A történet 2016 őszén kezdődik. YuSeo az egyetem mellett staffosként dolgozik, ahol barátságba kerül a BTS tagjaival. Egyikük iránt gyengédebb érzelmeket táplál, de történik valami, ami megváltoztatja ezt. Valaki reménytelenül szerelmes, miközben má...
- YuSeo, beszélhetnénk? – rázott fel gondolataimból HoSeok szava.
- Persze – válaszoltam mosolyogva.
- De négyszemközt.
- Ya, mi titkolnivalótok van nektek? – kérdezte YoonGi. – Itt miért nem lehet?
- Mert nem tartozik rátok. Gyere YuSeo – és húzott magával a folyosóra. – Mi van veled? Ha ezt csinálod, hamar rá fognak jönni, hogy történt valami kettőtök között. Muszáj lesz szóba állnod vele valamennyire .... ha nem akarod, hogy kiderüljön.
Nem tudtam mit mondani neki. Tudtam, hogy nem sokáig fogom bírni ezt a haragszom rád-ot. Pontosan egy hétig.
A hetedik napon a gyakorlóban gyűltünk össze mindannyian, hogy megnézzük a comeback dal koreográfiáját. Mikor véget ért, tapsoltunk és éljeneztünk. Nagyon jó volt, már a címe is sokat sejtető, „I need You". Megtörölköztek az izzadságtól és elfeküdtek a padlón. Én addig összeszedtem a törölközőket, és elindultam vele a raktár felé. Mikor az ajtóhoz értem, az nagy lendülettel kinyílt és én a törölköző halmazzal együtt földre estem.
- Nem látsz a szemedtől? – kérdezte egy ingerült hang. Hát persze, ki is lehetne más, életem megrontója, SungChan.
- Elnézést – és kezdtem összeszedni a törölközőket.
- Nem tudom, hogy miért vagy te itt, állandóan bajt csinálsz. Apuci és anyuci kis kedvence csak egyet füttyent és már küldik a rengeteg pénzt. Neked nincs erre az állásra szükséged. – Ez volt a csepp, amitől túlcsordult a pohár. Remegő lábakkal álltam előtte, de úgy éreztem, itt most mindenki előtt tisztázni fogom magam. Aztán felmondok, jobb lesz ha távozom.
- Tűrtem, hogy folyamatosan megaláztál, mióta csak betettem ide a lábam. Most elegem van belőled. Nem tudom, hogy a többieknek milyen pletykát terjesztettél rólam, de azt bizonyára elfelejtetted mondani, hogy a középiskolában ahová sajnos együtt jártunk, te és két barom haverod meg akartatok erőszakolni. – hallottam a felhördülést, de folytattam. – Ennek köszönhetően sikerült elintézned azt, hogy akit szerettem, úgy bánjon velem, mint egy kurvával. Az állásra nekem nagyobb szükségem van, mint neked, hogy az albérletet és az egyetemet finanszírozni tudjam. – már elszorult a torkom, könnyeim szép lassan gyűltek szemem sarkában. - Az én hátam mögött ugyanis nem állnak kőgazdag szülők, mert az én szüleim két évvel ezelőtt meghaltak egy balesetben. De hogy ne rontsam itt a levegőt tovább, kilépek! – ezzel megfordultam és sírva szaladtam ki.
YuSeo továbbra is kerül engem, minden oka megvan rá. Állat módjára viselkedtem vele, és ezt soha nem fogja megbocsátani nekem. Összeszedte a használt törölközőket és karjára téve elindult vele kifelé. Váratlanul kivágódott az ajtó, mire YuSeo a törölköző kupaccal kezében a földre esett. Mozdultam volna, hogy segítsek neki, de maradtam. Úgysem fogadta volna el. SungChan jött be és már neki is esett szegény lánynak.
- Nem látsz a szemedtől? – kérdezte ingerülten.
- Elnézést – és kezdte összeszedni a törölközőket.
- Nem tudom, hogy miért vagy te itt, állandóan bajt csinálsz. Apuci és anyuci kis kedvence csak egyet füttyent és már küldik a rengeteg pénzt. Neked nincs erre az állásra szükséged.
Na ez azért már erős volt. Mit képzel ez a paraszt, kicsoda ő itt? Ránéztem a fiúkra, HoSeok épp szólni akart, mikor YuSeo megállt, és szembe fordult SungChan-nal.
–- Tűrtem, hogy folyamatosan megaláztál, mióta csak betettem ide a lábam. Most elegem van belőled. Nem tudom, hogy a többieknek milyen pletykát terjesztettél rólam, de azt bizonyára elfelejtetted mondani, hogy a középiskolában ahová sajnos együtt jártunk, te és két kedves haverod meg akartatok erőszakolni. – Mi?! Meg akarták erőszakolni?! Én barom, csak magam okolhatom, ha irtózni fog a férfiaktól. Ezért volt hát olyan ijedt, és én hogy bántam vele .... A többiek is felhördültek. – Ennek köszönhetően sikerült elintézned azt, hogy akit szerettem, úgy bánjon velem, mint egy kurvával. – Összeszorult a szívem ezekre a szavakra. Igaza van, úgy bántam vele, mint egy kurvával. Pedig ő csak félt. - Az állásra nekem nagyobb szükségem van, mint neked, hogy az albérletet és az egyetemet finanszírozni tudjam.
Albérletben lakik? Nem a szüleivel? És egyetemre jár? Mennyi mindent nem tudok róla, mert csak azon járt az eszem, hogy minél előbb megfektessem. Nem csodálom, ha gyűlöl. De mit mondott? Szeretett? Biztos jól hallottam? HoSeok-ra néztem, aki ökölbe szorított kézzel, ugrásra készen megfeszülten figyelte a jelenetet. Hallottam, hogy YuSeo hangja elszorul, és remegve folytatta tovább.
- Az én hátam mögött ugyanis nem állnak kőgazdag szülők, mert az én szüleim két évvel ezelőtt meghaltak egy balesetben. – Te jó ég! YuSeo, neked csak a tragédia jutott, és ehhez én is hozzájárultam. Egyedül van. - De hogy ne rontsam itt a levegőt tovább, kilépek! – ezzel megfordult és sírva szaladt ki.
- YuSeo, várj, hova mész? – kiáltott utána HoSeok, majd felugrott és követte a lányt.
Döbbent csend volt a teremben, mindenki hallgatott és nézett maga elé. Én nem. Úgy éreztem, cselekednem kell. Tartoztam ezzel YuSeo-nak. Felálltam és odamentem ehhez az állathoz.
Nos, ez volt egy kis bomba, amiből kiderült, mi is történt YuSeo-val. Valóban ki fog lépni, vagy HoSeok-nak sikerül maradásra bírnia őt? Jimin meg .... mit fog tenni SungChan-nal ....?
A történetnek ez a része 2016-ban játszódik, az I Need You pedig 2015-ös comeback dal volt. De most ez illett ide .... :))
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
