Yui átlagos életet él. Addig, ameddig édesanyja meg nem ismerkedik egy férfivel, akinek van két fia. Itt kezdődtek a bonyodalmak. A két fiú, Katsuki és Kirishima bekerülnek a lány életébe. Yui családja két mostohatestvérrel bővül. De meg tudják e ta...
A srácokat kérdés nélkül felvették a U. A-be. A fiúkkal nagyon örültünk és őrült büszkék voltunk rájuk.
Mikor az első napjuk volt, őrülten izgultak. Akashi nem mutatta ki de ő is izgult. Felmentem Souma szobájához és benyitottam hozzá. Éppen a haját csatolta el oldalra hogy ne lógjon annyira a szemébe, mivel növeszti. Kicsit jobban megnéztem fiam arcát és észre vettem az orrán egy ragtapaszt- Mi lett az orroddal kincsem? - mentem hozzá közelebb aggódva. Ő csak értetlenül nézett rám. - Mi? Az orrom? - nézett értetlen arccal - Ja hogy az.. Akashival kicsit össze kaptunk. De nincs semmi baja. - mosolygott, majd fülébe dugta a fülhallgatóját és így indult le a testvéréért.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én is lementem elköszönni tőlük. Akashin pedig szokás szerint nem volt rajta az a rohadt szemüveg. Bezzeg mikor csak azért volt szemüvege hogy "jobban nézzek ki" akkor bezzeg mindig rajta volt. - Akashi drágaságom. Vedd fel a szemüvegedet. - simítottam meg az arcát de eltolta a kezemet. - Jól van na.. Tch.. - morgott és elő vette a szemüveget a zsebéből. Pont úgy zsörtölődik mint az apja.
Még megölelgettem fiaimat, a fiúk meg még adtak nekik egy két apai tanácsot és el is indultak. Kiálltam a kapuba és néztem ahogyan eltűnnek a sarkon. - Milyen hamar felnőttek. - érzékenyültem el. - Most komolyan elsírod magad azon, hogy a kölkök elmentek a U. A-be? - ölelt át hátulról Katsuki. - Gyere hercegnő. Menjünk be egy kicsit. Most megint lehetünk kicsit nyugodtan. - súgta fülembe és megfogta a kezem, majd bementünk a házba.
A kanapén ott volt elterülve Eijirou. Aki persze aludt. Azt csodálom hogy a bátyja nem horkol még mellette... - Felmehetnénk kicsit a hálóba Yui. - mondta halkan és egy apró puszit nyomott ajkaimra. Felkapott a kezébe, én dereka köré kulcsoltam a lábam és így mentünk fel a szobába,ahol az ágyra tett és azonnal fölém mászott,majd ajkait az enyémekre tapasztotta.
Még mindig. Még tizenhat év után is, mikor valamelyikük megcsókol a pillangók még mindig felélednek a gyomromban..
Mire észbe kaptam, Katsuki és én is ruha nélkül voltunk. A szőkeség lassan csókolta végig egész testemet. Pár perc múlva éreztem hogy férfiasságát bejáratomhoz teszi-Katsu.. - suttogtam. - Mi az hercegnő? Baj van? - nézett rám aggódó szemekkel. - N.. Nem. Baj az nincs. Csak.. Ne legyél most túl durva.. Oké? Harminc négy évesen ebben az állapotban nem túl biztonságos.. - egy pillanat múlva jöttem rá hogy mit is mondtam. - Mi? Milyen állapotba? Yui? Beteg vagy? - akadt ki. Csak elkuncogtam magam. - Nem Katsu. Nem vagyok beteg. De ezt nem így akartam elmondani. - mondtam oldalra fordított fejjel. - Igazából.. Az van..hogy..két hónapos terhes vagyok. - mondtam újra a szemébe nézve. Kb öt percig csak nézett rám, majd elkezdett öltözni és le rohant a testvéréhez. - HÚZD FEL A SEGGED! HALLGASD MEG TE IS! - ordított a szőke. - Baj van Yui? - esett kétségbe a még mindig álmos fejű vörös-Nem Ei. Nincs baj. Vagy ha baj hogy lesz a családunknak még egy tagja, aki méghozzá kislány, akkor van baj. - mondtam könnyes szemmel, de nevetve. A két fiú egyszerre ugrott a nyakamba. Éreztem hogy mind a ketten sírnak - Olyan kibaszott boldog vagyok. - szipogott Katsuki - Ez a legjobb dolog ami történhet Yui.. - zokogott Eijirou. Olyan édesek..
Eddig is boldog voltam velük. A srácok születése előtt is. Utána is. Még most is. És még nagyon sokáig boldog leszek ezek mellett az idióták mellett. És a fiaim mellett. És a kislányom mellett.
