A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Amikor HoSeok visszavezetett a gyakorlóba, a srácok már ugrottak is fel mindannyian és körbeálltak. NamJoon vigasztalt, hogy minden rendben lesz. Mikor meghallottam, hogy Jimin behúzott SungChan-nak, észrevétlenül lestem felé csodálkozva, és találkozott a tekintetünk. De csak egy pillanatra, mert mindketten zavartan néztünk másfelé.
- Azt hiszem, a mai próbának vége. Srácok, menjünk ebédelni! YuSeo, gyere velünk! – indítványozta NamJoon.
- JungKook -
YuSeo mintha mi sem történt volna, a Jimin-es akció másnapján már jött is dolgozni. Észrevehetően kerülte hyungot. Mindenkihez volt egy kedves szava, amikor az ebédet vagy a kávét hozta, egyesével adta kezünkbe, de Jimin-ét az asztalra tette. Nem szólt hozzá.
Annyira szerettem volna megvigasztalni, elfeledtetni vele minden rosszat. Bármennyire titkolta, nem volt jól. A jókedv csak egy álarc volt, amit magára öltött, hogy ne gyanakodjon és ne kérdezősködjön senki. Ahányszor csak ránéztem, egyre jobban költözött belém egy érzés. Féltékeny voltam. Tudtam már, hogy amit iránta érzek az több, mint munkatársi viszony. Szerelmes voltam. Szerettem volna megfogni a kezét, átölelni, hogy karjaimban elfeledjen mindent, és szerettem volna megcsókolni. Érezni ajkainak ízét, és elveszni szemeinek tükrében. Féltékeny voltam, mert bár erőszakkal, de Jimin megérintette olyan helyeken, amiről én álmodni sem mertem, és valószínűleg soha nem is fogom megtapasztalni. Haragudtam Jimin-re, egyre jobban. Előző este NamJoon hyung jól kiosztotta a fejét, de megérdemelte.
- YuSeo -
A következő néhány napban érezhetően megváltozott a hangulat. A staffosok is másképp viszonyultak hozzám, keresték a társaságomat. Mint kiderült, SungChan mindenféle szemétséget terjesztett rólam, amit sajnos el is hittek. Mindezt magamnak is köszönhettem, hiszen én sem álltam szóba szinte senkivel, csak a munkám végeztem, igyekeztem megfelelni. Munka után sosem mentem el velük, nekem tanulnom kellett és a boltban is dolgoztam. Magányos farkasként éltem az életem, elzártam magam mindenkitől.
A fiúk sokat beszélgettek velem, óvtak mindentől. JungKook mint egy testőr, jött velem állandóan, ha a raktárba mentem. Mindig segített a törölközőket és az ásványvizet cipelni.
- Kookie, ne már, elveszed a munkám. Neked nem ez a dolgod.
- De én csak segíteni akarok neked, noona!
- Kookie – dobtam el a zsákot, amiben a szennyes törölközők voltak – én ezért kapom a fizetésem. Te meg azért, hogy gyakorolj, hogy olyan gyönyörűen énekelj, és úgy táncolj, ahogy szoktál.
- Tetszik ahogy énekelek? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Csak a botfülűnek meg az irigyeidnek nem tetszik – nevettem rá. – Gyönyörű hangod van, azok a lírai dalok nagyon neked valóak.
- És Jimin hyung? Ő nem énekel gyönyörűen? – kérdezte.
- Jimin .... nem akarok róla hallani – válaszoltam, miközben éreztem, hogy összerándul a gyomrom.
- Meddig akarsz még 'haragudni' rá? – és a levegőbe rajzolt két macskakörmöt.
- Nem fogok rá sokáig 'haragudni' – macskakörmöztem én is.
- Próbált már bocsánatot kérni? Bár szerintem a közeledbe se mer menni.
- Kookie, én .... már megbocsátottam neki, de ezzel le is zártam.
- HoSeok -
Két hete már annak az esetnek, aminek köszönhetően SungChan távozott a staffosok közül. Sosem volt szimpatikus, valahogy mindig olyan alattomosnak tartottam. Jimin még mindig szégyelli magát, mondjuk van is miért. De legalább bocsánatot kért a lánytól.
Viszont .... felfigyeltem valamire. JungKookie egyre többet forgolódik YuSeo körül, és igen sűrűn felejti rajta a szemét. Mintha .... nem, az nem lehet. Csak nem beleszeretett? Azok a pillantások, amiket titokban a lányra vet, ahogy áhítattal lesi ....
- YuSeo -
Több, mint egy hónapja már annak a szégyenletes akciónak. Megnyugodhattam, hogy nem lettem terhes, hála HoSeok gyors gondoskodásának. Két napja ugyanis iszonyatos görcsökkel megörvendeztetett ez a visszatérő nemkívánatos vendég. A srácok elutaztak Manila-ba és Jakarta-ba, egy hétig nincs munka az ügynökségen.
Mielőtt indultak, a két barátomnak mondható fiú elbúcsúzott.
- Mit fogsz csinálni nélkülünk? – tette két kezét mellkasára HoSeok. – Hiányozni fogunk?
- Persze – böktem meg mellkasát. – Nem fogok unatkozni, mert hamarosan vizsgaidőszak, és muszáj tanulnom.
- Akkor vigyázz magadra, és próbálj pihenni is – majd átölelt.
- Ti is vigyázzatok magatokra, meg a lányokra is a repülőtéren. Arrafelé elég őrültek a rajongók.
- Talán elvihetnénk testőrnek – szólt közbe JungKook.
- Hogy én vigyázzak rátok? Aztán meg engem tépnének meg.
- Azt nem ... nem engednénk – mondta meglepetten, és láttam, hogy elpirult.
- JungKook-ah, gyerünk!
- Csak még én is .... – ezzel bátortalanul átölelt. Fura volt, kicsit mintha szorosabban tartott volna, mint az illendő lenne. Aztán hirtelen elengedett és elugrott mellőlem. – Ne haragudj, noona, én csak ....
- Miért haragudnék? Valami baj van? – kérdeztem aggódva, de csak a fejét rázta.
- Felhívhatlak majd?
- Persze, hogy hívhatsz. De most már menj! – ezzel intettem a kezemmel és távoztak.
Elgondolkodtam, olyan furcsán viselkedett. Csak nincs vele valami baj? Ha lenne, a fiúk segítenének, és HoSeok is figyel rá.
Jimin-t sem fogom látni egy hétig. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem őt. A korábbi láng már nem lobogott úgy, de képtelen voltam kitörölni őt a szívemből. Még mindig szerettem. Amikor bocsánatot kért, megbocsátottam, de nem tudok már úgy nézni rá, ahogy eddig. Valami megszakadt, valami eltört. Tudtam, hogy el kell felejtenem és túl kell lépnem rajta, de még nem megy.
Hazaérve elővettem a tegnapról megmaradt csirkét a rizzsel, csináltam egy kis salátát is. Közben kikészítettem a könyveket meg a jegyzeteimet, és míg falatoztam, már elmerültem a tanulásban.
Hoppá .... JungKook tisztázta hát az érzéseit YuSeo iránt, igaz csak magában. HoSeok-nak azonban feltűnik, hogy mindig a lányt lesi. YuSeo pedig próbál túllépni Jimin-en ..... sikerülni fog?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
