A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Az ősz beköszöntével megkezdődött utolsó évem az egyetemen, és próbáltam előre anyagot gyűjteni a szakdolgozatomhoz. A srácoknak rengeteg fellépése volt itthon és külföldön egyaránt, és majdnem minden alkalommal én is a csapatban voltam. A tanulmányi osztály megértő volt az utazásokkal kapcsolatban, ugyanis egy kérelemben vázoltam nekik anyagi és szociális helyzetemet, miszerint erre a munkára a létfenntartásom miatt nagy szükségem van.
A turnék alkalmával sikerült majdnem minden éjjel együtt aludnunk, a staffos barátnőimre számíthattam. Annyira megszoktam, hogy engem átölelve mellettem fekszik, és elmondása szerint azóta tudja kipihenni magát, mióta velem van. Nem gondoltunk semmire és senkire, csak szerettük egymást igaz, mély szerelemmel. Azt hittük, velünk sosem történhet semmi baj, ha így szeretjük egymást. Hát tévedtünk.
- JungKook -
Gőzerővel próbáltunk az évvégi díjátadókra, miközben utolsó vezetési óráimat töltöttem. Hamarosan meglesz a jogosítványom, és akkor talán Seoul-ból is kimozdulhatunk.
November végén Bang PDnim új dormba költöztetett bennünket. Amikor megláttuk a minden igényt kielégítő hatszobás luxus apartmant, leesett az állunk. Hannam the Hill. Nem voltam egyedül, aki megkönnyezte a beköltözést. Szerettük a régit is, de PDnim állítása szerint megérdemeljük ezt a luxust, rengeteget dolgoztunk és sikert sikerre halmoztunk.
A lakás akkora volt, hogy el lehetett benne tévedni. A nappali akár gyakorlóteremként is funkcionálhatott. Mindenki külön szobába került, Jimin és HoSeok ugyanúgy szobatársak maradtak, mert így a legnagyobb helyiség lett az övék, a többihez képest rengeteg ruhás szekrénnyel. Én alig vártam, hogy berendezkedjünk és végre elhívhassam YuSeo-t. Ezért nem értettem Jimin-t, nála ez a lehetőség máris ugrott. Bár tudom, hogy a lányok terveznek valami nagyobb lakást kivenni, ahová összeköltözhetnének, és ott nyugodtan együtt lehetünk a két szobában mind a négyen.
December másodikán a Melon Music Awards-on miénk lett az év dala díj, és kedvenc előadóm IU is bezsebelhette az év albuma díjat. Évek óta követem figyelemmel, minden albumát megvettem, sőt életem első saját pénzből vásárolt albuma is az övé volt. Szeretnék vele egyszer egy duettet énekelni, annyira barátságos és kedves, mindig mosolyog. Régebben egy műsorban megkérdezték, hogy ki a női ideálom, és én őt neveztem meg. Akkoriban a srácok sokat nyaggattak vele, mitől vagyok ennyire odáig érte. Ők valahogy nem rajongtak úgy.
A díjátadó utáni after partyra beloptuk YuSeo-t és Byul-t is. Elvileg nem lett volna szabad külsősöknek bejönni, de mi vállaltuk a kockázatot. Talán minden másképp alakul, ha mégsem jönnek el.
Már a ceremónián is kellemetlen volt, hogy a Red Velvet mellettünk kapott helyet, és láttam, hogy Seulgi gyilkos szemeket meresztget folyamatosan Jimin-re. Az after partin aztán képes volt beszólni barátomnak, amikor elment mellettük. Odahajolt hozzájuk és csak ennyit mondott.
- Ő az, aki miatt nem tudtál rám figyelni? A mércét jól letetted, ez csak egy kis senki.
- A senki te vagy. A sarki kurvák szégyenbe maradnának melletted. Ribanc ....
- Hogy merészeled .... – és már emelte volna kezét, hogy megüsse barátomat, de Byul határtalan nyugalommal megfogta a kezét.
- Rá ne emeld a kezed még egyszer, mert eltöröm. És a szemed is leveszed róla – ezzel ellökte Seulgi kezét, aki forrt a méregtől és a megaláztatástól, majd fújtatva távozott.
- Byul .... – próbált Jimin megszólalni, de a lány leintette.
- Most ne. De remélem régen történt, nem mióta velem vagy.
- Hogy gondolod, hogy téged megcsalnálak?
Hát, ez a hülye ribanc jól bekavart nekik, bár én tudom mi történt akkor, azért Jimin-nek lesz magyaráznivalója. Megszorítottam Yu kezét, és egy aprócska csókot adtam füle tövére, mielőtt rövid időre magára hagytam volna, hogy a mosdóba távozzam.
Ahogy kiléptem, összefutottam kedvenc énekesnőmmel, és mély meghajlások közt gratuláltam a díjához. Ami azonban ezután történt, soha nem gondoltam volna.
- Noona .... gratulálok, az albumod megérdemelte a díjat.
- Köszönöm, de engem nem érdekel a gratulációd – csodálkozva kaptam fel fejemet, jól hallottam-e. – Az ilyen hirtelen felkapaszkodott sztárocskák még viselkedni sem tudnak. Nem vagy tisztelettel az idősebb és tapasztaltabb előadók iránt. Nehogy azt hidd, hogy vicces volt a jeleneted, kigúnyoltad az előadót. (*)
- De ....
- Mit gondolsz ki vagy te? – hajolt közel hozzám. Azt sem tudtam mit csináljak, már a falnak támaszkodtam. Megfogta a nyakkendőmet, és magához húzott. – Tudom, hogy értem csorgatod a nyálad – súgta fülembe – és szeretnél megdugni, de te, ha idősebb lennél sem kellenél. Kisfiú ... – ezzel szájon csókolt. Teljesen ledöbbentett a viselkedése, képtelen voltam még ellökni is őt. Pedig azt kellett volna. Amikor ugyanis eltávolodott tőlem és gúnyos vigyorral arcán távozott, a kanyarban YuSeo állt könnyes szemekkel mozdulatlanul.
- YuSeo .... nem az .... félreérted .... – mondtam kétségbeesetten, de láttam, alig tudja sírását visszafojtani. Mi a jó isten volt ez egyáltalán?
- Kérlek vigyél haza .... – és otthagyott.
Megérkezett a vihar, de még nem érte el teljes erősségét .... A bomba a következő fejezetben robban. Számítottatok valami ilyenre? És mi lesz velük? Szakítás vagy kibékülés?
(*) Aki esetleg nem tudná, melyik jelenetről van szó, itt a videó :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
