Dupla vagy semmi

31.

Anyu és Zack lessokkolva néztek egy darabig majd anya szólalt meg-És ki az apa? És mikor történt? Mi óta? - a végére elkeseredett lett a hangja.. - A doki azt mondta hogy kb másfél hónaposak lehetnek. - suttogtam. - Lehetnek? - lepődött meg még jobban. - Igen.. Ikrek.. - mondtam, majd elkezdtem sírni. - Héj.. Ne sírj Yui. - nyugtatott Eijirou. Kicsit lenyugodtam és ránéztem anyára. Kétségbe volt esve.. Hát.. Én is. Eléggé kétségbe vagyok esve.. - Az apjuk? - kérdezte elhaló hangon.
Nem tudtam hogy mondjam el neki.. Hogy közöljem vele hogy a mostohabátyáim ejtettek teherbe...

A két fiú megragadta a kezeimet és biztatóan megszorították. - Katsuki és Eijirou.-suttogtam. Anya értetlenül nézett rám. - Mi? Dehát.. Dehát azt hogyan? - érdeklődött. - Az orvos is meg volt lepődve... Azt mondta hogy ilyennel még sosem találkozott.. Hogy két baba és két embertől.. - megint elkapott a sírás. Csak álltam anyáék előtt, miközben a fiúk átöleltek és zokogtam. - SHAJNHÁLOMHH! - sikítottam anyára nézve.-És.. És most.. Mit.. Mit akarsz csinálni kislányom? - kérdezte halkan. - Nem tu..tudom. Elvetetem vagy.. Nem tudomh. - sírtam, majd a srácok komoly arccal néztek rám. - Te normális vagy? Nem veteted el! - lett kicsit ideges Katsuki - Katsukinak igaza van. Szó sem lehet róla hogy elvetesd őket. - mondta komolyan Eijirou. - A fiúknak igazuk van. - mondta anya-Nem fogod elvetetni. Hisz.. Hisz az unokáim lesznek. - kezdett el újra sírni anyu. - Egyet nem értek csak. Hogyan történt ez az egész? Mert észrevettem az utóbbi időben hogy ti hárman nagyon jól kijöttök egymással. De hogy ennyire jóban legyetek... - merengett el Zack. - Ammmm. Hát.. - gondolkoztam hogy mit is mondhatnék, mikor Katsuki előre lépett-Mikor először elmentetek szerveztünk egy bulit amin Yui és én együtt voltunk aztán a fura hajú ránk nyitott az a dilis majdnem meghalt aztán mind a hárman együtt voltunk aztán az az idióta szerelmet vallott nekünk satöbbi satöbbi. Aztán egy párszor megint együtt voltunk persze sose védekeztünk aztán majdnem meghaltam satöbbi satöbbi és most itt vagyunk. - hadarta el a szőke. Mindenki kidülledt szemekkel és tátott szájjal bámult Katsukira. Egy pillanat múlva én és a vöri felfogtuk hogy most az a hülye kb mindent elmondott a szüleinknek. Eijirouval egyszerre csaptunk a homlokunkra. Én meg a kezembe temettem az arcom. - Baszki Katsuki.. - kezdtem el kínosan nevetni. - Ohh. Ok. Nincs több kérdésem. - mondta monoton hangon Zack és elvonult.
Anya elém állt és a szemembe nézett. - Yui.. Sose gondoltam hogy ebben a helyzetben ezt fogom mondani. De... - nem tudta befejezni mert a vállamra omlott és elkezdett zokogni. - Anyu.. Ne sírj. - öleltem át. - Szeretlek kincsem. És ha a kicsik itt lesznek.. Őket is szeretni fogom. - mondta sírva.
Még egy darabig ölelkeztünk, majd anya megtörölgette a szemét és elvált tőlem. Megéreztem egy kezet a derekamon. Majd még egyet. Katsuki és Eijirou mellém jöttek és édesen rám mosolyogtak. A vörös adott egy apró puszit a homlokomra - Szeretlek - suttogta fülembe. - Én is.. - mondtam halkan, hogy csak ő hallja. Katsuki nem zavartatta magát, megfogta az állam és magához húzott egy rövid csókra. - Szeretlek hercegnő. - mosolygott rám. Ritka pillanatok egyike, mikor Bakugo Katsuki mosolyog...
Anyu csak mosolyogva nézett minket. - Hihetetlen... Fiúk.. Ti tényleg szeretitek a lányomat. - szipogott-Igen. - mondták egyszerre. - És nem csak ők. Én is szeretem mind a kettőjüket. - mosolyogtam. - És hát.. Tudod anyu. Egyszer élünk. Dupla vagy semmi? Hát én akkor inkább a duplát választanám.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok. Itt is van ez a rész is. Bocsánat a kihagyásért. Mostmár sűrűbben lesznek részek 😘😘remélem mindenkinek tetszik😅❤️