A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Amikor átadtam a csokis dobozt YuSeo-nak és ő mindkettőnket puszival jutalmazott, észrevétlenül a maknae-ra néztem. Tudtam, hogy ő is vett valamit a lánynak, és most ezek után hogyan fogja átadni? Olyan zavarban volt, mint amilyenben már régen láttam, de megszólalt, hogy azt csak én hoztam. Átnyújtotta a sajátját, és magam is kíváncsi voltam, vajon mi lehet benne. YuSeo ámulva nézte a faragott elefántot, és JungKook megijedt, hogy nem tetszik neki. Láttam, hogy egy apró hímzett takaró volt a kis állat hátán, aminek közepén egy szív volt. Hoppá! Ez épp olyan .... mint egy vallomás. Ezzel akar valamit a tudomására hozni? Tehát jól sejtettem. Tetszik neki a lány.
YuSeo aztán helyrehozva az előbbi tévedését, újabb puszit adott a kölyöknek, most már a saját ajándékáért. Ahogy egymásra néztek, mindketten elpirultak, és zavarban voltak. Kénytelen voltam JungKook-ot elhívni, mert a helyzet kezdett kényelmetlenné válni.
- JungKook-ah, az az elefánt .... nagyon aranyos volt – mondtam neki a folyosón, miközben a gyakorló felé tartottunk.
- Ugye tetszett neki, hyung? – fordult felém csillogó szemekkel. Te jószagú atyaisten, ez a fiú ..... ez a fiú szerelmes.
- Kookie .... van valami célzás abban, hogy ezt vetted neki?
- Hogy érted?
- Hát az a kis szívecske a takarón .... – megálltunk, és lehajtotta fejét. – JungKook-ah, nekem elmondhatod. Te .... szerelmes vagy YuSeo-ba? – Egy darabig nem válaszolt, csak cipője orrával rugdosott valamit a burkolaton, majd rám nézett.
- Igen. – és újra lehajtotta fejét.
- Nem kell szégyellned. Majd otthon beszélünk róla, ha akarod.
- YuSeo -
Az éjszakákon át való tanulás meghozta eredményét, évfolyamelsőként vizsgáztam az egyetemen. A tanulmányi összeg igen szép summát jelentett havonta, emellé jött az ügynökségi keresetem, és akár gazdagnak is mondhattam magam. Na jó, ez vicc volt. Azért úgy gondoltam, egy kis extrább kajával megjutalmazhatom magam, így betértem a közeli boltba valami ennivalóért. Természetesen egy kis nasi, süti sem maradhatott ki a kosárból. Még utoljára felnyúltam egy ananász konzervért, de annyira betolták a polcon, hogy nem értem el. Körbenéztem, kinek tudnék szólni, mikor észrevettem egy kapucnis srácot a sor másik oldalán válogatni. Odamentem és megszólítottam.
- Elnézést, tudnál segíteni? – mire óvatosan felnézett és akkor ismertem meg. – JungKook? Te mit keresel itt?
- Vásárolok – mutatta kosarát. – Szoktam ide járni, nem annyira forgalmas, és a kedvenc chipsem itt van a legjobb árban. És te?
- Bűnözni készülök – sóhajtottam nagyot. – Igaz is, levennél nekem két ananász konzervet? Nem tudom miért mindig azok vannak a legfelső polcon, amit én keresek.
- Kérdezd Murphy-t, ő erről írt már néhányszor – nevetett halkan, miközben a konzerveket a kosaramba helyezte. – Egyébként lehet csak te vagy alacsony a polchoz.
Miután fizettünk a pénztárnál, az utcán kissé tanácstalanul álltam. A szatyrom ugyanis nehezebb és terjedelmesebb volt, mint amire számítottam. JungKook mintha csak tudta volna, mire is gondoltam, azonnal felajánlotta, hogy elkísér és viszi a csomagomat. Néhány utcányira laktam a bolttól, és szerencsére nem futottunk bele rajongókba. Mintha mindannyian iskolában lennének még vagy otthon ülnének.
A kapuhoz érve megálltam és szembefordultam a fiúval.
- Köszönöm, most már felcibálom az emeletre egyedül – és nyújtottam a kezem a szatyorért. Kicsit várt, majd kezembe adta, és újra az a fura érzés fogott el. Felnéztem rá, miközben azok a csillogó szinte fekete szemek engem vizsgáltak. Képtelen voltam elvenni tekintetem, és mozdulni sem tudtam. Mi van velem? Ujjait óvatosan arcomra vezette, miután kisimított egy kósza tincset. Akaratlanul is rózsás ajkaira pillantottam, és ebben a pillanatban azt kívántam, bár megízlelhetném. Mintha kitalálta volna gondolatomat, kezét tarkómra csúsztatta és már teljesült is a kívánságom. A gyomromban valami összeszorult, a fejem zúgott, de mire észbe kaptam, már el is váltunk egymástól.
- Ne haragudj, noona .... csak annyira .... – szégyenlősen hajtotta le fejét.
- Semmi baj – válaszoltam, és tudtam, ha most nem indulok el, a helyzet nagyon kínossá fog válni. – Köszönöm, hogy segítettél, leszakadt volna a karom mire hazaérek.
- Én .... én is megyek, biztos hiányolnak már a többiek.
- Menj csak, szia JungKook!
- Szia - megigazította kapucniját, és sietősen távozott.
A lakásba lépve elraktam mindent a helyére, majd leültem a kanapéra. Folyamatosan azon járt az agyam, mi is történt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól. Kívántam és piszkosul jó volt. Sosem gondoltam JungKook-ra másként, mint egy nagyon jó barátra. Most mégis, ez valami más volt. Soha nem mutatta jelét annak, hogy esetleg érdeklődne irántam, de ez már nem az első alkalom, hogy elég kétértelműen viselkedett. Képtelenség, hogy így legyen, hiszen ő is tud a Jimin-nel történtekről, és kinek kellene egy ilyen lány. Ő ettől sokkal jobbat érdemel, nem olyat, akit bemocskoltak.
- JungKook -
Amikor megláttam a boltban YuSeo-t, megdobbant a szívem. Ő is idejárna? Sosem találkoztunk, pedig én elég sűrűn vásárolok itt, mert a kedvenc banános chipsemből mindig van, és a legjobb áron.
Épp valami konzervért nyúlt, miért is ne a legfelső polcra tették, és nem érte el. Megmosolyogtam, olyan aranyos volt, ahogy pipiskedett utána. Hallottam nagy sóhaját, hogy nem járt sikerrel, és hátat fordítottam. Nem akartam úgy tenni, mint a sablonos doramákban, amikor a főhős a lány háta mögé állva veszi le a cuccot a legfelső polcról. Mert miért is ne épp az kellene neki.
- Elnézést, tudnál segíteni? – hallottam meg édes hangját, és óvatosan felnéztem rá. - JungKook? Te mit keresel itt? – kérdezte hangját lehalkítva meglepetten.
- Vásárolok – mutattam kosaram. – Szoktam ide járni, nem annyira forgalmas, és a kedvenc chipsem itt van a legjobb árban. És te?
- Bűnözni készülök – sóhajtottam nagyot. – Igaz is, levennél nekem két ananász konzervet?
Mikor kosarába tettem a konzerveket, már sajnáltam, hogy nem voltam sablonos, és nem álltam a háta mögé. A boltból kilépve észrevettem, hogy YuSeo csomagja igencsak sok lett, és láttam mennyire húzta a karját. Azonnal felajánlottam, hogy elkísérem és mint egy gáláns lovag, már el is vettem tőle.
Kezdődnek a bonyodalmak, ez a bátortalan csók egész lavinát fog elindítani ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
