Dupla vagy semmi

8.

Himiko Touga. Egy hidegvérű gyilkos. Egy hülye ribanc akit teljes szívemből gyűlölök. Mikir feleszméltem a sokkból, azonnal előrántottam a katanámat és felé tartottam. - Jaaaaj. Na de Yui - chaaan. Miért akarsz bántani? Azt hittem hogy barátok vagyunk. - mondta öntelt mosollyal. - Nem. Nem vagyunk barátok. Soha nem leszek egy gyikos barátja. - köptem neki a szavakat. - Hol van Kirishima? - kérdeztem a lánytól komoly arccal. Ő csak nézett és mosolygott. - HOL VAN KIRISHIMA? - ordítottam. Katanám élét a lány torkához vezettem. - Ha nem mondod el hogy hol van... Én esküszöm... Esküszöm elvágom a kibaszott torkodat. - suttogtam közel az arcához. Touga csak nevetett. - Vicces vagy Yui - chan. Egy az hogy fogalmam sincs hogy ki az a Kirishima. Kettő, hogy úgy se lennél képes rá, hogy megölj. Túl gyenge vagy hozzá. Szánalmas. - röhögött a képembe. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és Midoriya állt meg az ajtó előtt. Egy pillanatig pillantottam rá. És ekkor ellenfelem a karomba döfte fegyverét. Egy kisujj vastagságú tűt, ami azonnal elkezdte csapolni a véremet. Őrületesen fájt ahogyan az eszköz a bőrömbe és a húsomba vágódott. Karom azonnal lezsibbadt és Touga teljesen a földhöz szorított. - Na látod Yui-chan. Ha bátrabb lennél ez nem történik meg. - mondta gúnyosan. Másik kezemmel próbáltam ellökni magamtól de azonnal reagált és rátaposott karomra. Fájdalmasan felordítottam, mire Midoriya elkezdett felém szaladni. - NEEE. MIDORIYA! MENJ VISSZA! - sikítottam a kis brokkolinak. De mire visszament az ajtóba egy másik ember jelent meg a helyén. - MI A JÓ ÉDES FASZOM EZ AZ ORDIBÁLÁS BASSZÁTOK MEG?? - dühöngött Katsuki. Amint észre vette hogy milyen helyzetben vagyok és hogy kivel, azonnal kétsébeesés ült ki az arcára. Soha nem láttam még ilyennek. Lépett egyet hátra, és a szememből egy könnycsepp csúszott ki. Már nem éreztem a testem. - K.. Ka.. Katsuki... S.. S.. S.. Se.. Segíts.. Kérlek... - a szavak alig akartak kijönni a torkomon. Rengeteg vért vesztettem. Ha valaki nem segít, végem. De Katsuki csak állt és nézett. A tekintetem kezdett ködössé válni. Tompa lépéseket hallottam az utcáról. Nem volt erőm elfordítani a fejem hogy megnézzem ki az. A szemhélyam egyre nehezebbé vált. Kezdtem álmosodni. Katsuki elkezdett felém rohanni. Majd egy vörös hajkorona jelent meg előttem. De ebben a pillanatban lecsukódott e szemem és a fájdalom elkezdett múlni. Kezdtem elveszteni az eszméletem. Éreztem, hogy leszállt rólam a lány. Vagy lelökték. Tompán hallottam két hangot. A nevemet mondták. Egyre kezdtek halkulni a hangok. És a következő pillanatban teljesen megszűntek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez a rész kicsit rövid lett😅de most fognak igazán beindulni az események😀