A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Elérkeztünk a kritikus fejezethez, amire igyekeztelek felkészíteni titeket ....
Gépiesen követtem őt az asztalunkhoz, ahol Jimin és Byul is készülődött. Tehát ők sem maradnak. Szépen elrontották az esténket ezek a nők, gratulálok. És ezért a nőért rajongtam éveken keresztül? Micsoda alpári ribanc módon viselkedett .... de Yu csak nem azt gondolja, hogy .... nem lehet .... félreérti.
- Persze .... hogyne .... csak a kabátok .... – képtelen voltam értelmes mondatokat kiejteni számon.
Elköszöntünk a többiektől, akik értetlenül néztek egymásra, mi ez a hirtelen távozás. Bizonyára azt is észrevették, hogy a hangulat megváltozott, és YuSeo könnyes szeme sem kerülhette el figyelmüket.
A mélygarázsba érve előresiettem, hogy az autóval kiálljak. Yu rám se nézett, egyetlen szót nem szólt, csak lehajtott fejjel állt mellettem. Jimin sem mert megszólalni, sejtették, hogy történt valami, de csak szorongatta Byul kezét. A hátsó ülésre ültek, a barátnőm mellém.
- Yu .... kösd be magad .... – kértem, de mintha meg se hallotta volna.
Elindultam és a dorm felé vettem az irányt. Gondoltam, hogy Jiminék oda akarnak menni, én pedig YuSeo-val maradok majd. Rosszul gondoltam. Egész úton némán ültünk az autóban, bekapcsoltam a rádiót, hogy valami mégis szóljon. Folyamatosan azon járt az agyam, mekkorát csalódtam IU-ban, mint emberben, aztán újra és újra végigpergettem a történteket. Yu meglátta az intimnek mondható helyzetet, a csókot, és egy kívülálló számára teljesen mást jelentett az egész. Ő azt hihette .... de nem bízik bennem?
Kezemet óvatosan csúsztattam combjára, de eltolta. Nagyot nyeltem, és rettegtem, hogy vége közöttünk mindennek. Meg kell magyaráznom, hogy semmi nem történt!
- JungKook-ah .... vigyázz!! – hallottam Jimin rémült kiáltását, és aztán már csak a csattanás. Az autó megpördült és teljes erővel vágódott a felüljáró betonfalának. YuSeo .... nincs bekötve .... Még felé fordultam, láttam fejjel a műszerfalnak borulva, de a kocsi arról az oldalról .... rémesen nézett ki. Nem hallottam már semmit, csak húzott a sötétség magával.
- YuSeo -
A díjátadót a backstage-ben néztük Byul-lal kivetítőn. Örültünk a daesang-nak, bár többet is érdemeltek volna. Jót nevettünk JungKook pózolásán, amit az egyik előadás alatt vitt véghez, bizonyára nem vette észre az őt vevő kamerát, amiről azonnal bevágták a vicces jelenetet. Mindenki nevetett, az idolok hátrafordultak és gratuláltak neki, miközben a srácok majd megszakadtak úgy röhögtek.
Sikerült bevinni bennünket az after party-ra, és csak úgy ültünk közöttük, mintha jó barátok lennénk. Azért az asztal alatt egymásba kulcsoltuk ujjainkat és néha egy-egy puszi is elcsattant, amikor úgy gondoltuk, senki nem figyel ránk.
Aztán elkezdődött az a rémes éjszaka. Először Seulgi csinált jelenetet Jimin-nel, és Byul határtalan önuralma simán leszerelte azt a ribancot. Reméltem, hogy az unokahúgom nem fog veszekedni Jimin-nel, hiszen ez jóval előtte történt, amikor úgy hittem, összeomlott az életem.
Apró kis puszi landolt a nyakamnál, és a barátom a fülembe súgta, hogy mindjárt visszajön, de ki kell mennie a mosdóba. Kicsit tovább maradt, és én is megcéloztam a női helyiséget, de bár ne tettem volna. Ahogy befordultam, a szerelmem a falnak dőlt, és IU-val csókolózott. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, és alig tudtam visszatartani feltörő könnyeim. Talán ezt érezhette ő is, amikor Jimin-nel meglátott.
Hirtelen IU elvált tőle és gúnyos mosollyal rám nézve távozott. A pasim, vagy ki tudja, hogy az-e még, sokkoltan állt, mikor észrevett engem. Rémülten jött felém.
- YuSeo .... nem az .... félreérted .... – magyarázkodott, de képtelen voltam ép ésszel gondolkodni.
- Kérlek vigyél haza .... – és otthagytam.
Az asztalunknál Jimin és Byul is készülődött, szépen elrontották az esténket ezek a ribancok.
- Persze .... hogyne .... csak a kabátok .... – képtelen volt értelmes mondatokat kiejteni száján.
Elköszöntünk a többiektől, akik értetlenül néztek egymásra, mi ez a hirtelen távozás. Bizonyára azt is észrevették, hogy a hangulat megváltozott. A mélygarázsba érve JungKook előresietett, addig rá se néztem, csak némán, lehajtott fejjel álltam mellette. Jimin sem mert megszólalni, sejtették, hogy történt valami, de ő csak Byul kezét szorongatta. A hátsó ülésre ültek, én elöl szálltam be.
- Yu .... kösd be magad .... – kért JungKook, de figyelmen kívül hagytam. Bár szót fogadtam volna.
A dorm felé vettük az irányt, Jiminék oda akarnak menni, én pedig csak haza akartam menni, hogy egyedül legyek, hogy rendszerezzem a gondolataim és jól kisírjam magam. Egész úton némán ültünk az autóban, miközben halkan szólt a rádió. Megéreztem óvatosan combomra kúszó kezét, de eltoltam. Az előbb IU-val csókolózik, most meg próbál kiengesztelni?
- JungKook-ah .... vigyázz!! – hallottam Jimin rémült kiáltását, és aztán már csak a csattanás. Az autó megpördült és teljes lendülettel vágódott a felüljáró betonfalának. Hirtelen mindent éreztem, éles szúrást, hatalmas ütést a fejemre, fájdalmat. Nagy erővel csapódtam a műszerfalnak, és csak magam hibáztathattam, hogy nem kötöttem be az övet. Pedig JungKook szólt .... Egyre messzebbről hallottam a hangokat, az arcok is elmosódtak, és már nem éreztem fájdalmat, csak azt, hogy hideg van, nagyon hideg .... és sötét ....
Ismét egy fontos fordulóponthoz érkeztünk. Mielőtt haragudnátok JungKook-ra, nem ő volt a hibás a balesetért. YuSeo pedig ..... hát ..... majd a következő fejezetben meglátjátok .... :(
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
