Dupla vagy semmi

39.

Egy hete boldogítanak minket a picúrok. És ebben az egy hétben olyan pillanatokat éltem át hogy azt le sem lehet írni, mit éreztem.
Ahogyan a fiúk folyamatosan csillogó dzemekkel nézik a gyerekeket.. Ahogyan Katsuki és Akashi próbálnak "beszélgetni", ami annyiból áll, hogy Katsuki az ölébe veszi a kicsit és elkezd hozzá beszélni. Akashi meg vissza gügyög neki.
Kirishima pedig mindig mikor a kezébe veszi Soumát elsírja magát.

Ma is az volt mint minden este. A fiúk bevonultak vigyázni a kicsikre ameddig én fürdök.
Mikor benyitottam a szobába majdnem megolvadt a szivem olyan édes látványban vokt részem.
Katsuki ott feküdt az ágyban, valószínűleg aludt. Akashit pedig a mellkasán fekve nyomta el az álom.

Elmosolyodtam, talán még egy könnycsepp is legördült az arcomon, majd a vörös pároshoz léptem, akik éppen egy üveg tejjel próbáltak megküzdeni kevés sikerrel. - Add ide Ei. - suttogtam nevetve majd mielőtt elvettem tőle Soumát egy apró csókot adtam ajkaira.

Pár perc kellett és a kis vörös is elaludt. Bele tettem az ágyába, majd én is lefeküdtem az alvó Katsuki mellé. Próbáltam levenni róla a kicsit, de nem jött össze. Mindkét szőkeség fejére adtam egy apró puszit, majd mikor Eijirou is lefeküdt engem is elnyomott az álom.

-Katsuu! Öltözz már. Elkésel. - kiáltottam a szőkének - Én kész vagyok. Ei még keresi az ingjét meg a nyakkendőjét. - röhögött öltönyben virítva, mellette ott totyogott Akashi. - Yui? Nem láttad a nyakkendőmet? - hallottam Eijirou hangját.
A következő pillanatban pedig választ kaptunk arra a kérdésre hogy hol is vannak azok a ruhák - Anyaa! Nézd nézd. Olyan vagyok mint apu. - futott le a lépcsőn Souma kiabálva. Mikor leért testvéréből és Katsukiból kitört a nevetés.
A kis vörös haja úgy volt felzselézve mint ahogy az apja szokta. És az ing és a nyakkendő volt rajta. - Látjátok milyen férfias vagyok? - nevetett.

-Kincsem. Add vissza apádnak a ruháit és siessünk a nagyiék házassági évfordulójára. - kaptam fel a kezembe a kis öt évest és szaladtam vele az apjához. - ENGEM IS VÁRJATOK MEEG! - kiabált teli torokból Akashi.

Eijirou is végre felöltözhetett és elindultunk. A kisebbik szőke felkéreckedett Ei nyakába és így mentünk. - Héj nagyfiú. Teljesen össze dúrod a hajamat. - nevetett hangosan Ei.

-Te még mindig jobban jártál. Én csupa nyál leszek baszki. - morgott Katsuki akinek a vállát Souma már párnának használja

Felkuncogtam és haladtunk tovább. Félúton a szőkeség is elaludt Eijirou nyakában. - Annyit alszanak mint a medvék komolyan. - röhögött Katsuki. Én csak bámultam a négy fiút és boldogsággal a szívemben követtem őket.