8

904 59 22
                                    

- A beszámolód valóban hiányos volt azokról az időkről, mert elfelejtetted közölni, hogy meg akartátok erőszakolni. Tehát a sértett büszkeség vitt rá arra, hogy azokat a pletykákat terjeszd róla. Úgy állítottad be, mint egy ribancot, aki éjszakánként férfiakkal találkozgat. Nála tisztább erkölcsű lánnyal nem találkoztam. Neked köszönhetően állatként viselkedtem vele és sikerült magamat megutáltatni egy életre. Hogy még a magánéletében is vájkálsz, megbocsáthatatlan. Takarodj innen! Aki távozni fog az ügynökségtől, nem YuSeo lesz, hanem te. És ezt útravalóként magaddal viheted – ezzel öklömmel arcába vágtam. Szája sarka felrepedt, de nem érdekelt.

- HoSeok -

Sokkoltak az elhangzottak, ezekről én sem tudtam, YuSeo védte a magánéletét. Sokat beszélgetett velem és JungKook-kal, de minden másról. Tudtam arról is, hogy Jimin nekitámadt és szinte erőszakkal tette magáévá, mert még aznap elmondta. Akkor nekimentem Jimin-nek és leordítva behúztam neki, hogy volt képes ilyet tenni vele. Jimin azóta megváltozott, de YuSeo is. Mindketten magukba zárkóztak, kerülték egymást. De most meglepett, amikor YuSeo arról beszélt, hogy akit szeretett, kurvaként bánt vele. Ez csak a Jimines ügy lehet. De mi az, hogy szerette? Csak nem szereti ezt a barmot? Ezért kerüli, mert akibe szerelmes, az tette ezt vele? Baszd meg Jimin, jól megkavartad a dolgokat, sosem fogja neked megbocsátani .... vagy ha még érez irántad valamit, talán lehetséges lenne. YuSeo nagyszerű lány, és Jimin a korábbi nőügyei ellenére nagyon jó fiú. Megszédült a népszerűségtől és kihasználta azt. Viszont most, hogy ez a lány itt van, megváltozott. Csak tudott volna a farkának parancsolni az a bolond .... De hogy, mi? YuSeo ki akar lépni? Ezt már nem engedhetem!

- YuSeo, várj, hova mész? – kiáltottam utána, majd felugrottam és követtem őt.

Láttam, hogy a raktár felé szalad, ott akart elbújni, hogy megnyugodjon és kisírja magát.

- YuSeo, várj!

- HoSeok, nekem már nincs itt keresnivalóm – és csak törölgette szemét.

- YuSeo, gyere, még meglát valaki – megfogtam kezét és bevezettem a raktárba. Leültünk egy zsákra, amiben a szennyes volt, majd átöleltem vállát. – Sírj csak nyugodtan! – mellkasomra borult és zokogott. – Sshh .... sshh .... – próbáltam vigasztalni, hátát és haját simogattam.

- El fogom .... áztatni .... a pólódat .... – zokogta akadozva.

- Nem érdekes, sírj csak!

Talán még öt perc sem telt el, mikor megnyugodott, és csak nagyokat sóhajtozott.

- Köszönöm neked, hogy itt voltál velem. Sokat segített – nézett rám még mindig könnyes szemeivel.

- YuSeo ..... sosem beszéltél magadról, mi ezeket a dolgokat nem tudtuk. Azt sem, hogy az az állat mit csinált veled, és azt sem, hogy a szüleid már nem élnek. Miért nem mondtad el? Nem bíztál bennünk?

- Én .... nem akartam, hogy sajnáljatok. Magam erejéből akartam lenni valami és nem szánalomból.

- Bolond vagy .... és őrülten makacs – mosolyogtam rá.

- Tudom, ezt már a szüleim is mondták régen.

- Akarsz beszélni róla? Sokszor segít, ha az ember a bánatát kibeszéli magából.

- Kirándulni voltunk Seokcho-ban, hazafelé jöttünk. Seoul külvárosában egy teherautó nem adta meg az elsőbbséget és a piroson áthajtva belénk rohant. Apa ott a helyszínen, anya másnap a kórházban halt meg.

- És neked? Neked lett valami bajod?

- Valami csoda folytán karcolásokkal megúsztam a balesetet. Máig sem értem, hogyan lehetséges ez.

- YuSeo, a sorsnak valami terve lehet veled, ezért kellett életben maradnod. És hogyhogy nem utaztál vissza a szülővárosodba? Itt maradtál egyedül .... Pedig Gwangju szép város .... én csak tudom – nevetett.

- HoSeok ..... nem mehettem haza, én ezt választottam .... mert volt valaki ....

- Valaki marasztalt? De miért nem segített neked?

- Nem .... nem úgy ..... Valaki miatt maradtam itt.

- Nem értem.

- HoSeok, nem sokkal előtte debütáltatok, és én azóta ..... – elhallgatott. Egyszerűen nem akart a kép összeállni. Valami hiányzott még, egy utolsó darabka a puzzle-hoz.

- YuSeo, nem értelek.

- Én ....  szerelmes voltam Jimin-be.

- Te jó ég! Azóta? Azért maradtál itt, egyedül?! De tudtad, hogy milyen!

- Nem érdekelt. Tudtam, hogy hajtja a nőket, és azt is tudtam, hogy sosem lehetünk együtt. Ő egy idol, én egy senki. Tudom, hogy rengeteg egyéjszakás kalandja volt már.

- Azért ez így nem teljesen igaz, nem kell mindent készpénznek venni, amit a média lehoz. Jimin-t megszédítette a siker, a népszerűség, hogy rajongtak érte a lányok, és ő ezt kihasználta. Nem volt olyan rengeteg egyéjszakás kalandja, inkább csak csókolózott velük, meg ölelgette őket. De mióta beléptél az ügynökségre .... mióta veled ..... senki nem volt. Megváltozott. Nem érdeklik a lányok – csodálkozva nézett rám. – Te .... érzel még iránta valamit? – kérdeztem óvatosan. Elmosolyodott.

- HoSeok, ő az első szerelmem – megdöbbenten néztem rá – Tudom, hogy plátói és soha nem fogja viszonozni ..... ezért is bánt úgy velem, mert nem jelentettem neki semmit. Akkor nagyon fájt, és féltem, de ..... most már tudod, hogy miért. Azok az emlékek jöttek elő, amikor ők ..... De én .....

- Tehát ezért nem csináltál belőle ügyet. És most? Hogyan tovább?


Szóval amiért rimánkodtatok mindannyian, SungChan megkapta :D :D Úgy hiszem elég könnyen megúszta a dolgokat. Most már HoSeok számára világos több minden, de fogalma sincs, hogyan segítsen .... És tényleg ..... hogyan lesz tovább .... ?

 ?

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Nem szökhetsz el előlemOnde histórias criam vida. Descubra agora