Dupla vagy semmi

1.

Yui vagyok. Egy átlagos 18 éves lány, azzal a képességgel, hogy a semmiből elő tudok húzni egy katanát (japán kard) és azt kedvem szerint tudom irányítani.
1 hónapja járok a U. A-be és nagyon boldog vsgyok, hogy végre megvalósíthatom az álmomat, hogy hős legyek.
Anyuval ketten élünk, mióta apa elhagyott minket. És ez így nekem tökéletesvolt. De mikor pénteken hazaértem ez teljesen megváltozott. Amikor beértem a házba, egy férfi cipője volt az anyáé mellett. Beljebb mentem, és megpillantottam, ahogyan anyu egy vöröses hajú férfivel beszélget. - Szia kicsim. - ölelt át anya. - Ő itt Zack. Tudod. Meséltem róla. Ismerkedj meg vele. Remélem jól kijössz majd vele. - mosolygott anya. Odamentem, és nyújtottam a kezemet a férfi felé. - Jó napot. Mizashi Yui vagyok. - mondtam, majd elengedtem a kezét és mentem anyunak segíteni. Mentünk a konyhába és főztünk egy kávét. - Ugye milyen jóképű ez a Zack? Olyan boldog vagyok kicsim. Ő olyan jó velem. - áradozott anya. - Örülök hogy boldog vagy. - mondtam, majd nyomtam arcára egy puszit. Tálcára tettük a kávés cséstéket és vissza mentünk a szobába. Anya odaadta mindenkinek a kávét és elkezdtek beszélgetni. Én csak elő vettem a telefonom és belemerültem a képernyőbe. Párszor kérdeztek valamit, amire csak bólintottam. - Akkor holnap a fiúkkal jövök. És hozom a cuccainkat is. - mondta Zack boldogan, majd nyomott egy puszit anya arcára. - Várjunk. Milyen fiúk? Milyen cuccok? Nem értem. - mondtam értetlenül. - Zack és a két fia hozzánk költöznek. Holnap. - válaszolt anya. - HOGY MI VAAAAN?? Ezt hamarabb is el lehetett volna mondani. - fakadtam ki. - Nyugi  Yui. A fiaim egy évvel idősebbek mint te. Biztos jól kijöttök majd. - magyarázta Zack. -KI AZ ISTEN ENGEDTE MEG HOGY A NEVEMEN HÍVJ??? - ordítottam. - Hagyjatok békén. - mondtam, majd felrohantam a szobámba. Eddig nyugodtan éltünk anyuval. És most jött ez az ember és teljesen bekavar. Nem kellenek ide a fiai. És ő sem.
Késő estig be voltam zárkózva a szobámba. Tíz óra lehetett, amikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót és anya volt az. - Yui... Figyelj... Én azt akarom hogy boldog légy. És ezt csak akkor tudom elérni, ha teljes a család. Szeretem ezt az embert kicsim. Kérlek... Adj neki egy esélyt. - mondta anya. - Jó. De ha ez is összetöri a szívedet akkor esküszöm hogy kinyírom. - mondtam idegesen. - Oké. És a fiúk miatt se aggódj. Kedvesek. Jól el leszel velük. - nyomott a homlokomra egy puszit. - Szeretlek anyu. Jóéjt. - köszöntem el. Lefeküdtem, és felkészültem életem legmeghatározóbb napjára. A holnapra.

Reggel, mikor felkeltem, beszélgetést hallottam. Gyorsan felöltöztem és lememtem. Anya szemben ült egy dzéken. A kanapén pedig velem háttal három fej. Egy szőke és két vörös. Közelebb mentem és a két szélső hátra nézett. Mind a kettőnek izzó, vörös szeme volt. A vörös hajú amikor meglátott, rám mosolygott. A szőke csak nézett. Elvesztem a komoly, figyelmet parancsoló szemeiben. - Oi. Te vén barom. Ki ez a liba? - kérdezte a szőke. - Ő Yui. És Katsuki. Legyél szíves kicsit visszafogni magad. - mondta a fiúnak Zack. A vörös hajú felállt, és egy kedves mosoly kíséretében bemutatkozott. - Szia. Kirishima Eijiro vagyok. Az az idegbeteg pedig a bátyám Bakugo Katsuki. Biztos jól kijövünk majd Mizashi-chan. - mondta majd megajándékozott egy őrült cuki mosollyal. - Hol a fenébe mentél? HOL VAGY FURAHAJÚ? EZ A VÉN BAROM BE AKAR MUTATNI VALAMI CSAJNAK. HORD IDE A SEGGED! - ordított Bakugo. Teljes elentétek. - Itt vagyok itt vagyok. Nyugi. És én már bemutatkoztam. Téged is bemutattalak Bakugo. - válaszolta a vörös, majd leült az apja mellé.
Így kezdődött az életem legizgalmasabb része.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok. Az első rész ennyi lenne. Remélem tetszik😅Ez az első ilyen próbálkozásom. Egy kicsit lapos lett. De hamarosan beindulnak majd a dolgok. 😀