A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
Amint a dal véget ért, leültünk a srácokhoz, hogy más irányba tereljem a piszkos gondolataimat. Yu mellém ült, és az asztal alatt egymásba kulcsoltam ujjainkat.
- Jimin hová tűnt?
- Valami kis csajt fűz már elég régóta. Nem mondom, dögös a lány nagyon – mondta YoonGi.
Körbenéztem, és megláttam őket a bárpultnál. A lány tényleg csinos volt, látszott, hogy jól elvannak. Reméltem hyung nem itatja le, mert abból még baj is lehet. Ismerős volt valahonnan, de nem emlékszem, hogy találkoztunk volna.
- Nem is tudtam, hogy ilyen csinos lányok dolgoznak nálunk – csettintett nyelvével Taehyung. – Még sosem láttam.
- Byul – bökte ki HoSeok.
- Hogy?
- A neve. Byul-nak hívják és az irodán dolgozik.
- Te mégis honnét ismered? – fordult felé csodálkozva Tae.
- Ha nem mindig engem küldenétek az irodába a papírokért, ti is találkozhattatok volna vele.
Amikor elhangzott a neve, Yu megszorította kezemet és körbenézett. Amint megtalálta, akit keresett, még jobban szorította ujjaimat.
- Kicsim, jobban örülnék, ha az ujjaim helyett mást szorítanál így, de majd arra is sort kerítünk. Mi a baj? – mert láttam, hogy valami nincs rendben.
- A lány .... Byul ....
- Mi van vele? Ismered?
- Az unokahúgom.
- Neked itt dolgozik az unokahúgod? Hogy nem tudtam ezt?
- Megbeszéltük, hogy nem fedjük fel a rokoni kapcsolatot. Ő intézte nekem a staffos állást.
- Akkor azt hiszem, örökre hálával tartozom neki – hajoltam hozzá és cseppet sem tétovázva adtam egy puszit az arcára.
- Vigyázz, megláthatnak ....
- Yu, én nem akarok titkolózni, legalább itt az ügynökségen nem.
- Majd egyszer lehet, biztosan, de még nem szabad.
- Jobban félsz, mint én – mosolyogtam rá.
- Mert szerinted ha kiderülne, mi lenne? Azonnal kirúgnának.
- Kicsim, a menedzser hyungok tudnak rólunk, olyan nagy baj nem lenne, ha PDnim is tudomást szerezne kettőnkről – nyugtattam, de azért egy kis félsz maradt bennem, így óvatosan körbenéztem.
- YuSeo -
Amikor megláttam Byult Jimin-nel beszélgetni, a védelmező ösztön azonnal beindult nálam. Tudtam, hogy az unokahúgomnak tetszik Jimin, sokszor beszéltünk róla. Tudott mindenről, hiszen egész kicsi korunk óta nagyon jóban voltunk. Mivel alig három hónappal vagyok idősebb, otthon Gwangju-ban egy iskolába jártunk, csak nem egy osztályba.
Mikor megtörtént Jimin-nel az a szerencsétlen eset, fel akarta keresni, hogy jól beolvasson neki, de lebeszéltem róla. Mégis egy idol, és én sem akartam ebből ügyet csinálni. Ahogy kezdtem kiszeretni Jimin-ből, ő úgy szeretett bele. Azt hitte ezzel fájdalmat okoz, de nem győztem nyugtatni, hogy én már mást szeretek, és nem gondolok rá.
Most együtt beszélgetnek, a fiú bizonyára a sármos énjét vette elő, mert látom, hogy Byul néha szégyenlősen lehajtja fejét. Csak nem bókol neki? Nagyon remélem, hogy nincsenek hátsó szándékai, mert akkor velem gyűlik meg a baja. Kicsit féltettem a lányt, tapasztalatlan volt, akárcsak én, és egy ilyen pasival könnyen elcsábulhat.
Aztán eltűntek. Vajon hová mehettek? Ugye nem fog megtörténni még egyszer .... ?
Nem maradtunk sokáig, JungKook-kal nem lehetett bírni. Annyira kívánós volt, hogy szép csendben mi is leléptünk. Már a taxiban perverz gondolatokon járt az esze, és a lakásba belépve ennek hangot is adott.
- Ugye tudod mi jár azért, hogy egész este feszülő nadrágban kellett ülnöm? – közelített felém.
- Talán bővebb nadrágot kellett volna felvenned. Szerinted én mit éltem át, mikor állandóan csak a fenekedet és a combodat figyeltem azt várva, mikor szakad szét rajta a nadrág?
- Tehát tetszett? – váltott csábító üzemmódba.
- JungKook-ah .... mindig tetszik. Tudod, hogy engem ugyanúgy lázba hozol.
- Akkor .... tehetnénk az ügy érdekében valamit .... – érintette gyengéden össze ajkainkat, s én már nyakába is akasztottam karjaimat. Lassan irányítottam magunkat a háló felé, mire csók közben ennyit mormogott. – Kicsim .... csak nem ennyire kívánsz engem?
- Nekem is .... felkorbácsolod a vágyaim ....
Ezek után nem volt megállás. Hol gyengéden, hol vadul, vagy érzékien, vagy szenvedélyesen, csak ő és én, együtt, és mikor a beteljesülés pillanatában fáradtan dőlt rám, csak ennyit mondott.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Tudtam. Éreztem. Amikor Byul másnap felhívott, hogy beszélni akar velem, biztos voltam benne, hogy történt valami közöttük, és csak remélni mertem, hogy Jimin nem volt paraszt.
- Minden rendben? – kérdeztem gyanakodva Byul-tól.
- Attól függ.
- Byul .... mi történt?
Aztán elmesélte az egész estét, na jó, a szenvedélyes szeretkezést, minek következtében elvesztette a szüzességét, csak tényként közölte. Nem értettem, mi lehet a gond.
- Ugye nem volt .... durva?
- Yu, annyira gyengéd volt, annyira vigyázott rám ....
- Akkor? Mondott valamit? – unokatestvérem rám nézett, egy darabig hallgatott, majd ennyit mondott.
Nos, Byul és YuSeo kibeszélték szépen Jimin-t .... És ez a kis perverz maknae ..... olyan szerelmes, de olyan .... :)
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
