Nem szökhetsz el előlem

24

- YuSeo -

Amikor elolvastam JungKook üzenetét, azonnal válaszoltam, hogy várom este. Annyira hiányzott már, de tudtam, hogy neki most első a születésnapi koncert, nekem meg a vizsgáim. Már szinte elvonási tüneteim voltak, de úgy látszik neki is. Gondolom titokban jön, mert NamJoon ilyenkor szigorúan fogja őket, nehogy valami baj történjen.

Gyorsan sütöttem pizzát vacsorára, mert abban biztos voltam, hogy a szerelmem inkább kihagyja Jin főztjét, csak minél hamarabb jöhessen. Hát nem csalódtam benne, máris nyílt az ajtó. Még korábban adtam neki lakáskulcsot, hogy ne kelljen a folyosón ácsorognia, míg ajtót nyitok, így azonnal beljebb léphetett.

- Kicsim .... annyira hiányoztál – kapott karjaiba és már összetapasztotta ajkainkat. Ha tehettem volna, már ott letéptem volna a ruhát róla, de előbb a vacsora.

- Te is nekem – bújtam mellkasához. – Nem lesz baj?

- Nem akartam szó nélkül eljönni, bár megfordult a fejemben. Mondtam NamJoon-nak, el kell jönnöm, hogy feltöltődjek, mert különben nem fogok tudni jól teljesíteni a koncerten. Ez hatott, így elengedett. De reggel mennem kell próbára.

- Vacsora? Gondolom nem vártad meg – csak rázta a fejét, s én máris a konyha felé húztam – Gyere te éhenkórász, sütöttem pizzát.

- Ajj, éreztem a mennyei illatot, imádom amit te csinálsz!

Öröm volt nézni, ahogy tüntette el a pizza szeleteket, közben meg beszélgettünk. Nekem jövő héten lesz két vizsgám, aztán szabad leszek, nekik meg három nap múlva koncert. Vacsora után a kanapéra dőltünk, és kicsit keresgéltünk a tévécsatornák között.

Én feküdtem kívül, ő mögöttem, és karját átvetette derekamon. Nem sokat várt, máris elindult, hogy felfedezze testemet. Pedig már mindenhol járt .... Közben a galád bevetette csókjait is, oly érzékien puszilgatta nyakamat, hogy folyamatosan borzongtam a meleg ellenére. Langyos lehelete csiklandozta nyakam, aztán váratlanul fülcimpám harapdálta.

- Nem volt elég a vacsora? – kérdeztem tőle.

- Téged mindig megennélek – és folytatta az előző tevékenységet.

- Akkor mi maradna belőlem?

Erre már nem jött válasz, mert hirtelen hátamra fordított és fölém hajolt. Csókolta arcomat, és már pólóm alatt kutakodott keze, hogy melleimet kényeztesse. Apró kis sóhajokkal hoztam tudomására, bizony nagyon jó amit csinál, és én sem tétlenkedtem. Ahogy hátába mélyesztettem ujjaim, kis mormogással reagált, majd hirtelen abbahagyta.

- Nem hiszem, hogy sok előjátékra lenne szükség, ha még sokáig csinálod ezt, szétrobbanok.

Azzal karjaiba kapott és máris a hálószobában találtam magamat. Tényleg nem vacakoltunk sokat, most megmutatta a kiéhezett, vad oldalát, és én imádtam ezt is. Azért később a gyengéd és szenvedélyes együttlét sem maradt el.

Annyira jó volt hozzábújni, érezni izmos testét, karjait, melyekkel átölel és simogat, miközben pici puszikat hint fejemre.

- Kicsim .... aludjunk .... – súgta leragadó szemhéjakkal, és egyikünket sem kellett álomba ringatni.

- Jimin –

A születésnapi koncert után PDnim megtartotta a szokásos ünnepséget, kibérelve ismételten a Silla Hotel éttermét. Ilyenkor az ügynökség valamennyi dolgozója, még a takarítók és portások is jelen vannak. Hiszen mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy azzá legyünk, akik most vagyunk, segítettek, hogy álmainkat elérjük. Olyanok ők, mint a rajongóink, támogatnak bennünket, ahol tudnak.

Már a vacsora után voltunk, és épp nagyot kortyoltam a hűs pezsgőből, mikor éreztem, hogy valaki figyel. Körbenéztem, és megakadt a szemem egy piros ruhába öltözött lányon. Ő volt az, az irodából. Byul, ahogy akkor HoSeok hyung-tól megtudtam. Máig sem tudom, vajon ő honnét ismeri a lányt.

Igazán csinos volt, sőt, mondhatnám kívánatos. Két másik lány társaságában ácsorgott, mikor a társai hirtelen magára hagyták. Felálltam asztalunktól és elindultam felé.

- Byul .... igaz? – szólítottam meg a lányt, aki csodálkozva nézett rám.

- Igen.

- Hozhatok neked valami italt? Vagy inkább a pultnál, nem hagylak én is magadra.

Apró biccentésére a bárpulthoz kísértem és két koktélt kértem. Aranyos volt, ahogy megköhögtette már az első korty, ezek szerint nincs hozzászokva az alkoholhoz úgy, mint én.

- Bocsánat ... - mondta szégyenlősen.

- Semmi gond .... pedig nem a legerősebbet kértem.

Beszélgettünk egy keveset, így megtudtam, hogy egy éve dolgozik nálunk, a szüleivel él és van egy bátyja. Újabb pohár ital után táncolni hívtam, mire félve mondott igent. A táncparketten ámulva néztem hajlékony és ritmusos mozgását, kipirosodott arcát. Talán ha nem lennék ilyen szerencsétlen, még próbálkoznék is nála, kimondottan jó társaság, és édes amikor nevet.

Épp egy lassú szám következett, ő meghajolva köszönte az eddigi táncot, és elindult. Valami azt súgta ne engedjem el, ezért karja után kaptam és átöleltem derekát. Meglepetten nézett rám, de megadóan csúsztatta ujjait kezembe, majd a lágy dallam ritmusára vezettem őt. Ilyet se sűrűn csináltam, bár a hasonló összejöveteleken táncolni szoktunk az alkalmazottakkal is.

Talán az elfogyasztott ital, a dal, vagy épp Byul maga, de oly könnyűnek éreztem magam. Elfeledkeztem mindenről, és csak ezt a gyönyörű lányt láttam. Egy pillanatra felvillant előttem YuSeo arca, meg is torpantam egy pillanatra, de aztán folytattam. Talán itt az idő, hogy végre elengedjem őt.

Az este folyamán nem tágítottam Byul mellől, csak rövid percekre hagytam magára, amikor valaki mással beszélgettem. Oly régóta nem voltam senkivel, és ez a lány beindított nálam valamit. Akartam őt, de féltem, hogy olyan leszek, mint YuSeo-val. Már elmúlt éjfél, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem tőle.

- Ne lépjünk le valahová? – csillogó szemeiben hasonló játszódhatott le, mint az én fejemben. Nem tiltakozott, ezért kezét fogva a recepcióhoz vezettem. A hotel közismert volt diszkréciójáról, itt aludtam Seulgi után is. Kivettem egy szobát, és a lifttel meg sem álltunk a hatodik emeletig.

Hoppá, Jimin beindult .... :) No de mire is készül ott a hatodik emeleti szobában ..... ? :D :D

Valamiért nem enged még egy képet betenni, így meg kell elégednetek ezzel az eggyel ....