A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Még aznap este megírtam a levelet JungKook-nak és a nővérekre bíztam. Byul visszajött, és sírva könyörgött, ne tegyem ezt, JungKook össze fog omlani. Próbált szép szóval, próbált szigorúan és veszekedve, hogy van szívem ezt tenni a barátommal, nem gondolva arra, mit fog átélni. És én? Nekem mennyivel lesz könnyebb? Hogy soha többé ne lássam, hogy soha többé ne érezzem ajkait, észveszejtő csókjait, hogy azok a karok soha többé ne öleljenek ....
Azon az éjjelen elhagytam a kórházat, és HoengSeong-ba vitt a betegszállító. Byul-nak nem árultam el, hová megyek, de megígértem, idővel tudatni fogom vele. Akkor majd meglátogathat, de JungKook-nak soha nem mondhatja el, hová mentem.
- JungKook -
Minden készen állt. Megvolt a lakás, amit dr. Anderson-nak béreltem, és csak az időpontot várta, mikor induljon. Két próba között újra felkerestem az orvost.
- Jó napot, dr. Kwon!
- JungKook .... látom hajthatatlan. Tudja, hogy köt az orvosi titoktartás.
- Kérem, doktor úr .... mindent előkészítettem, ahogy dr. Anderson kérte. Elhoztam a levelét, melyben leírja, hogy vállalja a gyógykezelését. Könyörgöm, mondja el, hová vitette YuSeo-t.
Az orvos megnézte a fotókat a házról, elolvasta a levelet, majd levette szemüvegét és megtörölte a lencsét. Idegőrlő pillanatok voltak, szinte véresre rágtam számat, mire végre megszólalt.
- JungKook .... ön nagyon szereti ezt a lányt. De gondolt arra, mi van, ha mégsem gyógyul meg? Ha most reményt ad neki, és a kezelés mégsem éri el célját.
- Doktor úr, úgy gondolja, hogy ha mégsem lesz teljesen egészséges, visszaviszem abba az intézménybe? Én YuSeo-t önmagáért szeretem, nem .... szerelmes vagyok belé, és ha – nyeltem nagyot – ha marad mégis ez az állapot, akkor is mellette leszek. Én őt az életemtől is jobban szeretem. Kérem, árulja el a címet!
Megkaptam! Most egy bérelt autóval száguldunk HoengSeong felé, és a biztonság kedvéért magammal viszem Byul-t és Jimin-t. Felkészültem mindenre, hogy tiltakozni fog, hogy nem jön, de nem lesz választása. Nem fogom hagyni, hogy lemondjon a gyógyulásról, hogy lemondjon a boldogságáról, hogy lemondjon .... rólam. Mert én sem mondok le róla soha.
Ahogy közeledtünk, úgy kezdtem egyre jobban izgulni. A hegyek között kanyargó út gyönyörű látványt nyújtott, minden csupa hófehér. Szerencsénkre errefelé nem esett éjjel a hó, a letaposott úton könnyebben haladtunk. A háromszintes épület szinte beleolvadt környezetébe hófehér színével.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az autóból kiszállva kinyújtóztattuk végtagjainkat, és az épület felé vettük az irányt. A portás készségesen útba igazított, és a tágas lifttel a második emeletig vitettük magunkat. Kilépve egy társalgó féleség tárult elénk, melynek hatalmas földig érő ablakain túl a hófehér hegyek látszottak. Egyetlen kerekesszék állt az ablak előtt, melynek tulajdonosa a téli táj szépségeiben merülhetett el.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Azonnal megismertem senkivel össze nem téveszthető hosszú haját, és szóltam Byul-nak, menjenek előre. Nem akartam rátörni, megijeszteni meg végképp. A lány melléállt és megszólította.
- YuSeo .... – mire az én szerelmem felnézett rá, és kezeit arcához kapta.
- Byul .... hogy kerülsz ide? Jimin? Te is .... ? – és ekkor meglátott, ahogy kiléptem a fal takarásából. – JungKook .... – sóhajtotta. Nem bírtam tovább, néhány lépéssel azonnal megszüntettem a távolságot és sírva borultam ölébe.
- YuSeo, kicsim .... soha többé ne hagyj el .... nem élném túl .... – néztem könnyáztatta szemeibe, és gyengéden megcsókoltam. Tudtam, éreztem, hogy nem tudott kitörölni szívéből, hiszen belekapaszkodott karjaimba és viszonozta csókomat. Amint elváltunk egymástól, csak ennyit mondott.
- Dr. Kwon .... ő mondta el?
- Igen. Tudod, ő sem tudott ellenállni nekem – próbáltam elmosolyodni. – Miért csináltad ezt?
- JungKook-ah .... én már .... én már soha többé nem leszek ....
- De igen, és ezért vagyunk itt. El foglak vinni innen.
- Nem lehet, én már beletörődtem.
- Soha nem adhatod fel! Beletörődtél, hogy nélkülem élj? Mert én nem tudom ezt elfogadni.
- JungKook .... én nem akarlak téged .... akadályozni, nem akarom, hogy szégyenkezned kelljen miattam.
- Kicsim, soha nem szégyellném, hogy te vagy a barátnőm, és soha nem akadályoznál semmiben. Mindentől jobban szeretlek téged, és az sem érdekelne, ha ilyen maradna az állapotod. De nem marad, mert meg fogsz gyógyulni.
- Én nem ....
- Sshhh .... egy szót sem akarok hallani többet erről. Mindent tudok, dr. Kwon mindent elmondott. Tudok dr. Andersonról, a terápiáról, és azt is tudom, hogy miért nem egyeztél ebbe bele. Mindent elrendeztem, dr. Anderson úton van Koreába.
Nos, JungKook eddig sikerrel járt, hazavitte YuSeo-t. De hogyan tovább? Vajon a terápia meddig tart .... és eredményes lesz?
Szeretném felhívni figyelmeteket, hogy összesen öt fejezet van hátra, és véget ér ez a történet. Úgy tűnik lesz egy pici szünet, mert a következő könyvemmel többször is megakadtam, valamiért nem akar összeállni. Itt is, ott is hiányzik egy-két fejezet, és képtelen vagyok megtölteni tartalommal. Pedig ketten is segítettek ötlettel, mégis válságban vagyok ....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
