A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
A díjátadó nagyon jó hangulatban telt, egyedül az keserítette meg, hogy a Red Velvet mellettünk ült. Seulgi folyamatosan engem bámult, nem tudom mit gondolt. Azt hitte, keresni fogom? Ha nem lettem volna részeg, eszembe sem jutott volna, hogy lefeküdjek vele. Akkor is YuSeo-ra gondoltam, csak azért éreztem olyan jónak mindent ....
Az after partin csak nem bírta megállni, hogy belém ne kössön valahogy.
- Ő az, aki miatt nem tudtál rám figyelni? A mércét jól letetted, ez csak egy kis senki.
- A senki te vagy. A sarki kurvák szégyenbe maradnának melletted. Ribanc ....
- Hogy merészeled .... – és már emelte volna kezét, hogy megüssön, de Byul határtalan nyugalommal megfogta a kezét.
- Rá ne emeld a kezed még egyszer, mert eltöröm. És a szemed is leveszed róla – ezzel ellökte Seulgi kezét, aki forrt a méregtől és a megaláztatástól, majd fújtatva távozott.
- Byul .... – próbáltam megszólalni, de leintett.
- Most ne. De remélem régen történt, nem mióta velem vagy.
- Hogy gondolod, hogy téged megcsalnálak? - nem törődve semmivel magamhoz öleltem és megcsókoltam. – Rég volt, részeg voltam. Nekem csak te kellesz, én téged szeretlek.
Megnyugodva bújt hozzám, majd riadtan vált el tőlem és körbenézett. Édes, mindig figyel arra, le ne bukjunk. Annyira elvoltunk egymással, hogy csak arra figyeltem fel, YuSeo elköszön a fiúktól. Hazamennek? Akkor mi sem maradunk. Felnéztem és nem értettem semmit. YuSeo szeme könnyes, mögötte a maknae teljesen riadt .... mi a fene történt?
- Persze .... hogyne .... csak a kabátok .... – képtelen volt értelmes mondatokat kiejteni száján.
Elköszöntünk a többiektől, akik értetlenül néztek egymásra, mi ez a hirtelen távozás. Bizonyára észrevették a feszült hangulatot is. A barátom előre sietett, Yu csak némán, lehajtott fejjel áll mellette. Én csak szorongattam a barátnőm kezét, meg se mertünk szólalni, de nem értettünk semmit.
- Yu .... kösd be magad .... – kérte JungKook, de a lány figyelmen kívül hagyta.
A dorm felé vettük az irányt, biztos voltam benne, hogy nekik beszélnivalójuk van, mi meg egy kicsit egyedül lehetünk. Egész úton némán ültünk az autóban, miközben halkan szólt a rádió. Épp kinéztem az ablakon, és megláttam egy teherautót, amint eszeveszett sebességgel száguld felénk. Pedig nekünk volt elsőbbségünk.
- JungKook-ah .... vigyázz!! – kiáltottam rémülten és aztán már csak a csattanás. Az autó megpördült és teljes lendülettel vágódott a felüljáró betonfalának. Szerencse, hogy be voltunk kötve, azonban YuSeo .... Byul-t kérdeztem, lett-e valami baja, de csak szótlanul rázta fejét. Adtam egy puszit ajkaira, majd kiszálltam. Gyorsan előre mentem, hogy kinyissam YuSeo felől az ajtót, de amit láttam ..... a teherautót még megúsztuk volna, viszont a betonfal a jobb első oldalt kapta telibe. Teljesen összeroncsolódott, és az ajtót sem tudtam kinyitni.
JungKook kábán ült a volán mögött, bizonyára erős ütést kaphatott ő is, így kezembe vettem a dolgokat. Azonnal mentőt hívtam, majd megcsörgettem NamJoon-t.
- Hyung .... balesetünk volt (...) Itt vagyunk a Hwasong sugárúton a felüljárónál (...) Igen, hívtam (...) YuSeo .... valószínűleg elájult (...) Csak ő nem (...)
Szerencsénk, hogy jóval elmúlt éjfél, így nem volt sem nagy forgalom, sem tömeg az utcákon. Megérkeztek a rendőrök is, és gyorsan elhadartam kik vagyunk. Nem tudom Jin hyung hányszor hajtott át piroson és mennyivel lépte túl a sebességkorlátozást, de egyszerre értek ide a mentővel.
JungKook a kocsiban sírt, próbálta YuSeo-t magához téríteni, miközben az ajtót rángattuk, hogy a mentősök hozzáférjenek. Végre sikerült, a lányt hordágyra tették és már vitték is. Csak egy pillanatra láttam, valószínűleg mindkét lába eltört, csúnya zúzódás volt arcán is, és mindenütt rengeteg vér ....
- Miattam .... az én hibám .... vele akarok menni .... – sírt JungKook, teljesen összeomlott.
- JungKook-ah .... nem a te hibád .... utána megyünk, megmondták hová viszik.
- Mi az isten történt srácok? – kérdezte a leader aggódva, miközben a rendőrök a sofőrt megbilincselve ültették az autójukba.
Gyorsan elhadartunk mindent, és próbáltuk a maknae-t megnyugtatni. Byul karomba kapaszkodva remegve sírt, hogy mi történt YuSeo-val, én csak simogattam őt.
Mindannyian beszálltunk a kocsiba és követtük a mentőt. JungKook teljesen magán kívül volt, egyre csak azt hajtogatta, az ő hibája, miatta történt. De én is hallottam, hogy szólt neki, kösse be magát .... HoSeok és Taehyung közrefogták és komor ábrázattal próbálták vigasztalni.
A kórházban közölték, már a műtőben van YuSeo, és az állapota válságos. Mindannyian kerestünk egy széket, ahol várakozhattunk, mert senki nem akart elmenni. JungKook lecsúszott a fal mellett és vigasztalanul zokogott térdére hajtott fejjel, HoSeok csak némán simogatta hátát. A többiek magukba roskadva ültek vagy feküdtek a váróban, és úgy csináltak, mintha aludnának, de tudom, hogy képtelenek voltak rá.
Byul-lal elmentünk kávéért, hoztunk a srácoknak is, majd magamhoz ölelve vártunk. Idegölő félórák, órák teltek el, és sehol egy ember, aki kijönne és mondana valamit. Valami .... biztatót. Már világosodott, mire fáradt, megtört arcú orvosok léptek ki a műtő ajtaján. Azonnal kipattant az álom a szemünkből, és közrefogtuk őket.
- Melyikük Kim YuSeo rokona? – nézett körül egy szemüveges férfi.
- Én vagyok – ugrott Byul – az unokahúga vagyok.
- Sajnálom ....
Most inkább nem írnék semmit ..... Várom a reakciótokat ....
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
