Dupla vagy semmi

19.

A két fiú csak nagyra nyílt szemekkel nézett rám. Nem szóltak egy szót sem.
Könnybe lábadt a szemem. Tudtam.. Tudtam hogy ez lesz..
Azonnal felugrottam a kanapéról és felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót és az ágyamra dőlve zokogtam.
Egy idő után kezdtem álmos lenni. Majd el is aludtam..

Reggel sajgó fejjel ébredtem fel. Ránéztem az órára. 9 óra van. Átöltöztem, elintézem a fürdőben a reggeli dolgaimat és lementem a lépcsőn. - Sziasztok.. - mondtam álmosan. De nem jött válasz. - Hahóó. Fiúk. Hol vagytok? - kiáltottam. A konyhában sincsenek.. Az egész házat átnéztem. Még az udvart is. De semmi. - Biztosan csak edzeni vannak. - nyugtattam meg magam.
Az esti hirtelen jött vallomásom biztos meglepte őket. Remélem nem utáltak meg..
Egészen délután négy óráig teljes csendben ültem és vártam. Majd kopogtak az ajtón. - Na végre. Már azt hittem hogy eltűntetek. - mondtam majd nyitottam is az ajtót. De nem az jött amire számítottam. - Szia Yui-chaaan. - röhögött a képembe Touga.
Na ne.. Ne ne ne ne neeee. - Mit k.. Keresel itt? - kérdeztem megrémülve. - Téged. Mi mást keresnék? Tomura azt mondta, hogy ha nem jössz magadtól akkor azt csinálunk veled amit akarunk. - mosolygott. - Akarunk? Ki van még veled? - estem kétségbe. De erre a kérdésre azonnal választ is kaptam. Az ajtón egy magas, fekete hajú fiú lépett be. Az arca teli sebbel és pirszingekkel . - D... Dabi.. - suttogtam. Lesokkoltam a félelemtől. Ők ketten.. A legrosszabb rémálmaim. Útálom őket. Mert.. Ők ölték meg a bátyámat.

Amint vettem egy nagyobb levegőtés kissé lenyugodtam, azonnal használtam a képességem és mind a két kezemben megjelent egy egy katana. - Most húzzatok el innen vagy elvágom a torkotokat.. - suttogtam ingerülten. - Hahaha. Vicces vagy. Yu-yu.. - mondta gúnyosan a varrott pofájú. - Ne merészelj még egyszer így hívni te rohadék. - köptem neki a szavakat. - Mert? Mi lesz? - kérdezte már nevetve. Felé csaptam a fegyvereimmel, és pár centin múlott hogy eltaláljam. - Naa. Yui-chan. Ne bánts minkeet. Hisz régen barátok voltuunk. - nyöszörgött a szőke lány. - Ja. Még az előtt, hogy megöltétek volna Higát . Ti rohadékok. - ordítottam, majd nekik rontottam. De azonnal elkapták a kezeimet és a hátam mögé tekerték mind a kettőt. - Auuuu! Engedjetek el! - sikítottam. - Addig nem, ameddig velünk nem jössz. - mondta nyugodt hangon Dabi. - Nem megy ő sehová! - hallottam meg Eijirou hangját. - KURVÁRA ELENGEDITEK VAGY LEROBBANTOM A FEJETEKET TI SZERENCSÉTLEN IDIÓTÁK!! - ordította Katsuki. - Touga. Intézd el. - utasította Dabi. A lány azonnal elindult Katsuki felé. - Neeee! Katsuki vigyázz!! - sikítottam. De már a derekán ült a lány és az a rohadt tűt pont a nyakába szúrta. - MOSTMÁR ELÉG! DÖGÖLJ MEG! - ordítottam a mögöttem állóra majd gyomorszájon rugtam. - Eijirou! Segíts leszedni Katsukiról azt a ribancot. Mondtam a vörösnek és mind a ketten rohantunk. Megfogtuk a lány két karját és lerántottuk a szőkéről. A fejét a földbe vertem, majd Katsuki felé fordultam. - Katsuki.. Katsuki. Ébredj.. - pasklotam meg az arcát. - Yu...i.-suttogta,majd arcomra tette a kezét. - Sssssh. Semmi gond. Ei hívja a mentőket. Nem lesz baj. - mondtam elcsukló hangon. Kezemet a nyakára szorítottam. Nagyon vérzik..
Hirtelen elkezdett köhögni. - Jól vagy?? - estem kétségbe. - I.. Ig..en.-mondta két köhögés között. - Yui.. - suttogta. - Igen? Mi a baj. - kérdeztem tőle, miközben a könnyeim patakokban folytak. - Baj az nincs. Vagy lehet hogy van.. Ha az baj hogy.. Szeretlek... - mondta majd elvesztette az eszméletét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok. Bocsánat hogy ilyen sok kihagyás volt😅próbálok gyakrabbban írni. Holnap jön a kövi rész 😁