A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Déja vu érzésem volt, ahogy ez az utolsó keserves mondat elhangzott szájából. YuSeo ugyanezt kérdezte, amikor felkerestem az ominózus csók után. Az ő sorsa rendeződött, a maknae-val csak úgy ragyognak. Nem gondoltam, hogy ilyen mély érzéseik lesznek egymás iránt, és azt sem hittem, hogy a lány el tudja felejteni Jimin-t. Ezek szerint a kölyök tényleg nagyon tudhat valamit, és mindent megtett, hogy így elvarázsolja YuSeo-t.
Már csak Jimin-t kellene felrázni, mert egyre mélyebben süllyed a bánatba. Amikor együtt vagyunk a többiekkel, ugyanúgy játszik, nevetgél, mint eddig, de ha ketten vagyunk a szobában, alig szól valamit. Tudom, hogy elfogadta, vesztett, és nem áll a csapattársa útjába, de nem értem, hogy nem tudja feladni, és elfelejteni a lányt. Talán ha megismerkedne valakivel ..... De hol lehet egy idolnak ismerkedni? Egyre népszerűbbek vagyunk, sehová nem tudunk egyedül menni, ismerkedni meg mégsem csapatban kellene.
A gyógyír egy újabb szerelem, de honnét varázsoljak Jimin-nek egy olyan lányt, aki kellene is neki?
Másnap be kellett mennem az irodába néhány igazolást kérnem egy ingatlanvásárláshoz. Belépve egy lányt találtam benn, akinek csak a keresztnevét tudtam. Byul. Szép, fekete hajú lány volt, még sosem beszéltem vele. Amikor elmondtam mi járatban vagyok, készségesen kiállította a papírokat, majd mosolyogva elvitte aláírni azokat. Míg várakoztam megszólalt az asztalon hagyott mobilja, s én akaratlanul is odanéztem. Amit láttam, azonnal egy terv körvonalazódott a fejemben. A kijelzőn felvillanó háttérképen ugyanis tagadhatatlanul az én szobatársam volt. Jimin.
Amint Byul visszaért, kicsit jobban megnéztem. Kimondottan szép arcú lány volt, állandóan mosolygott. Bőre sima, mint egy babáé, egyetlen hiba nem volt rajta. Szeme sötétbarna, szempillái hosszúak, sminket épphogy viselt. Természetes szépség volt. Tisztelettudóan és kedvesen beszélt, a hangja kifejezetten lágy csengésű. Keze szép formájú, ujjai kecsesek, körme ápolt, melyre csak egy gyöngyházfényű lakkot kent. Ujjait néhány szolid ezüst gyűrű díszítette.
Elköszöntem és a papírokkal kezemben indultam kifelé, de az ajtóban visszafordultam.
- Byul .... jó a háttérképed – és kacsintottam egyet, ő meg szégyenlősen pirulva hajtotta le fejét.
Ő lesz az, valahogy össze kell ismertetni Jimin-nel. Ez a lány hol bujkált eddig, hogy nem vettük észre? Ő képes lesz arra, hogy a fiúval elfeledtesse YuSeo-t.
- JungKook -
Gőzerővel készültünk a születésnapi koncertre, alig találkoztam YuSeo-val. Ráadásul nem sokat tudott jönni dolgozni, mert vizsgaidőszak volt az egyetemen, és rengeteget tanult az ösztöndíj miatt. Hiába mondtam, segítek, de makacs, és nem fogadta el, még kölcsönbe sem.
Esténként azért mindig beszéltünk egy keveset, de vagy ő aludt el, vagy én. Annyira hiányzik, hogy karjaimmal átöleljem, csókjaimmal borítsam be mindenhol, ráadásul már két hete is van, hogy együtt voltunk. Meg tudnám szokni, hogy mellette aludjak, és együtt ébredjünk. Muszáj lesz elszöknöm este, nem bírom már nélküle.
- Mi a baj JungKookie? – fordult felém HoSeok meghallva sóhajaimat. – Mit kínlódsz?
- Hyung, olyan rég voltam már YuSeo-nál, és dolgozni sem tud jönni. Annyira hiányzik .... Ma pedig el akarok menni hozzá.
- Te még nem tudod?
- Mit?
- Jön velünk a japán turnéra, beválogatták.
- Hyung, ez biztos? – és már fülig is ért a szám. Ettől jobb hír mostanában nem hiszem, hogy volt.
Feltápászkodtunk, majd lenyomtunk még két órát, mire hullák voltunk teljesen. Küldtem egy gyors üzenetet YuSeo-nak, otthon lesz-e, és azonnal válaszolt, hogy várni fog. Már ettől olyan izgalomba jöttem, alig vártam, hogy láthassam. A többiről meg ne is beszéljünk ....
- Jimin -
Nem tudom HoSeok miért találta ki, hogy nekem kell felmennem az irodába a papírokért, így is majd leszakadnak a lábaim. Illedelmesen bekopogtam majd beléptem. Egy fiatal lány ült az íróasztal mögött, és nem is fordítottam rá különösebb figyelmet.
- Az iratokért jöttem – mondtam, és vártam, hogy kezembe adja, aztán húzhassak a többiekhez.
- Összekészítettem, beleraktam egy mappába, már hozom is – ekkor figyeltem fel hangjára, majd ösztönösen utána fordultam. Hosszú fekete haja háta közepéig ért, és a vászonnadrág formás feneket rejtett. Már rég nem néztem meg lányokat, és ő most kifejezetten szép látvány volt. Amikor megfordult, arcára vezettem tekintetem, és lopva végignéztem, míg az utolsó lapra tett egy pecsétet és aláírta. Szép a keze, ezt megállapítottam, és aranyosan zavarban volt.
- Ezt aláírom és készen vagyunk? – kérdeztem, majd igenlő válasza után átvettem a papírhalmazt. Még utoljára ránéztem, kicsit belefeledkeztem arcának vizsgálatába, mire láthatóan elpirult és haját füle mögé igazította. – Köszönöm szépen, szia!
Az autóig nem ment ki a fejemből a lány. Eddig sosem láttam, úgy lehet nem régóta dolgozik nálunk. Bár az irodába sem én szoktam járni. A dormba érve levetettem magam az ágyra, és úgy döntöttem, a vacsoráig alszok egy kicsit.
Vajon ezzel vége is az ismerkedésnek, vagy esetleg lesz több is? És Jimin kezdeményez vagy kell HoSeok segítsége .... ?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
