A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Amikor először belépett a próbaterembe, valami furcsa érzés fogott el. Lopva mertem csak ránézni, nem igazán vagyok közvetlen a lányokkal. Akik körülöttünk vannak, azokkal igen, de idegenekkel nem tudok normálisan beszélni. Féltem, hogy majd elpirulok, vagy dadogni kezdek, ha hozzám szól, de ő egészen más. HoSeok hyung és én beszélgettünk vele a legtöbbet, igaz a magánéletéről szinte semmit nem árult el. Tudtam, hogy idősebb tőlem, de az az egy év ... Észrevettem, hogy ezt a SungChan-t ismeri, de nem igazán voltak jó viszonyban. Nem csodálom, én egy alattomos beképzelt srácnak tartottam, akivel nem árt vigyázni.
Aztán mást is észrevettem. Azt, hogy Jimin kivetette a hálóját YuSeo-ra, mint mindig, ha valaki új érkezett. Folyamatosan kétértelmű kijelentésekkel próbálta zavarba hozni, mire HoSeok hyung csak a fejét rázta. Én .... meg akartam őt védeni Jimin-től, nem akartam, hogy majd csalódás érje.
- Jimin -
A srácok hazamentek, én még maradtam szokás szerint gyakorolni. Sosem vagyok magammal elégedett. Épp megálltam kifújni egy kicsit magam, mikor nyílt az ajtó. Nocsak! Talán sikerül végre megkapnom?
- YuSeo, te hogy-hogy benn vagy még?
- Jöttem feltakarítani, de ha maradsz, akkor nem zavarlak.
- Hogy zavarnál már! Maradj egy kicsit – és közelebb mentem hozzá. – Mindig menekülsz előlem, tán félsz?
- Kellene félnem valamitől?
- Hát .... szerintem nem – és már mellette is voltam. Ujjaimmal megsimogattam arcát, nem húzta el. Kezdésnek jó. – Mit szólnál hozzá, ha kellemesebben töltenénk el az időt?
- H-hogy érted?
- Alig várom, hogy az enyém légy – és hirtelen magamhoz rántottam. Meglepődött, és ijedten nézett rám. – Na, ne légy már ilyen riadt, nem foglak bántani. Csak jól érezzük magunkat.
- Engedj el, Jimin ...
- Ne csigázz már, tudod mióta várok már erre, hogy kettesben legyünk – és megcsókoltam, először csak lágyan, aztán erőszakosan. Meglepte közeledésem, de nem tiltakozott. Elmélyítettem a csókot, s ő készségesen viszonozta. Milyen édes ajkai vannak! Mikor átöleltem és kezeimmel felfedezőútra indultam pólója alatt, próbált eltolni, de szorosan fogtam. Lassan lépkedtem vele a kanapé felé, majd rádőltünk. Kezeit mellkasomra tette, és a tiltakozása még jobban feltüzelt. Kezem már fenekén járt, amitől összerándult.
- Jimin, kérlek, eressz el ....
- YuSeo, hagyd .... jó lesz, hidd el .... – annyira kanos voltam az utóbbi időben, senki nem kellett, csak ő. Éreztem, hogy nem sokáig kell vacakolnom, mert már kőkemény voltam. Lerángattam nadrágját, és felnyögtem amint megláttam a vadító csipkés fehérneműt. Alig tudtam uralkodni magamon, míg levettem róla azt is. Görcsösen szorította össze combjait, de egy határozott mozdulattal közé feküdtem. Önző módon csak magamra gondoltam, hogy nekem legyen jó. Sosem voltam erőszakos, de valami teljesen elvette az eszemet. YuSeo. Igen, ez a lány, azt akarom, hogy az enyém legyen, csak az enyém.
- Jimin .... ne ..... kérlek .... – könnyes volt a szeme és hangja sírós.
- YuSeo .... másnak is engedted .... miért pont nekem nem .... – gyorsan letoltam nadrágomat a boxerrel együtt, és alig vártam, hogy benne legyek. Úgy éreztem, pillanatok kellenek csak, és véget is ér. Igyekeznem kellett.
- Kérlek .... neeeeee!! – ebben a pillanatban egy határozott mozdulattal csusszantam bele és kezdtem el mozogni. Egy röpke pillanatra megmeredtem attól, amit éreztem, de képtelen voltam már abbahagyni. Valóban nem kellett sok, hogy a gyönyör elérjen, de keserves gyönyör volt ez. Tudtam, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy elhittem azokat a mocskos dolgokat, amiket SungChan mondott. YuSeo .... szűz volt. Nemhogy az a féreg és a haverjai, de férfi még nem érintette ott, ahová én most kíméletlenül betörtem.
Sírt. Nem tudtam megvigasztalni, mert nem tudtam, mit is mondhatnék. Hogy egy állat vagyok és jóformán megerőszakoltam? Hogy egy életre elmehet a kedve az ilyenféle együttléttől? Hogy mikor fogja ezt kiheverni? Nem tudom. Legördültem róla és felhúztam a nadrágomat. Nem mertem ránézni, milyen állapotban lehet .... ott lent. YoonGi azt mondta, az első alkalommal vérzik. És fáj. Úristen, mit tettem? Milyen fájdalommal járhatott ez?
- YuSeo .... én ..... én nem tudtam .... kérlek .... azt hittem .....
Abbahagyta a sírást. Remegő lábakkal, lassan állt fel és remegve húzta magára földről felvett alsóneműjét, majd nadrágját. Nem tudtam megmozdulni.
- YuSeo .... kérlek .... – nyúltam karja után, de elrántotta.
- Ne érj hozzám .... ne szólj hozzám .... – suttogta. Megigazította magán a pólóját, majd lassan támolyogva elindult kifelé.
- YuSeo .... – megállt és visszafordult.
- Nem akarlak látni többé .... és nem akarok beszélni veled – ezzel kilépett és becsukta maga mögött az ajtót.
Térdre rogytam és sírtam. Mekkora barom vagyok, hogy hagytam magam becsapni, hogy engedtem állatias ösztöneimnek! Azt mondta, nem akar beszélni velem és nem akar látni többé. Nem .... az nem lehet. YuSeo ..... én .....
Nem tudom, merre vitt a lábam, mennyi ideig mászkáltam, de végül hazaértem a dormba. YoonGi és NamJoon már a szobájukban voltak, Jin a konyhában szorgoskodott. A többiek a nappaliban nézték a tévét.
- Megjöttél, hyung? – kérdezte Kookie. Nem tudtam válaszolni, csak vánszorogtam a szobám felé.
- Jimin .... történt valami? – kérdezte HoSeok rosszat sejtve.
- Vége .... mindennek vége. Hogy én mekkora állat vagyok!
- Jimin! Mi történt? – HoSeok felugrott és odajött hozzám. – Jimin, ugye nem .... ?
- Hyung .... én nem tudtam uralkodni magamon.
- Jimin? Mit csináltál? – kérdezte súgva, miközben megszorította karomat.
- Hyung, én .... lefeküdtem YuSeo-val.
- Megőrültél?!
- Én .... erőszakoskodtam vele ....
- Te .... te ....
- Hyung, minden hazugság .... YuSeo ....
Ne akarjatok megölni, nekem is irgalmatlanul nehéz volt ezt megírni. Hogy az én UB-m ilyet tegyen ..... kizárt, soha, nem ..... Most azonban megtette. Mi lesz ezután?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
