A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
- Tehát ezért nem csináltál belőle ügyet. És most? Hogyan tovább?
- Én ..... lemondtam róla. Sosem fog szeretni, de én még most is érzek iránta valamit. Bár amit tett, nagyon nehéz megemészteni – nézett rám átszellemült mosollyal. Beszélnem kell a fiúval. - Talán a legjobb az lenne, ha kilépnék.
- Nem, azt nem engedem. YuSeo, meg tudsz valaha bocsátani Jimin-nek?
- Én már megbocsátottam. Biztos vagyok benne, hogy csak azért bánt úgy velem, mert az a szemét SungChan valamit mondott rólam.
- Tudni akarod, hogy mit mondott? – kérdőn nézett rám. – Azt mondta Jimin-nek, hogy vele és két haverjával voltál egy éjszaka, és minden kívánságukat kielégítetted.
- Nem, az nem lehet ..... – nézett összetörten maga elé, és láttam, hogy könnybe lábad a szeme. – Akkor ezért mondta Jimin ....
- Mit mondott?
- Hogy .... mindenkinek engedtem, neki miért nem .... – és sírva fakadt.
- YuSeo .... Jimin nem ilyen .... vadállat. Csak nem szokott hozzá az elutasításhoz. Akkor már rég .... rég nem volt senkivel és te ...... bejöttél neki, mint nő – nagyra nyitotta szemeit, ahogy rám nézett. – Igen. De nem tudta ..... hogy mondjam ezt el neked, egy lánynak? Nagyon kanos volt és nem tudta magát visszafogni – megvakartam a fejem és beletúrtam a hajamba. - YuSeo, a férfiaknál ez kicsit másképp működik, mint a nőknél. Ezért esett úgy neked ..... és akkor még nem tudta, hogy te ..... hogy te még szűz vagy. De utána elmondta nekem. Jimin .... összeomlott, amikor ott hagytad. Lelkiismeret furdalása van azóta is azért, amit és ahogy tett veled. Erre nincs mentség. Én akkor leordítottam és behúztam neki egyet.
- Te megverted Jimin-t?
- Igen. De .... kérlek, beszélj vele. Nem tudod mennyire összetört, és rengeteget hibázik – most komolyan, én Jimin érdekében beszélek? - Azt hiszi, sosem fogsz neki megbocsátani – teljesen ledöbbent, csak a fejét rázta és motyogott valamit. – Ha te még mindig érzel iránta valamit, ahogy mondtad, és meg tudtál neki bocsátani, beszélj vele! Csak egy kicsit haragudj még rá – nevettem. – Megérdemli, hogy bűnhődjön egy keveset.
- HoSeok ..... köszönöm. Te nagyon jó barátja vagy Jimin-nek.
- Csak neki?
- Nekem is. Nélküled nem tudom, hogy vészeltem volna át ezt az időszakot.
- Akkor jó. Tudod, én vagyok a te reményed, a te angyalod – és felugrottam. Nevetett. Végre! – De ugye azt, hogy kilépsz, nem gondoltad komolyan?
- De igen.
- És még mindig úgy gondolod?
- Ha el tudtok viselni engem, akkor maradok. Szükségem van a fizetésre.
- Ne butáskodj már, hogyne tudnánk elviselni! Gyere, menjünk vissza!
- Jimin -
Milyen rég elmentek! Vajon sikerült hyungnak utolérnie? És sikerül rábeszélnie, hogy maradjon? Mert biztos azért ment utána. Ha elmenne .... nem tudom, kibírnám-e. Úgy, hogy nem tudtam bocsánatot kérni és nem bocsátott meg. Bár kétséges, hogy valaha meg fog-e. Nagyon csúnyán bántam vele. A többiek halkan beszélgettek, a staffosok némán ücsörögtek.
- Egy kis figyelmet kérek! – szólt NamJoon. – Ami az előbb elhangzott és történt, ugye nem kell mondanom senkinek sem, hogy nem mehet ki még a terem falán túlra sem, nem hogy az ügynökségről. Amennyiben kiszivárog, tudni fogom, hogy közületek járt el valakinek a szája – miközben rájuk mutatott. – Ha nem akartok az állásotokkal játszani, hallgattok, mint a sír. Megértettétek?
- Igen – bólintottak egyszerre.
- Ja, és SungChan mától nem dolgozik az ügynökségen. Gondolom ez egyértelmű. Jimin .... – fordult felém – veled meg otthon beszédem van.
Tudtam, hogy most el kell majd mondanom mindent a fiúknak, és lehet meg fognak utálni ezért.
Még most sem tudom felfogni, hogy mit tett az az állat a haverjaival YuSeo-val. Bár én sem vagyok különb tőlük. Felhúztam térdeimet és ráhajtottam fejem. Ha vissza tudnám csinálni!
- Hyung .... vissza fogja hozni – tette vállamra kezét JungKook.
- Kookie, ha elmegy ..... sosem bocsátom meg magamnak.
- Nem fog. Hobi hyung nagyon jól tud beszélni, és ők barátok is.
Igen, barátok. Mi lett volna, ha én sem a megfektetésre összpontosítottam volna, hanem próbáltam volna beszélgetni vele? Minden másképp alakult volna.
Óvatosan nyílt az ajtó, és Hobi dugta be a fejét. Viccelődik. Van kedve? Aztán belépett és ..... visszajött! Tudtam én, hogy hyung nem engedi el. A srácok körbefogták és mind egyszerre akartak beszélni.
- YuSeo, minden rendben lesz – mondta neki NamJoon. Felemelte fejét és bólintott egyet. Istenem, mennyit sírhatott, hogy így be van dagadva a szeme? Akkor is ilyen volt, amikor én .....
- Sikerült rábeszélnem, hogy maradjon – mondta HoSeok. – Remélem az a tapló nincs már itt – és körbenézett.
- Nincs. Amikor elmentél, Jimin jól beolvasott neki, meg aztán búcsúzóul be is húzott egyet.
- Tényleg? – fordult felém hyung. Kényszeredetten elmosolyodtam. Észrevétlenül lestem YuSeo felé, aki csodálkozva nézett rám. Mindketten zavartan kaptuk el a tekintetünket.
- Azthiszem, a mai próbának vége. Srácok, menjünk ebédelni! YuSeo, gyere velünk! – indítványozta NamJoon s én örültem, hogy igent mondott.
Úgy hiszem, minden szemszögből elég jól körbejártuk az eddig történt eseményeket. Hamarosan azonban megváltoznak a dolgok, és valaki felbátorodik majd .... Vajon ki .... ?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
