Dupla vagy semmi

9.

Fertőtlenítő szagot éreztem. Nem tudta, hogy hol lehetek. Próbáltam kinyitni a szemem. Mikor sikerült, fehér falakat láttam. A kezembe infúzió volt kötve. A kórházban vagyok. Tovább nézelődtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy a kezeimet fogja valaki. Vagyis... Valakik. Bakugo a jobb oldalamnál ült míg Kirishima a balnál, és aludtak. Ennyire fontos vagyok nekik? Hogy az ágyam mellett ücsörögnek? A két fiú elkezdett ébredezni. Először a vörös ébredt fel majd egy perc múlva a szőke is kinyitotta a szemeit. Kirishima azonnal szorosan átölelt. - YUI-CHAN! Annyira aggódtam. Úgy örülök hogy felébredtél. - gyűltek könnyek a szemében. - M.. Mert mióta alszok? - kérdeztem. - Három kibaszott napja. Tch... - mondta Bakugo. - Hé. Ezt lehetett volna kicsit kedvesebben is Katsuki. Yui három napja alszik. Örüljünk hogy jobban van. - mondta Kirishima. Bakugó csak szúrós tekintettel nézett rám. - Tch.. Töllem meg is dögölhet. Ribanc. - köpte oda a szőke a szavakat, majd kiviharzott a kórteremből. Én csak néztem az ajtót és a szememből kigördült egy könnycsepp. - Naa. Ne sírj Yui. Nyugodj meg. Majd lenyugszik ő is. - vigyasztalt a vörös. - Nem. Nem nyugszik le. Mert idióta voltam. Nem gondolkoztam. - sírtam. Kirishima arca megkomolyodott. - Szóval igaz. Reménykedtem, hogy Kaminari csak hazudik. Reménykedtem hogy csak rosszul láttam azt, ami történt. De nem. Te tényleg lefeküdtél Katsukival a bulin. - mondta elkeseredetten. Kezét kihúzta kezemből, majd felállt. - NE. NE MENJ EL! KIRISHIMA! KÉRLEK! - ordítottam. De ő már kilépett az ajtón. Elment. Én pedig egyedül maradtam.
1 héttel később..
Ma engednek ki a kórházból. A fiúk egyszer sem jöttek be miután felébredtem. Anyu jött értem és kocsival mentünk haza. - Biztos jól vagy kicsim? - kérdezte. - Igen anyu. Jól vagyok. - mondtam halkan. Mikor hazaértünk, azonnal a szobámba mentem. Senki nem volt a házban rajtam és anyán kívül. Lementem hogy rákérdezzek a dologra. - Anyu. A fiúk hol vannak? - érdeklődtem. - Mielőtt indultam érted akkor mentek el. De azt mondták, hogy a konyhában hagytak neked valamit. - mondta anyu kedvesen. Bementem a konyhába. A pulton volt egy csokor rózsa és egy óriási tál lassagne. A virágot biztos Kirishima hagyta itt nekem. A tésztát pedig az a konyhatündér Bakugo. Elmosolyodtam ahogyan az ajándékokat néztem. Megfogtam őket majd felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba, kapcsoltam egy filmet és elkezdtem enni. - Basszus. Ez rohadt finom. Ez a hülye sündisznó tud valamit. - mondtam magamnak teli szájjal. Miután bekajáltam kezdtem elálmosodni. 4 óra. Még tudok kicsit pihenni. Lehunytam szemeimet és azonnal elnyomott az álom.
Mikor kezdtem ébredezni őrületesen jó érzés fogott el. Ez az illat... Bakugo. És... Kirishima. Mind a kettőjük illyatát éreztem. Majd megéreztem, hogy két test között fekszek. Kinyitottam szemem és előttem a szőke volt mögöttem pedig a vörös. Az előttem levő teljesen magához szorított, keze a csípőmön pihent. Hátul, Kirishima teljesen hozzám simult, hasamon volt a keze, úgy ölelt magához. Nem akartam megmozdulni, nehogy felébresszem őket. Annyira édesen alszanak. Bakugo kicsit megszorította csípőmet, mire Kirishima jobban magához húzott. Kezdtek ébredezni. Ekkor elkezdtem érezni a vörös álló tagját, pont a fenekemnél. Teljesen elvörösödtem. Kicsit előrébb csúsztam, de ott meg a szőke merevedésével találkozott a testem. Nem mertem mozdulni. Kirishima közelebb jött, így teljesen kettőjük közé és kemény tagjuk szorításába kerültem. Testemet egy kellemes bizsergető érzés járta át. A két fiú kinyitotta szemét, majd az előttem levő megszólalt. - Hát. Eléggé félreérthető szituációba keveredtél liba. - végigsimított alsó ajkamon, majd száját az enyémre tapasztotta. Hevesen, érzékien csókolt meg, amitől a hideg is kirázott, annyira jó érzés volt. Hirtelen azt éreztem, hogy a nyakamon egy száj kezd el mozogni. Kirishima. Gyengéden csókolta a nyakam, miközben oldalamat simogatta. Bakugo egyre csak hevesebben falta ajkaimat, egyszer kétszer beléjük harapott, ami egy enyhe nyögést váltott ki belőlem. Kirishima beleszívott a nyakamba, csak anbyira, hogy éppen meglátszódjon a helye. Keze egyre lentebb csúszott. Már a nadrágom szélén táncoltak az ujjai, mikor a szőke megállt és a másikat is leállította. - Most mi van? - kérdezte rekedtes hangon a vörös. - Az van, hogy már rohadtul nem bírom sokáig. Szóval Yui. Döntened kell. Folytatni akarod? - kérdezte sokat mondó tekintettel Bakugo. Miközben közöttük feküdtem átfutott egy gondolat az agyamon. Egyikőjüket sem úgy szeretem, mint testvért, vagy barátot. Szeretem. Szeretem ezt a két idiótát. - Igen. - nyögtem ki. - Folytatni akarom.