Dupla vagy semmi

2.évad 1.rész

Akashi szemszöge:

Az első órát valahogy túl éltem. De mikor az a hülye vörös öcsém elkezdett dumálni, és szétültettek minket, ott ki akadtam. Mivel nem akárki mellé kerültem. Rui mellé kerültem. - Basszameg.. - morgolódtam, mikor éreztem, hogy a srác közelsége miatt kezd kissé melegem lenni.
Nem tudom mi a picsa van velem, mióta megláttam ezt a gyereket. Ha bele nézek gyönyörű zöld szemeibe és megpillantom azt a göndör haját, késztetést érzek arra, hogy lassan bele vezessem ujjaimat a puha tincseibe és szorosan magamhoz húzzam, majd azokat az édes kívánatos ajkait eltakarjam az enyémekkel...
Na jó. Még csak pár perce ismerem. De már bekattantam.
Nem vagyok én egy buzeráns idióta aki ilyen szarságokon gondolkozik. De azért bele dúrnék a hajába...
FASZOM!!

Végre.. Túléltem a napot. És persze, hogy haza felé a hülye öcsém folyamatosan csak jártatta a száját..

Otthon elég érdekes dolgok fogadtak minket. Szüleink a kanapén ültek és mind a hárman könnyes szemmel mosolyogtak - Mi a szar van? - mentem oda hozzájuk öcsémmel a nyomomban - Fiúk. Lesz egy kishugotok. - suttogta anya.
Souma azonnal elkezdett bőgni örömében. Én csak elindultam s a szobám felé - Akashi. Ne menj fel. Elmegyünk az egyik barátunkhoz. - közölte meg az öregebbik vörös és már ültünk is a kocsiba.
Kb fél órát utaztunk majd elértük az uticélunkat. Egy zöld hajú, szüleinkkel egy korú férfi fogadott minket - Srácok. Biztos nem emlékeztek Midoriyára és Todorokira. Kérlek viselkedjetek normálisan. - suttogta anya.

Amint túl estünk a köszöngetésen a zöld hajú megszólalt - A fiúk fent vannak. Barátkozzatok össze. Második és harmadik ajtó jobbra az emeleten. - mosolygott a férfi, mi pedig kelletlenül indultunk el az emeletre.