A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Mindannyian otthon voltunk már, csak Jimin hiányzott. Biztos maradt még gyakorolni, sosincs megelégedve magával. Taehyunggal valami bugyuta rajzfilmet néztünk a tévében, az idősebbek a szobájukba húzódtak, mikor megjelent Jimin. Teljesen össze volt omolva, és elképzelni sem tudtuk, mi történt vele.
- Jimin .... történt valami? – kérdezte HoSeok rosszat sejtve.
- Hyung, minden hazugság .... YuSeo .... szűz volt – és ekkor hyung egy jól irányzott ökölcsapást vitt az arcára. Taehyunggal rémülten ugrottunk, hogy lefogjuk, nehogy maradandó károsodást okozzon. Képes lett volna tovább ütni.
Jimin térdre rogyott és sírt, orrából folyt a vére. Csak azt hajtogatta HoSeok-nak, hogy üsse meg, mert megérdemli. Hyung nem bántotta, hanem felráncigálta a szobájukba, hogy megtudja mi történt.
Taehyunggal némán magunkba roskadva ültünk a kanapén. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Jól értettük, hogy Jimin lefeküdt YuSeo-val? Ökölbe szorítottam kezemet, mert tudtam, hogy neki csak egy újabb trófea volt, de én .... Magamnak sem mertem bevallani, hogy az első pillanat óta kedvelem a lányt, és azt hiszem, többet is érzek iránta. Amikor meglátom, összerándul a gyomrom, leizzadok, még levegőt venni is alig merek. Látszik rajta, mennyire fáradt, kialvatlan, és én úgy szeretném karjaimban tartva lefektetni egy ágyra, s míg ő alszik, én csak nézném és gyönyörködnék benne. Talán lopnék egy puszit is tőle, miközben az arcát simogatnám, és selymes hajába vezetném ujjaimat.
Megerőszakolta .... megőrült Jimin teljesen. Nem az első lány az életében, hát nem érezte? Mert én még sosem voltam senkivel, és most csak arra tudtam gondolni, bárcsak YuSeo lenne az első. De hyung szerintem még az én esélyeimet is eljátszotta ezzel az akciójával.
Sietős léptek hallatszottak, HoSeok trappolt le az emeletről, és felkapta a kabátját meg a cipőjét.
- Hová mész, hyung? – kérdezte Tae ijedten.
- Megkeresem YuSeo-t – ezzel bevágva az ajtót elviharzott.
Órák teltek el, és annyira a történtek hatása alatt voltunk, hogy csak belemerültünk a rajzfilmekbe és azt néztük. Egyetlen szót nem tudtunk kimondani, mert nem tudtuk, hogyan is kellene ezt a helyzetet kezelni.
Amikor HoSeok visszatért, nagyot sóhajtva ült az egyik fotelbe, és térdére könyökölve támasztotta meg fejét. Látszott rajta, hogy a fogaskerekek igencsak dolgoznak, bizonyára azon agyal, kinek és mennyit mondjon el az egészből.
- Hyung .... jól van? – kérdeztem bátortalanul, miközben majd kifúrta az oldalam a kíváncsiság. HoSeok felemelte fejét, majd némi gondolkodás után ennyit válaszolt.
- Igen. De nem lesz egyszerű feldolgozni.
- Elmondod a többieknek?
- Fogalmam sincs. Ha nem szólok és utólag derül ki, NamJoon leszedi a fejemet. Ha meg elmondom .... szerintem akkor is, csak Jiminével együtt.
- YuSeo -
Másnap az ügynökségen ebédidőben találkoztam a fiúkkal, amikor az ebéd rendelésüket írtam össze. Nem mertem Jimin felé nézni, most tényleg nem akartam látni.
- YuSeo, olyan sápadt vagy. Nem vagy tán beteg? – kérdezte NamJoon.
- Nem. Csak rosszul aludtam.
- Az látszik, mert a szemeid is olyanok mint a pandáé.
- Jól vagyok.
Mindenki lediktálta, mit kér, Jimin volt az utolsó. Alig hallottam a hangját, nem mert közeledni hozzám. Amikor bevittem az ebédjüket, HoSeok vette el tőlem az övét és adta át neki.
A délután folyamán hoztam nekik még ásványvizet, majdnem elejtettem a zsugort, amint az ajtót kinyitva ő állt előttem. Gyorsan kikerültem és letettem az asztalra.
- YuSeo, biztos jól vagy? – kérdezte aggódva NamJoon.
- Jól vagyok.
- Hagyd már, ha azt mondja jól van, akkor az úgy is van – mondta gyorsan HoSeok. Ránéztem és egy hálás mosolyt eresztettem meg felé.
- Sziasztok, holnap találkozunk! – köszöntem el tőlük.
A következő napon elaludtam, késve indultam dolgozni. A kávémat a staffosok számára kijelölt szobában fogyasztottam el míg a többiek reggeliztek, majd félrehúzódtam a fal mellé, és lecsúsztam a földre. Fejemet felhúzott térdemre hajtottam, és Jiminre gondoltam. Vajon ő mire gondol most? Megbánta-e amit tett? Nyílt az ajtó és épp ő lépett be. Az egyik lány már köré is tekeredett és arcát simogatta volna.
- Szia Jimin! Mi járatban erre? Jól haladtok?
- Hagyj már – és elhajolt a simogatás elől. Észrevette, hogy a földön ülök és megszólított. – Azt szeretném ..... megköszönnénk, ha hoznál nekünk kávét .... – hangja bátortalan volt és szomorú. Felálltam és szó nélkül távoztam. Természetesen meghoztam a kávéjukat, amit be is vittem a gyakorlóba. Szinte mindenkihez volt egy szavam, amikor kezükbe adtam a forró italos poharat, de Jiminét az asztalon hagytam. Nem kerülte el JungKook figyelmét, valószínűleg két nap után rájöttek, hogy tényleg nem fogok beszélni vele. Felvette az utolsó poharat és átnyújtotta neki.
- Azt hiszem, ez a tiéd, hyung.
Keserves lesz ez mindkettőnknek. Láttam, hogy Jimin szenved, ezek szerint mégis van bűntudata. De ahogy én szenvedtem, azt csak én tudtam. Gyűlöltem azért, amit tett, de szerelmes voltam a megrontómba, és magamra haragudtam, hogy ennyire semmibe veszem. Még ezek után is magamat hibáztattam, hiszen ki voltam én? Egy senki. Nem tudtam, meddig leszek képes magamat is megfosztani attól, hogy beszéljek vele.
- YuSeo, beszélhetnénk? – rázott fel gondolataimból HoSeok szava.
YuSeo valóban tudja magát tartani ahhoz, hogy átnéz Jimin-en? És HoSeok miről szeretne beszélni? JungKook pedig ..... nos, egyre többet tudhatunk meg az érzéseiről .... :)
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
