Dupla vagy semmi

6.

Kb negyed óra múlva feleszméltem. Kezdenek elhalkulni lent. Lementem, hátha ott van Kirishima. De helyette Bakugo állta utamat-Oiii. Libaaa. Nem megyünk fel még egy menetreee? - kérdezte szédelegve. - NEM! HAGGYÁL! - ordítottam, majd kétségbeesetten körbenéztem. Már csak a még mindig alvó Mineta, Mina és Kaminari maradtak. Kirishima sehol. Kirohantam az udvarra. Semmi. Teljesen kétségbe estem. - Mi a faszt csinálsz itt kint liba? Gyere be és élvezzük újra egymás társaságát. - mondta a szőke alkoholtól kicsit akadozó hangon. - NEM! NEM MEGYEK VELED! EZ MIND MIATTAD VAN TE KANOS ÁLLAT! ÚTÁLLAK! ÚTÁLLAK! - ordítottam. - HEEEEE? MI A FASZOM VAN MIATTAM?? AZ HOGY EGY KIBASZOTT KIS RIBI VAGY?? AZ? - jött egyre közelebb hozzám. Mikor elém ért akkora pofont adtam neki, hogy Bakugo térdre esett. - ROHADJ MEG BAKUGOU KATSUKI!!! - Elkezdtem rohanni. Azt sem tudtam, hogy hova megyek csak futottam. Meg kell találnom Kirishimát.
Reggelig jártam a várost és semmi. Sehol nem találtam. Még csak nem is látták. Beestem az ajtón és kiszakadt belőlem a zokogás. Miattam. Miattam ment el. Ha valami baja lett.... Miattam. Minden miattam van. - Yui-chan.. YUI-CHAN! - hallottam Mina hangját. Egy pillanat múlva egy kezet éreztem a hátamon. Majd még egyet. - Yui-chan. Jól vagy? Egész este kerestünk. - hallottam Midoriya hangját. - Kiri... Hol van Kirishima? - zokogtam. - Sehol.... Sehol nem találtam. Sehol sincs. - mondtam elhaló hangon. - Kirishima? Sajnos fogalmunk sincs. Mióta eltűntél az óta őt sem láttuk. - magyarázta rózsaszín barátnőm. Istenem... Csak ne legyen baja... Ha valami hülyeséget csinált...
Midoriya segítségével felültem, majd Mina hozott egy kis vizet-Igyál. Jobban leszel. - mondta. - Yui-chan... Mi történt este? Láttam hogy Katsuki és te veszekedtek az udvaron utána meg lepofoztad. Mi volt a baj? - kérdezte Mina. - S..s..semmi. Csak összekaptunk egy kicsit. - dadogtam. Tudom hogy őrületes nagy hülyeséget csináltam akkor, amikor engedtem a kísértésnek és együtt voltam Bakugouval. - Oi vattacukot fejű. Hol a faszba van.... - hallottam meg a reszelős hangot. Nem néztem rá. Próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre. - Nah. Itt van ez a kis ribanc is? Azt hittem megdöglött. - köpte a szavakat. - Hagyd békén! Hogy vagy ekkora tajparaszt?? - kiabált Midoriya. - TE CSAK KUSSOLJ. ROHADT DEKU! Ez a csaj akkora kurva, hogy amint alkalma volt rá szét is nyitotta a lábát. Tch. - mondta a szőke. - ROHADJ MEG! - ordítottam, majd felálltam és kirohantam az ajtón. A kapunál beleütköztem egy mellkasba. - Yui? - hallottam Kirishima hangját. Felnéztem rá. Teljesen megviselt volt az arca. - KIRISHIMA! - sikítottam, majd nyakába vetettem magam. Megállíthatatlan zokogás tört rám. - Hé. Yui. Mi a baj? - kérdezte. - A..a...az..azt hi...hitte..m h..hogy v..valami b.b.bajod van-szipogtam. Végig simított fejemen-Shhhhh. Nyugi. Nincs baj. - suttogta megnyugtató hangon. Belefúrtam a fejem nyakába. Alkohol és...vér illata van. - Kirishima.. Te vérzel? - kérdeztem aggódva. Felnéztem az arcára és akkor vettem észre, hogy a szája szélén szivárog a vér. - ÚRISTEN! TE VÉRZEL! - ordítottam. A vörös rám nézett. Mosolygott. - Ohh Yui-chan. Az miért baj? - kérdezte. Groteszk mosoly volt az arcán. Ilyesztő volt. - K.. Kirishima.. - mondtam,majd belenéztem a szemébe. Nem a megszokott vörös csillogást láttam. Sárga, csillogás nélküli szemek voltak. A tekintete mint egy gyilkosé. - T.. Te.. Te.. Te nem... Nem vagy Kirishima. - mondtam monoton hangon. - HEHEHEHEHEEEE. Okos vagy-nevetett. De ez a nevetés....ez nem Kirishima. Ez egy olyan ember, akit soha nem akartam viszont látni. Akitől rettegek. - Nagyon okos lány vagy.. Yui-chaaan. - megváltozott a hangja. Egy beteg, vérbeli gyilkos hangja. Testéről elkezdett folyni egy agyag szerű, undorító anyag. Ekkor biztos voltam benne. Ő az. Himiko Touga.