14

726 57 19
                                    

- JungKook -

Amikor YuSeo elindult a mosdóba, kis idővel később felugrottam és utána mentem. Beszélni akartam vele, csak kettesben, ha már hyung volt olyan kedves, és nem hagyott magunkra. Bár miért is tette volna, hiszen ő sem egy bulizós.

Az utolsó kanyarban lelassítottam, hogy összeszedjem a gondolataimat. Milyen jól tettem ... Óvatosan léptem ki a fal takarásából, és amit akkor láttam, minden álmom és vágyam romba döntötte. A fal mellett YuSeo és Jimin összeölelkezve csókolóztak. Nem egyoldalú volt, a lány is viszonozta. Teljesen leblokkolva álltam, mikor hirtelen YuSeo eltolta magától társamat és valamit mondott neki. A nagy zajban nem hallottam, azt sem, hogy Jimin mit válaszolt. A lány sietősen otthagyta, engem majdnem fellökve. Felismerve személyemet, egy pillanatra megtorpant, majd továbbment.

Összetörve fordultam vissza és az asztalunknál csak az értetlenkedő hyungjaimat találtam. YuSeo elment. Reménytelenül rogytam egy fotelba, és próbáltam valami magyarázatot találni az előbb történtekre. Mérhetetlen csalódás fogott el, és sírni lett volna kedvem. Chh .... mindenki örül ezen a napon, csak én vagyok ilyen szerencsétlen.

Elhatároztam, hogy én is jól fogom magam érezni. Öntöttem magamba a whiskey-t, a pezsgőt, hátha segít felejteni. Azonban minél többször emeltem számhoz a poharat, annál jobban fájt. Nem beszélve a zsibbadásról, és már azt sem tudtam ki az a sok ember, aki velünk van, és táncolnak, csak táncolnak. Aztán kényelmesen hátradőltem a fotelban, és a sötétség egy pillanat alatt beszippantott.

- HoSeok –

Valami történt, míg nem voltam itt. Jin egymagában ücsörgött, YuSeo a mosdóban, a maknae meg egyszer csak felállt és elment. Sorra szállingóztak vissza a többiek, majd beviharzott a lány is, táskáját felkapva iramodott a lépcső felé.

- Hová mész, YuSeo? – kiáltottam utána.

- Nem .... nem maradhatok tovább.

- Várj, elkísérjelek?

- Kösz nem, hívok egy taxit.

Értetlenül néztünk egymásra, senki nem értette miért rohant így el. Aztán megérkezett JungKook, de még életemben nem láttam ennyire letörve. Talán van összefüggés a lány távozása és a kölyök állapota között .... ? Csak nézett maga elé, aztán elkezdett inni. Hiába próbáltuk elvenni kezéből, nem engedte.

A hiányzó tagunk is előkerült Jimin személyében, nem igazán volt beszámítható állapotban. Mi a jó életért isznak ezek? Ennyire sosem szoktak lerészegedni. Hiába faggattuk őket, egyik sem válaszolt. Jimin még viccelődött JungKookie állapotával, de amikor az mérhetetlen fájdalommal az arcán ránézett, szemében könnyek csillogtak. Nem értettem, de úgy éreztem, kettőjüknek valahogy köze van ahhoz, hogy YuSeo ily hirtelen távozott. Valamelyik csinált valamit? Vagy mondott valamit? Ma egyikük sem beszédképes, holnap ha kijózanodtak, külön-külön fogom őket kivallatni.

JungKook annyit ivott, hogy már a poharat sem tudta a kezében tartani. Szép lassan hátradőlt a fotelban, és számára megszűnt a külvilág. Úgy éreztem, haza kell vinnünk őt, hogy nyugodtan tudja átaludni ezt az állapotot. Holnap elég kemény napja lesz a kölyöknek.

Nemsokára éjfél lett, egymást átölelve kívántunk boldog új évet, megcsörgettem a nővéremet és a szüleimet is. Rég voltam már otthon, jó volt hallani őket, még ha néhány mondat erejéig is.

Taehyung-gal közösen nyakunkba akasztottuk a maknae karjait és kitámogattuk a kocsihoz. Jimin nem jött velünk, azt mondta, majd később fog egy taxit. A kölyköt betuszkoltuk a hátsó ülésre, én mellé ültem és vállamra támasztottam fejét. Hazaérve levettük a cipőjét, öltönyét és nyakkendőjét, hogy kényelmesebben tudjon aludni és bedugtam az ágyba. Mikor betakartam, nyöszörgött egy kicsit, és valamit mondott. Nem értettem, ezért rákérdeztem.

- Azt hittem .... azt hittem ....

- Mit hittél, JungKook-ah?

- Azt hittem .... az a csók jelentett .... valamit

- Milyen csók?

- Megcsókoltam ....

- Kit? Mikor?

- Nem .... egy hete .... megcsókoltam .... de Jimin hyung .... csókolóztak .... láttam ....

- Jimin és YuSeo? Ma?

- Igen ... hyung .... én olyan szerencsétlen vagyok ....

Egy pillanatra kinyitotta szemét, és mérhetetlen szomorúságot láttam benne. És nem csak azt. Néhány könnycsepp elindult útjára, majd a fiú szemét lehunyva visszahanyatlott a párnára és álomba merült.

Tudtam, sejtettem, hogy valami történt. Jimin megcsókolta YuSeo-t. JungKookie látta őket. De JungKookie is megcsókolta valamikor a lányt, és most csalódott. Te jó ég, hogy fogom én ezt kibogozni?

- YuSeo –

Már a taxiban elfogott a sírás, és képtelen voltam abbahagyni. A lakásomba lépve bevágtam az ajtót és lecsúsztam mellette. Fejem a térdemre hajtottam és próbáltam rendezni a gondolataimat.

Mi a fene történt? Jimin megcsókolt és én visszacsókoltam. Mit akar tőlem? És én? Szerelmes vagyok még egyáltalán bele? A csókja .... felkavarta az érzékeimet. Hazudnék, ha azt állítanám, nem esett jól. De akkor miért ugrott be JungKook arca?

JungKook .... bizonyára mindent látott, ezért állt ott leblokkolva. Mit gondolhat rólam? Egy hete vele csókolóztam, most meg Jimin-nel.

Hát, nem így képzeltem az év utolsó napját. Letusoltam, majd betakaróztam a paplanommal és egy puha pléddel, mert odakinn elég jól repkedtek a mínuszok. Egy darabig még kavarogtak a történtek a fejemben, mikor sorozatosan üzenetet jelzett a telefonom. Éjfél van .... A srácok küldték, boldog új évet kívántak mindannyian. HoSeok még azt is megkérdezte, biztonságban hazaértem-e. Gyorsan visszaírtam mindenkinek, és a barátomat is megnyugtattam. Két ember nem írt semmit. Jimin és JungKook. Tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el, mert engedtem az érzéseimnek. De valóban ezek az érzéseim?

Nos, kicsit beleláthattunk YuSeo és JungKook gondolataiba, amik eléggé zavarosak. HoSeok bizony ismételten be kell, hogy avatkozzon ebbe a káoszba, ha valaki képes arra, hogy ezt elrendezze, az ő lesz ..... remélhetőleg :)


Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nem szökhetsz el előlemTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang