Hirtelen történt és .... nem tartott sokáig.

- És most hogy lesz tovább?

- Nem tudom. Nagyot csalódtam most, de túlélem. Nem gondoltam volna, hogy Jimin képes ilyenre.

- Hidd el, ő nem ilyen. Mi lesz a munkával? Mi lesz amikor találkoztok az ügynökségen?

- Nem tudom. Egyelőre nem tudok ránézni és szólni sem tudok hozzá. Valahogy majd .... elkerülöm. Én őt ..... – nem fejeztem be, nem akartam elárulni, hogy szeretem Jimin-t, mindezek ellenére.

- Gyűlölöd őt?

- Nem .... sosem tudnám .... -  és révetegen néztem magam elé.

- YuSeo, itt maradjak veled?

- Nem kell, megleszek. A többiek tudják?

- Csak JungKook és TaeHyung. De ők hallgatni fognak. Nem hiányzik, hogy NamJoon megtudja, mert akkor Jimin-nek annyi.

- Nem, nem akarom, hogy ..... ez a karrierjébe kerüljön.

- Te még őt véded?!

De csak hallgattam és néztem magam elé. HoSeok maradt még egy fél órát, aztán mikor megígértem, hogy minden rendben lesz, csak akkor távozott.

Megtudhattuk hát, hogyan élte meg YuSeo ezt a dolgot. Vajon el fogják tudni titkolni a többiek elől? És mi lesz az ügynökségen? Talán a lánynak ott kellene hagynia ....