Dupla vagy semmi

18.

Mizu elmentek a többiek, ugyan úgy feszült maradt a hangulat. A két fiú már majd fel robbant. - Mih a jó istehn van veletek? - kérdeztem. Már alig tudtam érthetően beszélni. Túl sokat ittam. Ez így nem lesz jó. - Semmi. Nincs semmi hercegnő. Azon kívül, hogy a furahajú ki akar téged sajátítani. - morgott Katsuki. - Hogy mi van? Ki is volt az, aki edzés közben csak úgy random felpofozott? Csak azért, mert azt mondtam hogy egy kicsit szeretnék Yui-channal lenni? - kiabált bátyjával Eijirou. - Mi az istent csináltok fiúk? Mi bajotok van? Eddig sose voltatok ilyenek. - mondtam kikelve magamból. - Az a bajunk, hogy... - kezdett bele a vörös. - Az bazdmeg hogy kurvára nem fogsz mostantól Yui közelébe jönni, mert engem jobban bír, mi t téged! - ordított Katsuki. - Téged jobban bír? Egy ilyen idegbeteg sündisznót? Hát azt kétlem! - puffogott Eijirou. - HAGYJÁTOK MÁR ABBA! - sikítottam. - Mind a kettőtöket ugyan úgy bírom. Ne öljétek már meg egymást az isten áldon meg titeket! - mondtam, majd mind a kettőjük nyakára adtam egy egy puszit. - Akkor is engem kedvelsz jobban ugye hercegnő? Kettőnk közül velem voltál együtt először. - morgott a fülembe Katsuki. Baszki te hülye süni. Ettől a hangtól.. Kiráz a hideg. - Ezt most direkt csinálod Katsuki? - kérdeztem tőle, mire elkezdte csókolni a nyakam. - Mit? Én nem csináltam semmit. - suttigta, majd megéreztem hogy Eijirou is elkezdte basztatni a nyakamat. - Mhmm. Neh.. Srácok.. - nyögtem, mire elhajoltak a nyakamtól és egymásra néztek. - Játszunk. - mosolygott perverzen Katsuki. - Derítsük ki hogy melyikünk illik jobban Yuihoz. - mondta, majd egy pillanat múlva nekem is leesett hogy mit akarnak művelni. - Oké. Vagyis amelyikünkkel jobban élvezi a dolgokat, az nyer. És a nyeremény maga Yui-chan. - röhögött Eijirou.
Hogy mi van? Mi a szart akarnak ezek csinálni? - Heeeeeeee? - akadtam ki. - Ez mire is jó? - érdeklődtem. - Arra jó, hogy kiderüljön melyikünket bírod jobban. Hogy kettőnk közül melyik az, aki neked megfelelő. - mondta Eijirou. Ez nagyon nem jó ötlet. Mind a kettőjüket ugyan úgy szeretem.
Talán ha elmondanám nekik.. Talán akkor.. Akkor abba hagynák ezt a hülyeséget. De mi van... Mi van ha... Ha megútálnak... Nem tudom mit kezdenék magammal. Lehet hogy ha elmondanám, hogy mit érzek akkor soha többé nem jönnének a közelembe. De nem akarom hogy veszekedjenek. Nem akarom hogy úgy nézzenek egymásra mintha ellenségek lennének.
Ezért... Ezért el kell mondanom. El kell mondanom nekik,hogy szeretem őket. Nincs más választásom. - Fiúk.. Ammm. Valamit el kell mondanom. - mondom halkan, mire mind a ketten felém néznek. - Mi a baj hercegnő? Valaki bántott? Az a fasz kalap Kaminari volt? - idegeskedett Katsuki. Annyira aranyos amikir így aggódik értem... - Nem. Nem bántott senki. És nincs semmi baj... - suttogom. Veszek egy nagy levegőt, megfogom a testvérpár kezét és elhatározom magam. - Fiúk.. Én.. Szeretlek titeket. Nem úgy mint egy tesvért... Vagy egy egyszerű barátot.. - mondom, majd nyelek egy nagyot. - Szerelmes vagyok mind a kettőtökbe.