A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
- Azt kérdeztem, van-e köze JungKook-nak ahhoz, hogy már nem szeretsz.
- És ha azt mondom, igen?
Elengedtem kezét, és úgy éreztem, mindennek vége. A csapattársam, a barátom, akit testvéremként szeretek, ugyanabba a lányba szerelmes, mint én. Nem tehetem, hogy a boldogsága útjába állok, JungKook még sosem volt szerelmes.
- Csak annyit mondj, ha én beszélek veled előbb, adtál volna egy esélyt kettőnknek?
- Nem. Nem tudtam volna bízni benned többé.
- Értem – mondtam csalódottan, majd összezavart érzéseimmel és gondolataimmal szótlanul hagytam magára.
- YuSeo -
Egy hónapja már, hogy JungKook és én együtt vagyunk. Az ügynökségen igyekeztünk úgy tenni, mintha semmi nem változott volna, de a raktár sokat tudna mesélni lopott csókjainkról és öleléseinkről. Egyszer annyira feltüzelt szenvedélyes csókjával, hogy az utolsó pillanatban állítottam meg, le ne tépje rólam a felsőmet. Vagy én róla.
Egyedül HoSeok tudott kettőnkről, no meg Jimin. Valahol sajnáltam őt, nem kerülte el figyelmemet az a tekintet, amilyen szomorúsággal nézett rám, ha senki nem látta. Ha akkor nem követi el azt a hülyeséget, talán minden másképp alakult volna. De JungKook jól mondta, hogy el fogja velem feledtetni. Mindent megtett azért, hogy még jobban belebolonduljak, hogy megőrüljek egy csókjáért, és remegve várjam, mikor hozzámér. Karjai úgy öleltek át mindig, mintha soha többé nem akarna elengedni, csókjai oly édesek és szenvedélyesek voltak, mintha többé nem lenne holnap, és ez az utolsó lenne.
- JungKook-ah .... – súgtam fülébe két érzéki csók között.
- Hm? – és folytatta tovább.
- A fiúknak .... awhh .... mikor akarod elmondani ..... – képtelen voltam józan ésszel cselekedni, annyira tudta, hogy mi jó nekem, és igyekezett is mindig a legérzékenyebb pontjaimon támadni. Mint most is. – Nem titkolózhatsz ..... örökké .....
- Tudom. Csak várni akartam .... egy kicsit – mire értetlenül néztem rá.
- Mire vártál?
- Hogy .... hogy valóban enyém leszel-e.
- Ezt hogy érted? – nem értettem kijelentését, és kicsit elhúzódtam tőle.
- Nem tudtam, hogy .... el tudom-e feledtetni veled, ami történt.
- Úgy érzed, még mindig szeretem Jimin-t?
- Nem. Magamban nem hittem, hogy képes leszek rá, és többet fogok jelenteni neked.
- JungKook-ah .... mivel bizonyítsam, hogy csak téged szeretlek?
- Nem kell bizonyítanod. Tudom – ölelt át újra és tapadt ajkaimra.
Tudtam, hogy nem sokáig húzhatjuk egymás idegeit, tudtam, hogy mindketten többre vágyunk. Úgy gondoltam, itt az idő, hogy a következő lépést megtegyük.
- Ma estére .... terveztetek valamit?
- Hm .... – gondolkodott el – nem, semmi programunk nincs. Csak a pihenés végre. Azt hiszem ránk fér.
- És ha .... mondjuk .... nálam pihennél? – kérdeztem csábítóan, közben pólója alatt kutakodva derítettem fel minden egyes kockáját. Éreztem, hogy megrándul érintésem alatt, és kezei abbahagyták simogatásomat.
- Úgy érted, menjek el hozzád?
- Ha akarod.
Szemei oly csillogóak, éjfeketék voltak, láttam vágyakozó tekintetét, és meglepett örömét, hogy elhívtam magamhoz.
- Akarom.
- JungKook -
Azt hittem nem jól hallottam, amikor elhívott magához. Imádtam őt, imádtam csókjait, simogatásait, és azt, hogy úgy simult minden egyes alkalommal ölelésembe, bizony sűrűn akadtak alsó tájon gondjaim. Nem akartam siettetni, tudtam, hogy Jimin-t fel kell dolgoznia, és vártam, mikor jön el az én időm. Hogy végre ténylegesen enyém lehessen, és soha ne engedjem el többé.
- Hyung .... szeretnék veled beszélni – nyitottam be a leader szobájába.
- Mondd, JungKookie!
- Az a helyzet .... – vakartam meg fejemet – hogy .... izé ....
- Valami baj van?
- Nem, nincs .... csak .... a fenébe, de nehéz erről beszélni.
- Hyung .... te is voltál már szerelmes – mire meglepetten kapta fel fejét.
- Te most azt akarod mondani, hogy ....
- Igen, hyung, szerelmes vagyok. És ezért akartam előbb veled beszélni, mert .... ma elmegyek és csak holnap jövök haza.
- JungKook-ah, megleptél – mosolygott kedvesen. – És mióta tart ez a ....
- Egy hónapja.
- Egy hónapja? És nem szóltál nekünk róla?
- Nem .... nem voltam magamban biztos, hogy tényleg belém szeret majd. De el fogom nektek mondani, hamarosan. Mindenkinek.
- Na azért ne mindenkinek. Tudod, hogy nagyon kell vigyáznod, magadra és a lányra is, nem mutatkozhattok nyilvánosan. Apropó! Ki a lány? Ismerem? Ugye nem egy rajongó?
- YuSeo.
- Aki velünk dolgozik, az a YuSeo? – kérdezte leesett állal.
- Igen.
- De ő ....
- Tudom. Mindent tudok. Megbeszéltük nem is egyszer. Ezért mondtam, hogy nem hittem abban, el tudja felejteni Jimin-t. De .... sikerült – hajtottam le szégyenlősen vigyorogva fejemet.
- Kölyök, te valamit nagyon tudhatsz – borzolta össze nevetve hajamat. – Mit mondhatnék neked, te szívtiprók gyöngye? Nagyon vigyázzatok, ki ne derüljön.
- Akkor .... ott maradhatok?
- Persze!
- Köszönöm, hyung! – és már fordultam is kifelé.
- JungKook-ah .... vigyázni .... ma este is.
- Úgy lesz.
Nos, bármennyire is vártátok, hogy a két fiú egymásnak esik ..... Jimin azért most normálisan viselkedett. Ez a lehető legjobb, amit tehetett, és úgy tűnik, elég könnyen beletörődött .... vagy nem?
Hoppá, valami készülődik itt, vajon a folytatás mit hoz majd? :D NamJoon pedig mint azt egy jó vezetőnek illik, támogatásáról biztosítja JungKook-ot. Bár meglepődött, hogy YuSeo a választott ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
