Dupla vagy semmi

27

Egy pillanatig csak néztem Eijirou vörös szemeit, majd jött egy ötlet. - N.. Nem.. Nem az enyém. Az egyik barátnőm hagyta itt.. - mentegetőztem. - Ohh. Okés. - mosolygott rám, majd adott a fejemre egy apró puszit. A vöri kiment a fürdőből én pedig rendbe szedtem magamat és mentem a szobámba. Átöltöztem pizsamába és bele estem az ágyamba.
Mikor már majdnem elaludtam, hallottam hogy kivágódik az ajtó-Te hülye liba. Azt hiszed hogy ennyivel lezártad a beszélgetésünket? Hogy sétáltál?? - kelt ki magából Katsuki miközben már az ágy szélénél állt. - Igen. Mert azt csináltam. - mondtam halkan. - Hazudsz. Látszik rajtad hogy hazudsz. - a szemei már vérben forogtak olyan ideges volt.-Nem hazudok Katsuki. Kérlek. Hagy pihenjek már. - kezdtem el sírni. - Ajjj. Most miért sírsz? - enyhült el a hangja, majd mellém feküdt és magához húzott-N.. Nem t..tudom.-dadogtam. Még szorosabban ölelt magához és elkezdte simogatni a hátam. - Jó jó. Nincs baj hercegnő. Bocsánat hogy kiabáltam veled.. Csak halálra aggódtam magam miattad. - suttogta, majd közelebb hajolt hozzám és ajkait lassan az enyémekre tapasztotta. Lassan csókolt. Még sosem volt ennyire gyengéd.. Simán hozzá tudnék szokni ehhez.. Ahogyan lágyan siklik ajka az enyémen és közben lassan simogatja a hátam... - Szeretlek hercegnő. - súgta ajkaimra. - Én is. - mondtam, majd mellkasába fúrtam a fejemet.
Egy kis idő múlva Eijirou is belépett a szobába és mellém feküdt. Kibújtam a szőke öleléséből és hozzá bújtam Eijirouhoz. - Szeretlek Ei. - suttogtam. Ő csak egy puszit adott a homlokomra és rám mosolygott - Én is szeretlek Yui. - súgta, majd a két fiú szoros ölelésében aludtam el.

Reggel arra ébredtem, hogy Katsuki nincs mellettem. Biztos csak mosdóba ment. Vagy iszik.
Efy pillanattal később hangos trappolás hallazszott a lépcső felől és az ajtón beviharzott Katsuki, kezében egy rakás papírral.
Ne.. Csak azt ne.. - Hmmm. Mi a baj Yui.. - duruzsolta a hajamba Eijirou. - MI A FASZOM EZ? HEEE? MI EZ? - ordított a szőke a röntgen felvételre mutatva. - VÁLASZOLJ! - jött közelebb. Egy könnycsepp legördült az arcomon, majd arcomat a tenyerembe temettem. - NE BŐGJÉL HANEM VÁLASZOLJ! MIK EZEK A PAPIROK? - ordított tovább. Eijirou felállt mellőlem és a testvére mellé ment majd kivette a kezéből a papírokat. Pár percig olvasata őket, majd egy furcsa kifejezéssel az arcán pillantott rám-Yui...te...- suttogott. - Hogyan? Miért nem szóltál? - kezdett el ő is ideges lenni. - S.. Sa.. Shajnálommhh.. - mondtam, majd megállíthatatlanul kezdtem el zokogni