Dupla vagy semmi

26.

Csak álltam kétségbeesetten és próbáltam feldolgozni azt amit a doki mondott. - M.. Mi? Az.. Az nem.. Az nem lehet.. Nem lehetek terhes. - dadogtam. - Pedig egyértelműen az. De ha gondolja írok beutalót a nőgyógyászhoz. - mondta majd ment is a számítógéphez és írta a papírt. Amint oda adta nekem a beutalót szó nélkül mentem ki a rendelőből és rohantam a kórházba. Azonnal fogadott is az orvos. - Jó napot. Mizashi Yui ha nem tévedek. - mosolygott rám az ötvenes évei elején járó férfi. -J..jó napot. - mondtam halkan. - Vizsgálatra jött? - kérdezte. Csak bólintottam és oda adtam a papírokat. - Értem.. Kérem vetkőzzön le és feküdjön fel az asztalra. - mondta majd teljesítettem a kérését. Először csak a szokásos kissé kellemetlen vizsgálat volt. Majd jött az ultrahang. - Hmm. Látom is. - morgott a doktor. Felém fordította a monitort. - Látja hölgyem? Ott van a kis lurkó. - mosolygott rám. És tényleg. A monitor közepén volt egy kis furcsa folt. - Olyan másfél hónapos lehet. - mondta inkább magának mint nekem. Nem tudtam megszólalni. Nem.. Nem lehetek terhes.. Nem...

Mikor végzett a vizsgálattal mentem felöltözni. Az öltözőből kijőve duruzsolást hallottam majd láttam hogy az orvos és egy asszisztens nagyon nézik a röntgen felvételeket. - Yui.. Tudom hogy hirtelen jött önnek ez az egész.. De van még valami. - mondta halkan. - Tévedtem a röntgen felvétellel kapcsolatban.-mondta komolyan. - A.. Akkor.. Akkor nem vagyok.. - suttogtam. - De. De. Ön száz százalékig biztos hogy várandós. Sőt.. Ha úgy vesszük akkor kétszáz százalékig biztos. - nevetett fel. - Yui. Ön ikreket vár. - mondta a doki és oda adta a kezembe a felvételeket. - Gratulálunk. - mosolygott aranyosan a kb velem egy idős asszisztens. - K. Köszönöm. Viszlát. - suttogtam majd kirohantam a kórházból.

Nem mentem azonnal haza. Elsétáltam a parkba és leültem egy padra.
Nem hiszem el. Mit fogok mondani a fiúknak? És legfőképp anyának? Nem így terveztem. Nagyon nem. Én csak boldogan akartam élni. És azzal a két hülyével boldog voltam. Szeretem őket.. De úgy látszik hogy túlságosan is...
Melyikőjük lehet az apa? Ezen biztos hogy össze fognak veszni.. Nem akarom hogy e miatt veszekedjenek.
Nem így akartam ezt az egészet.. Nem akartam 18 évesen terhes lenni.. Most mit tegyek??
Elmentem gyógyszertárba terhességi tesztet venni. Hátha tévednek.. Hátha..

Este fele haza is értem a nagy gondolkozásból. - Yui-chan! Merre voltál? Halálra aggódtuk magunkat. - ugrott a nyakamba Eijirou majd egy csókot nyomott ajkaimra. - Sétálni.. - mondtam halkan, majd felmentem a szobámba. - OOIIII. HOL A PICSÁBA VOLTÁL TE IDIÓTA LIBA?? - ordított Katsuki. - Sétálni voltam. - zártam le egyszerűen a témát.
Bevonultam a fürdőbe és mind a három trsztet megcsináltam. És pozitívlett.. Akkor nem tévedhetett a doki...
Lerogytam a mosdókagyló előtt és kitört belőlem a zokogás. Nem vettem észre hogy nyílik az ajtó. Majd egy kezet éreztem a hátamon. - Yui. Minden rendben? - kérdezte Eijirou. Gyorsan próbáltam eldugni a teszteket. - Héj. Az mi? - érdeklődött. - Az.. Ugye.. Ugye nem.. Ugye az nem az amire gondolok??