Dupla vagy semmi

36.

Az idő őrült gyorsan telt. És a lurkók egyre csak nőttek.

Már csak pár hét és meg születnek a srácok. Mert kiderült, hogy mind a ketten fiúk lesznek. Mostanában nagyon aktívak.
Egyre többet alszok vagy pihenek. És a fiúk mindenben támogatnak. És segítenek.
Ez idő alatt egy nap sem volt, hogy ne hozott volna nekem mind a kettő csokit. Egy nap nem telt el úgy, hogy ne mondták volna el kb százszor hogy mennyire szeretnek.
És persze a perverzkedéseiket se hanyagolták... Amiket mondjuk mostmár kicsit ráhagyhatnának... Nem azt mondom, hogy nem esik jól néha nap egy kis kényeztetés. De mióta terhes vagyok, az óta Katsukinak valósággal a mániája lett, hogy ott tesz magáévá ahol csak tud. És perste ebben a játékben Eijirou is legtöbbször benne van...

Egy hét múlva karácsony lesz. A ház már teli van a díszekkel. Meg a kicsiknek szánt cuccokkal. Babaruhák kiságyak egy csomó játék stb stb...
A fiúk éppen össze dobnak valami kaját, addig pedig gondoltam pihenek egyet. Ha persze a két csöppség hagyna pihenni..
Már pont elaludtam, mikor éreztem, hogy Katsuki bemászik mellém és elkezdi csókolgatni a nyakam. - Hmm. Katsu.. Most nee. - nyávogtam. - Mindig ezt mondod hercegnő. Aztán még te könyörög második menetért. - kuncogott. Igen.. Ez a baj velem.. Hogy imádom őket. És imádok velük lenni..

Ellenkezni se tudtam, de nem is na akartam. Mire feleszméltem már nem volt rajtunk ruha. - Azt ugye tudod Katsu, hogy ha most csináljuk akkor simán beindulhat a szülés? Ebbe bele gondtál már? - néztem rá. Ő meg csak elvigyorodott és belém lökte magát. Azonnal elkezdett lassan mozogni majd elkezdett felvenni egy gyorsabb tempót. Majd mikor durvábban belém lökte magát nekem végem volt. És pár perc múlva ő is végzett.

Mielőtt elkezdtük őrült fáradt voltam.. De rájöttem hogy ez most rohadtul jól esik. Túlságosan is.
Kicsit kifújtuk magunkat, Katsuki segített felöltözni és megindultunk a konyhába. De út közben hirtelen.. A lépcső közepén.. Jött a fájdalom. Ha a mellettem álló süni nem fog meg, tutileesek a lépcsőről. A karjaiba vett és sietett velem le majd letett a kanapéra - Mi a baj Yui? - jött ki a konyhából Eijirou. Én csak fogtam a hasamat. - Bhazd megh Katsukih.. Mondtam hogy nem jó ötlet.. - mondtam már lassan sírva a fájdalomtól. Majd éreztem hogy elkezd valami folyni.. - Mi a.. - néztek rám a fiúk. Ekkor döbbentem rá. Rohadt gyorsan kórházba kell jutni. - Fiúk.. Elfolyt a magzatvíz..