Dupla vagy semmi

21.

Vasárnap délután haza engedték Katsukit, mert nem volt túl mély a seb. - A kötést még cserélni kell rajta, és ne nagyon eröltesse meg magát. De minden rendben van. - mondta a doki, majd adott egy csomó papírt.
-Megkértem Mina szüleit hogy vigyenek minket haza. Gyalog kicsit messze lenne. - mondta Eijirou, majd egyik oldalamon ő fogta meg a kezem, másik oldalon pedig a szőkeség.
Nem is kellett sokat várni, a rózsaszín lány és szülei jöttek is. - Jézusoooom. Mi történt srácok? Bakugou - kun jól vagy?? - rohant oda hozzánk Mina megrémülve. - Ha befogod a szád és nem sikítozol akkor jobban leszek. Hülye mosómedve fejű. - moegott a szőke. - Katsuki! - szóltam rá. Azonnal el is hallgatott. - Bocsi Mina. És igen. Már szerencsére jól van a kis süni. - mosolyogtam, majd össze borzoltam Katsuki így is szana szét álló haját.
Beültünk a kocsiba és indultunk is haza. Mina rá nézett a két fiúval össze kulcsolt kezeimre és egy sejtelmes mosoly jelent meg az arcán. - Nehéz a választás mi? Yui-chan? - mosolygott majd kacsintott egyet. Ez a lány olyan kis dilis..-Nem. Nem nehéz a választás. Mert nem akarok választani. - súgtam oda neki,majd fejemet rá hajtottam Katsuki vállár. Eijirou pedig az én vállamra hajolt rá. - Kawaiiiiiii. - csapkodott össze vissza mellettünk a lány. Mint egy retardált fóka.

Mikor haza értünk, megköszöntük Mina szüleinek hogy elhoztak, és bementünk a házba majd a kis robbanócukkor azonnal a nyakamba ugrott. Olyan szorosan ölelt, hogy mozdulni se tudtam . - Köszönöm hercegnő. Ha te nem vagy, nem élem túl. Te adtál erőt. Köszönöm.. - suttogta, mire akaratlanul is kigördült egy könnycsepp a szememből, amit a mellettünk levő vöri le is törölt. - Szeretlek hercegnő. - mondta Katsuki, majd megfogta az államaat és maga felé fordítva a fejemet, egy heves csókba hívott. Ajkai puhán siklottak az enyémeken. Nyelvével elkezdte cseszteti alsó ajkamat, bejutást kérve. Amit persze azonnal meg is adtam neki. Végigsimított hátamon, és keze derekamon állapodott meg. Nyelve forró de egyben érzelmekkel teli táncot járt az enyémmel.
Mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól, bele néztem gyönyörű skarlát vörös szemeibe. Én is szeretlek Katsuki. - mondtam, majd ránéztem Eijiroura. Kibújtam a szőkeség karjai közül, majd közelebb húztam magamhoz a vörit és megcsókoltam. Azonnal elmélyítette csókunat, majd enyhén ráharapott ajkamra. - Szeretlek Eijirou. - súgtam a fülébe. Adott a homlokomra egy apró puszit és átölelt. - Én is szeretlek Yui. - suttogta. - Na skacok. Rendeljünk 3 pizzát és nézzünk sorozatot. - vetette fel az ötletet Katsuki. Meg is rendeltük a pizzát és mire kihozták, eldöntöttük, hogy Dr Murphy - t fogunk nézni. - Uuuu. Imádom azt a sorozatoot. - örvendezett Eijirou. - Mondjuk.. Téged jobban imádlak. - mondta, majd villantott egy aranyos kis cápavigyort. - Ez de férfias volt. - vigyorgott. Azonnal elkezdtem nevetni. - Igen Ei. Ez nagyon férfias volt. - mondta Katsuki, majd elkezdett naaagyon lassan, már lassan mondhatni szarkasztikusan tapsolni. Én csak nevettem tovább ezeken a kis bolondokon.

Este kb olyan 10 óra fele felébredtem. A kanapén voltunk mind a hárman. Én Katsukin feküdtem, ő pedig a derekamat ölelte. Eijirou pedig kissé rám nehezedve feküdt. Ő is aludt. Annyira aranyosak amikor alszanak. Két kis ördögfióka..

Amikor anya bemutatta nekem őket, azt hittem hogy meg fogják keseríteni az életemet. Hát.. Óriásit tévedtem. Ők jelentik számomra az életet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok. Itt is lenne ez a rész is. Remélem mindenkinek tetszik😅
Szeretnétek egy újabb tododeku részt? 😀😏