Dupla vagy semmi

32.

Mióta anya megtudta hogy terhes vagyok, az óta folyamaosan csak aggódik értem. Meg a kicsikért.

Már 6 hónaposak a kis hercegeim. Mert igen. Mind a kettő fiú lesz.

Nem hittem volna hogy a srácok ennyire véfelmezők is tudnak lenni. Főleg Katsukiról nem gondoltam hogy ilyen lesz. Képes még a lépcsőn is felcipelni mert hogy "Te ne eröltesd meg magad hercegnő."
Van amikor random elkezdi simogatni a hasamat. Meg beszélget a kicsiknek. Olyan édes tud lenni olyankor... Ki gondolta volna, hogy a nagy Bakugo Katsuki,aki mindig csak ordítani meg verekedni tud, tud ilyen is lenni...

De nem csak a szőke szokott ilyen lenni. Eijirou is elragadóan édes. Mint mindig. Mindig készül nekem valami meglepetéssel. Ami legtöbbször egy csomó csoki vagy eper.. Mostanában egyre több édességet eszek..

Már túl vagyunk anyuék esküvőjén is. Én kb az egészet végig bőgtem.. Meg végig zabáltam.. Na ja. A picúrok eléggé sokszor éhesek.. Pont mint az a két bolond..
Miután vége lett a lakodalomnak, segítettínk anyuéknak össze pakolni mert szerveztünk nekik a fiúkkal egy két hetes nászutat. Horvátországba.
Mikor láttuk hogy elfordul az autó a sarkon a srácok megfogták a derekamat és bevonultunk a házba. - Na hercegnő. Mit szeretnél ma csinálni? - nézett rám Katsuki. - Rendeljünk pizzát. - néztem rá csillogó szemekkel. Meg is rendeltük a kaját és vártuk hogy megérkezzen.

Mikor meghallottam a csengőt siettem az ajtóhoz. De nem az fogadott amire vártam. - Ohhhh. Yui-chaaan. - meredt rám gyilkos tekintettel egy jellegzetes sárga szempár. - Yui? Mi a baj? - hallottam meg Eijirou hangját a hátam mögül. Ekkor Touga közelebb lépett hozzám és a hátamhoz szorította a kezemet-ENGEDD EL YUIT! - ordította a vörös, mire Katsuki is kijött a szobából. Ahogy meglátta a helyzetet, megjelentek a kezében a szikrák és a lány felé rohant. - Még egy mozdulat és  az egész kócerájt felégetem. - hallottam meg Dabi hangját. - ENGEDD. EL. - ordította Katsuki. - Oki. - nevetett fel a lány és ledobott a földre. Én pedig pont a hasamra estem.
Azonnal őrületes fájdalom hasított az egész testembe. Az oldalamra fordultam és a hasamra szorítottam a kezem. - YUII! - hallottam a két fiú ordítását. Feléjük néztem de a fájdalomtól homályosan láttam. De azt ki tudtam venni a dolgokból, hogy Dabi éppen megkötözi őket.
Hirtelen nedvességet éreztem a lábaim között.. Ne.. Ne.. Az nem lehet..
Próbáltam lenézni és egy növekvő vértócsát láttam magam alatt.
Már zokogni sem volt erőm. Ekkor egy vékony kezet éreztem az arcomon. - Figyeld a műsort Yui-chan. - nevetett Touga. Alig láttam már. De azt láttam ahogyan a fekete hajú fiú elővesz egy pisztolyt és Katsuki fejéhez szorítja. Majd egy óriásai csattanás..

És ekkor felébredtem-Yui. Mi a baj? - nézett rám aggódva Eijirou. - Mi van veled hercegnő? - fogta meg arcomat Katsuki. Azonnal felkeltem az ágyból és a nyakába ugrottam. Majd elkezdtem zokogni. - Shhh. Semmi baj. Csak egy álom volt hercegnő. - nyugtatott meg a szőke. - Gyerekek. Minden rendben? Hallottam hogy Yui sír. Mi történt? - nézett ránk anyu. - S. Se.. Semmi. Csak rosszat álmodtam. - mondtam és hozzá bújtam a fiúkhoz.