A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Amikor csak tudtam, vele voltam. Hamarosan Japánba indulunk két hétre, és én előre azon agyalok, hogyan fog boldogulni egyedül. Igaz, hogy Byul szinte állandóan nála van, de az esti fürdés nem igazán megy segítség nélkül.
Mióta elhoztam abból az intézetből, még nem voltunk együtt. Úgy. Nem akartam ráerőltetni semmit, mert láttam, ha ilyen szándékkal közeledek, mintha leblokkolna. Biztos voltam benne, hogy valami miatt elzárkózik előlem, ugyanakkor rajtam mindig .... segít. Csak az nem olyan. Én őt szeretném érezni, újra átélni azokat a mámoros éjszakákat, amikor elakadó lélegzettel hajszoltuk a gyönyört és értünk a csúcsra.
Kimerítő gyakorlás után azonnal hozzá indultam, hogy ölébe hajtva fejem a kanapén vékony ujjaival hajamat simogassa, hogy egy kicsit elszundítsak.
- Szia kicsim – köszöntöttem egy csókkal, és feltűnt, hogy valamiért izgatott. – Történt valami?
- Nem, csak ..... szeretnék ma veled együtt fürdeni.
- De hisz mindig velem fürdesz, ha itt vagyok – öleltem át.
- Nem úgy .... azt szeretném, ha együtt fürdenénk – nyomta meg az együtt szót.
- Yu .... csak nem akarsz elcsábítani?
- És ha igen? – nézett rám csillogó szemekkel pajkosan.
- Kicsim .... annak tudod mindig mi volt a vége – nyeltem nagyot – és ha te nem ....
- Akarom, JungKook. Téged akarlak.
A fürdőben óvatosan bontottam ki ruhájából, majd a lehető leggyengédebben emeltem a liliom illatú fürdővízbe. Kissé kapkodva dobtam le magamról öltözetemet és mögé ültem. Azonnal magamhoz vontam, és kicsit játszadoztam vele. Végigcsorgattam a vizet vállán, majd mellei között, miközben apró kis puszikkal hintettem be nyakhajlatát, tarkóját. A víz helyett kezeim indítottam útnak, hogy azokat a gyönyörű halmokat kényeztessék. Jóleső borzongás fogta el, és kéjes kis sóhajok hagyták el száját. Oldalára vezettem kezeim, simogattam, és éreztem, hamarosan gondjaim lesznek.
Felém fordítottam fejét, és haját kisimítva arcából ajkaira hajoltam. Tudtam, éreztem, hogy most lobbant fel újra a tűz benne, a falak, melyek mögé elrejtette vágyait, omladozóban vannak. Egyre jobban kívántam, hogy végre igazából újra enyém lehessen.
- Yu .... nem fogom sokáig bírni .... Ha tényleg akarod, itt kell hagynunk a vizet.
Aprót bólintott, és szemeivel vágyakozva nézett rám. Először én törölköztem meg, majd őt kiemelve a hatalmas puha törölközőbe csavartam.
Akkor éjjel újra meghódítottam. Karcsú idomai a bevilágító holdfényben hívogatóan vártak rám, és én nem tétováztam. Remegve feküdtem lábai közé, félve attól, hogy számára mégsem lesz tökéletes, de aztán kéjes kis sóhajai, sikolyai meggyőztek az ellenkezőjéről.
Mintha újra szűz lett volna, oly szűk volt, és én férfias morgással próbáltam utat törni. Hamarosan sóhajaink és ütemes lihegésünk töltötte meg a hálószobát, hogy a mindent elsöprő érzés tűzijátékként robbanjon egyszerre bennünk. Az utóhatás lecsengése után kimerülten vontam karjaimba, és tudtam, ezen az estén még szorosabb kötelék lett közöttünk. Magunkra húzva a takarót adtam puszit ajkaira, majd egyik karomat párnaként felajánlva vettük fel a megszokott alvópozíciót.
- Szeretlek jagi .... mindenkitől jobban szeretlek.
- Én is szeretlek JungKook, és köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám.
- Butus vagy .... de most már aludjunk.
Még mielőtt elutaztunk volna Japánba, Bang PD behívatott az ügynökségre. Nem tudtam, mégis miért csak engem egyedül, de Sejin hyung sem árult el semmit. Amikor beléptem az irodájába, majdnem visszafordultam. A tárgyalóasztal mellett ugyanis nem más ült, mint IU és menedzsere.
- JungKook, örülök, hogy megjöttél – köszöntött PDnim és én nem voltam olyan paraszt, hogy a vendégeket ne köszöntsem illendően, majd helyet foglaltam. – A látogatóink egy meglepetéssel kerestek fel bennünket, aminek nagyon fogsz örülni.
- Meglepetés? Kíváncsian várom – mosolyogtam hajlongva vezetőm felé.
- Úgy tudom, IU régóta a kedvenc előadód, ezért arra gondoltunk, előadhatnátok egy duettet, és ha bejön, lehetne egy közös albumot is kiadni – közölte Park Junghyun, a manager.
Elképedve néztem rájuk. Ha ezt két évvel ezelőtt ajánlják, a világ legboldogabb embere lettem volna, hogy ez valóra válhat. De azok után, ahogy viselkedett .... mint ember a szememben egy nulla lett. Először nem tudtam mire vélni ezt a közeledést, aztán bevillant, hogy a legutóbbi albuma sajnos elég gyengén teljesített. Csak nem velem akarják a csúcsra juttatni?
- Köszönöm a megtiszteltetést. PDnim, ezt eldönthetem én vagy az ügynökség kéri ezt tőlem?
- JungKook-ah, szabadon dönthetsz, hogy ezt a felajánlott lehetőséget elfogadod-e. Úgy hiszem, meg tudnánk oldani, hogy néhány próba alól mentesítsünk téged, ha visszajöttetek.
- Köszönöm, csak ezt akartam tudni – hajoltam meg felé, majd IU-hoz intéztem szavaim. – Ha ez a felkérés két évvel korábban jön, minden további nélkül elfogadtam volna, de most .... úgy gondolom, nekünk nem lesz közös projektünk.
Csodálkozva néztek rám, IU arcán pedig láttam, hogy próbálja dühét műmosolya mögé rejteni.
- De ez egy nagy lehetőség! – erőlködött a manager.
- Kinek? – kérdeztem tőle. – Tisztelem a művésznőt, de előttem mint ember megmutatta, hogy valójában milyen. Én még emlékszem a Melon Awards-on történtekre, kedves .... noona – nyomtam meg az utolsó szót. – Ezek szerint már nem vagyok kisfiú, aki sohasem kellene?
A YuSeo által épített fal végképp összeomlott, és minden rendben van közöttük. No de ígértem nektek még egy kis kellemetlenséget ..... ugye? :)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
