Jót beszélgettünk és nevetgéltünk, azonban túl közel lakott, talán három utcával odébb. Pedig elkísértem volna a város másik végére is, csak vele lehessek. Amint megállt és megköszönte a segítséget, átnyújtottam a szatyrot, de valahogy nem akartam elengedni. Rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, és képtelen voltam tekintetéről elvenni szemeimet. Láttam egy szélfútta elszabadult tincset arcában, ezt kisimítottam, és észrevettem, hogy tekintete lejjebb vándorolt. Egészen a számig. Nem tudom mi jött rám, de úgy éreztem, meg kell csókolnom. Aztán lehet kapok egy pofont, vagy elzavar, de akkor is, tudnom kell, milyen lehet. Nem tétováztam, és ujjaimat tarkójára vezetve máris ajkaira hajoltam és összeérintettem párnáinkat. Szemeim lehunyva simogattam ajkait, majd mielőtt elmélyítettem volna, már el is váltam tőle.
- Ne haragudj, noona .... csak annyira .... – hajtottam le szégyenlősen fejemet.
- Semmi baj – válaszolta zavartan. – Köszönöm, hogy segítettél, leszakadt volna a karom mire hazaérek.
- Én .... én is megyek, biztos hiányolnak már a többiek.
- Menj csak, szia JungKook!
- Szia - megigazította kapucnimat és sietősen távoztam.
A buszon ülve visszagondoltam a csókra, és vigyorogva megsimítottam számat. Még most is éreztem a bizsergést. Ha tovább mentem volna, vajon engedte volna? És most hogyan tovább?
- YuSeo -
A srácok rengeteget próbáltak mostanában, így sűrűn találkoztam velük az ügynökségen. Elérkezett az év utolsó napjának fellépése, majd az after party, ahová staffosok is mehettek. Hagytam magam rábeszélni, és egy testhez simuló egyszerű fekete ruhát öltöttem magamra. A taxiból kiszállva felmutattam a BigHit-es igazolványomat a bejáratnál álló kétajtós szekrény méretű pasinak, aki erre simán beengedett. Az előtérben HoSeok várt rám.
- Már azt hittem nem jössz el – zsémbeskedett.
- Tudod milyen nehéz volt taxit találnom?
- Mondtam, hogy felveszünk ....
- Nem.
Felvezetett az emeletre, ahol a többiek már körbeültek egy asztalt. Láttam a srácok elismerő tekintetét, ahogy végignéztek rajtam, és nem kerülte el figyelmemet JungKook felcsillanó pillantása, amitől zavartan fordultam el. Jimin ekkor ért oda, kezében két üveg whiskey-vel. Elég keményen kezdik, mi lesz később?
Marta a torkomat az alkohol, nem igazán szoktam hozzá. Jobban szeretem a krémlikőröket, vagy a pezsgőt, bár az igen hamar a fejembe száll. A fiúk egyesével szállingóztak el körbejárni a szórakozóhelyet, én Jin és JungKook társaságában maradtam. Beszélgettünk az este megnyert díjukról, a következő évről, közben lenéztem a táncoló tömegre. Ennyi idolt talán még életemben nem láttam egy helyen, többen nem álltak biztosan a lábukon, és sajnos lányok is voltak közöttük. Elfintorodtam és visszafordultam a többiekhez.
- Valami baj van? – kérdezte Jin.
- Nem, csak elgondolkodtam.
- És mi volt ami nem tetszett? Láttam rajtad – nevetett.
- Sosem értettem, hogy miért kell a töméntelen alkohol, ha jól akarod érezni magad. Sosem tudod mit csinálsz olyankor. Nekem elég a jó társaság, nincs szükségem alkoholra .... szeretem tudni, hol vagyok, és hogyan jutok haza. Nem szeretnék másnap kellemetlen helyzetbe kerülni, és kínos fotókkal vagy videókkal sem találkozni magamról.
- Ebben egyetértünk. De azért most iszol velünk egy pohárkával?
- Hogyne!
Jin folyamatosan vicceket mesélt, és mi jókat nevettünk rajta. Éreztem, hogy JungKook egyfolytában engem néz, és ilyenkor mindig beugrott a csókja. Teljesen összezavarodtam, elöntött a forróság, ami bizonyára a whiskey-nek is köszönhető volt. Elnézést kérve elindultam a mosdóba, hogy lehűtsem magam egy kicsit. Amikor kiléptem az ajtón, Jimin-be botlottam, aki meglátva engem elrugaszkodott a faltól. Mintha nem lenne teljesen józan.
- A férfi mosdó a másik oldalon van – mutattam, hogy oldjam a kínos helyzetet.
- Tudom. De én téged vártalak – lépett közelebb.
- Mit akarsz tőlem?
- Nagyon dögös vagy ebben a ruhában .... az idol lányok meg se közelítenek.
- Köszönöm, de ha megbocsátasz ....
- YuSeo .... – állta el utamat és közeledett egyre jobban. – Én azóta is rád gondolok.
- Menj el Jimin, nem vagy józan – hátráltam a fal irányába.
- Ha józan lennék, engednéd? – hajolt arcomba.
- M-mit?
- Ezt – ezzel összeérintette ajkainkat. Első pillanatban annyira meglepődtem, hogy meg sem tudtam mozdulni. Aztán a sokkból felébredve próbáltam kezeimmel eltolni mellkasát, de egyre jobban szorított. Egyik kezével hátamat simogatva tartott szorosan, és ekkor elvesztettem minden józan gondolkodásomat, megadva magam az érzéseimnek. Átkaroltam nyakát és viszonoztam csókját. Annyira szenvedélyes volt, és mégis .... egy pillanatra felvillant előttem JungKook szomorú arca. Eltoltam magamtól a fiút, aki nem értette mi történt.
- Ennek .... nem lett volna szabad megtörténnie.
- YuSeo ....
- Engedj el, kérlek ....
Kibontakoztam öleléséből és elrohantam, a sarkon majdnem fellöktem a csodálkozó szemekkel döbbenten bámuló JungKook-ot. Ezt a szomorú arcot láttam a csók közben.
A srácokhoz siettem, felkaptam a táskámat és miután futtában elköszöntem tőlük, elindultam lefelé a lépcsőn.
- Hová mész, YuSeo? – kiáltott utánam HoSeok.
- Nem .... nem maradhatok tovább.
- Várj, elkísérjelek?
- Kösz nem, hívok egy taxit.
Nos, valami ilyesmit ígértem .... :) Mi lesz ennek a csóknak a következménye? Mit fognak tenni az érintettek, YuSeo, Jimin és JungKook .... ?
VOUS LISEZ
Nem szökhetsz el előlem
FanfictionA történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...