Dupla vagy semmi

38.

Pár nap után végre haza engedtek minket a picikkel.
Katsuki és Eijirou próbáltak segíteni elkészíteni a kicsiket, nem sok sikerrel.

A kezembe fogtam Akashit, mivel annyira sírt, hogy a srácok nem merték megfogni. Souma pedig azonnal elaludt, amint Katsuki a kezébe vette.
Kimentünk a kórházból és már ott várt minket a taxi. - Baszki Yui. - suttogott Katsuki miközben mozdulatlanul ült a kis vörös hajú csöppséggel a kezében - El fogom ejteni. Olyan kis pici.. - akadt ki. - Nem fogod elejteni Katsu. - nevettem fel halkan.
Az út felénél Akashi is elaludt, így mivel Ei nagyon nézte, így a kezébe adtam és így utaztunk tovább.

Mikor haza értünk, a fiúk alig birtak kiszállni a kocsiból - Ne legyetek már olyan merevek mint egy szobor. - nevettem. Őrületesen aranyosak voltak ahogyan próbálták nem felébreszteni és nem le ejteni a kicsiket.
Mikor sikerült kiszenvedniük magukat, elindultunk befelé. Majd ahogyan beléptünk a házba anya a nyakamba ugrott-Kincseem. Sajnálom hogy nem voltunk ott amikor a picúrok születtek. Nem gondoltam hogy a nászutunk alatt indul be a szülés. - kezdett el örömében sírni anyu. - Hát én sem. Ugye Katsuki? - néztem rá az említett fiúra aki éppen Souma picike kezét nézegette. - Nézd hercegnő. Olyan pici keze van.. Még az ujjamat is alig érik körbe a kis ujjacskái.. - suttogott, majd láttam hogy könnyes lesz a szeme.

Ránéztem Eijiroura. Ő már szó szerint zokogott, de hang nem jött ki a torkán. - Édeseiim. De gyönyörű babák vagytok. És fiúk. Annyira jól állnak a kezetekben. - sírt tovább anyu.
Anya azonnal elkezdte a piciket nézegetni és óvatosan simogatni hogy fel ne ébressze őket. - Srácok. Gyertek. Vigyük fel őket. Ne tartogassátok egész nap. - mosolyogtam és felmentünk a szobába.

Amint felértünk Akashi del is ébredt és őrült esrős hangon kezdett bele a sírásba, amitől Souma is felnyototta a szemeit és elkezdett nyöszörögni. - Ei. Add ide Akashit. - mondtam a vörinek és óvatosan elvettem tőle a szőke hajú babát - Sshh. Semmi baj kicsim. - kezdtem el lenyugtatni a kicsit, majd pár perc múlva abba is hagyta a sírást. Persze erre a másik is lenyugodott. - Ennyi? Ha az egyik elkezd ordítani akkor a másik is? Ha abba hagyja akkor mind a kettő elhallgat? - nézett nagy szemekkel Katsuki - Igen Katsu. Ikrek. Együtt sírnak. - kuncogtam és betettem Akashit az ágyába, majd Soumát is tettem mellé. Mind a kettőjük szájába tettem cumit, majd leültem a saját ágyamra.

A srácok nem ültek mellém. Helyette ott álltak a kiságy mellett és figyelték ahogy a két kis csöppség hangosan szuszog.
Mögéjük mentem és átöleltem őket hátulról - Teljesen rátok hasonlítanak. - suttogtam. Csak bólintottak.

Ahogyan ott néztem Katsukit és Eijirout ahogyan a piciket figyelik.. Rájöttem hogy most jött el életem legszebb időszaka. Ami igaz, hogy egy kissé nehéz lesz, de mivel velem vannak a srácok és anyuék is, így hamar túl esünk majd rajta.

És így kezdődött el az életemnek egy új időszaka. Életem szerelmeivel. És a gyerekeimmel.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok. Eléggé sok idő volt mire ezt megírtam. Remélem tetszik nektek😍😊és nyugodjatok meg. Még közel sincs vége a történetnek 😁😀😍