A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Gyengéden átkarolt, magához szorított, de láttam azt a felszabadult, letörölhetetlen kis vigyort az arcán. Boldog volt. Miközben mellkasára vont és simogatta hajamat, ugyanez a vigyor volt látható az én arcomon is. Lehetséges lenne ez? Tényleg szeret engem? És én őt?
- JungKook ....
- Sshh .... – hallgattatott el ajkaimra tett ujjával. – Csak annyit mondj, tudnál-e engem szeretni .... idővel, és én mindent megteszek, hogy boldog légy. Nem leszel többé egyedül, én vigyázni fogok rád. Várok rád, bármeddig .... csak engedd, hogy én szerethesselek.
- Én .... össze vagyok zavarodva – húzódtam el tőle, mire láttam, hogy megijedt. – Szerelmes voltam Jimin-be, de az .... többé már nem tudnék hinni neki. A bizalom .... nincs már meg, és az érzéseim sem olyanok, mint régen. Azzal, hogy bemocskolt .... én már nem vagyok olyan, aki kellene bárkinek is. Aztán jöttél és ahogy feledte szívem Jimin-t, úgy melengette egy új érzés .... irántad. De te egy idol vagy és én ....
- Sshh .... eleget hallottam – hajolt ajkaimra egy gyengéd kis csókra. – Te most is az a gyönyörű és kedves lány vagy, akit legelőször láttam, és attól .... nem vagy kevésbé értékes. És az, hogy én idol vagyok, ne legyen probléma. Én most mint Jeon JeongGuk Busanból kérdezem tőled, lehetek én, aki elfeledteti a rosszat, és megmutatja neked, hogy milyen az igazi szerelem?
- Igen.
Mintha ez lett volna a végszó, máris összetapasztotta ajkainkat. Ha az előző csókja szenvedélyes volt, akkor ez .... nem tudom mi volt. Ígéret, remény, szerelem, és én boldogan bújtam ölelésébe.
- Jimin –
Amikor belépett a gyakorlóba, épp csak boldog új évet kívánt és más fordult is kifelé. Beszélni akartam vele, és már mozdultam is, de a maknae megelőzött és utána szaladt. Mi a fenét akar tőle? Talán tíz percet ha távol volt, de olyan levakarhatatlan vigyor volt az arcán, és rohadtul kíváncsi voltam, mitől került ez oda.
- JungKook-ah, az előbb még olyan búbánatos voltál, mitől lett ilyen fene jó kedved?
- Semmi, csak .... nem érdekes.
Odament HoSeok-hoz, aki kérdezett tőle valamit, mire a kölyök bólintott, hyung erre megveregette a vállát. Mi az isten történt?
Nem igazán tudtam a próbára figyelni, folyamatosan csak az alkalmat vártam, hogy YuSeo-val beszélhessek. Több mint egy óra is eltelt, mire legközelebb felénk járt összeírni az ebéd rendelésünket. Itt az alkalom gondoltam, és amint végzett, követtem őt.
- Jimin, hová mész? – szólt utánam NamJoon, de figyelemre se méltattam. A folyosón épp utolértem a lányt, aki megrezzent mikor megfogtam karját.
- YuSeo, beszélhetnénk?
- Szerintem nincs miről beszélnünk – válaszolta mosolyogva és indult tovább. Nem engedhettem el, elé álltam. – M-mit akarsz tőlem? – kérdezte ijedt szemekkel.
- Mondani szeretnék valamit – és behúztam egy másik gyakorlóterembe. – Tudom, hogy hatalmas hibát követtem el, de .... most is csak bocsánatot tudok kérni. Már akkor is láttam valamit benned, ami felkeltette az érdeklődésem, és azóta .... azóta megváltoztak az érzéseim. A bulin .... akkor akartam veled beszélni, és nem tudtam ellenállni, annyira észveszejtő voltál abban a ruhában. Tudom, hogy neked is jelentett valamit az a csók, éreztem, hogy te is elvesztetted a fejed ....
- Igen, elvesztettem a fejem – szakított félbe – de csak egy pillanatra. Aztán rájöttem, hogy ezzel én is hatalmas hibát követtem el.
- YuSeo, én .... nem ilyen vagyok .... szeretném .... téged szeretnélek.
- Ezt hogy érted? – vonta fel kíváncsian szemöldökét.
- Én .... kedvellek téged, nagyon is – és közelebb léptem hozzá, mire ő távolodott tőlem. Még egy lépés és a falhoz ért, és karjaim feje mellett megtámasztottam a falon. Mint a csapdába esett vad, rémülten nézett rám, és ki akart bújni.
- Engedj el – kérlelt, de eszem ágában sem volt elengedni. Csak még jobban feltüzelt tiltakozása, és kipirult arcát látva elöntött a vágy, hogy megcsókoljam. Egyre jobban közelítettem ajkaihoz, de mellkasomhoz támasztott kezei meggátoltak ebben.
- YuSeo, annyira gyönyörű vagy .... csak egy csókot szeretnék – és váratlanul csaptam le ajkaira. Édes volt, de azonnal eltolt és már éreztem is arcomon csattanó kezét.
- Jimin .... ez soha többet nem történhet meg.
- YuSeo, én .....
- Én, én ..... mindig csak én ..... Téged nem érdekel a másik. Szerelmes voltam beléd, amikor elvetted tőlem azt, amit más körülmények között önként neked adtam volna – hallottam meglepve szavait. – De akkor .... csalódtam benned, és az én érzéseim is megváltoztak. Már .... nem szeretlek.
- Nem igaz, éreztem amikor megcsókoltalak, hogy te is akarod, és visszacsókoltál. Azt mondod szerelmes voltál, akkor még most is ....
- Nem .... már nem vagyok szerelmes beléd.
- El fogom érni, hogy újra belém szeress, és enyém légy.
- De én már nem akarom.
- YuSeo, szeretlek, nem érted? Viszonzom az érzéseid ....
- Nem érted, hogy már nem szeretlek?
És ekkor bevillant a maknae boldog arca, ahogy visszajött a terembe. Az nem lehet, hogy .... ő is beleszeretett? YuSeo meg .... képtelenség, hogy viszontszereti.
- Van ennek köze JungKook-hoz?
Upsz, újabb vallomás ..... ami viszont úgy tűnik, igencsak elkésett. Viszont Jimin rájött, hogy JungKook vetélytársa lehet. Szerintetek mit fog tenni ezek után?
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
