Dupla vagy semmi

30.

Mikor felébredtem Katsuki ott ült előttem és az arcomat nézte. Amint észre vette hogy fent vagyok, közelebb jött és szorosan megölelt. - Szeretlek te kis hülye. Bocs hogy bunkó voltam. Csak.. Csak tudod ez most hirtelen jött. - mondta, majd lassan ajkait az enyémekhez érintette. Lassan mozgatta ajkait, de levegő hiány miatt elvált tőlem.
Felültem, majd közelebb húztam magamhoz a két fiút. - Szeretlek titeket. Nagyon. - suttogtam és átöleltem őket-Mi is. - mondták egyszerre. - És ne aggódj. Megolduk ezt a helyzetet. - bíztatott Eijirou. - Igen. Megoldjuk. Együtt. - villantott rám egy édes mosolyt Katsuki.
Ez után egész nap csak punnyadtunk a kanapén. Filmet néztünk, Katsuki csinált kaját, a szokásos veszekedés is megvolt hogy mit nézzünk.. Egy szóval tökéletes volt a nap.

A hétvége gyorsan eltelt. Mire észbe kaptunk, már ott álltunk kint a kapuban és üdvözöltük anyáékat. - Yui! Fiúk! De jó újra itt lenni veletek. - ölelt meg minket egyesével anyu. - Mi is örülünk hogy újra itt vagytok. - mosolyogtam rá. Mikor elvált t{lem, észre vettem hogy van egy gyűrű az ujjá. - Anyu.. Csak nem.. - lepődtem meg. Könnybe lábadt a szeme - De. Igen kincsem. Zack megkérte a kezem. - sírta el magát. Én is elkezdtem sírni örömömben és újra átöleltem. Zack is jött és neki is köszöntünk, gratuláltunk és bementünk a házba. - Ünnepeljük meg ezt a csodás alkalmat. Hoztunk egy kis pezsgőt. Igyuk meg gyerekek. - nevetett fel Zack és már öntötte is poharakba az alkoholt. - Baszki.. - suttogtam. Észre vették a fiúk hogy valami nincs rendben. - Mi a baj Yui? - súgta Eijirou. - Nem ihatok... - mondtam sejtelmes hangon. - BASSZAMEG! - ordított fel Katsuki. - Mi a fene van Bakugo? - nézett a fiára Zack. - Semmi. Bele rugott a szekrénybe. - mosolyogtam, majd meglöktem a fiút.
Anya mindenkinek oda adta a poharat. A két fiúval idegesen néztünk egymásra. - Ammm. Én most nem kérek pezsgőt. Kicsit fáj a fejem. - mentegetőztem- Egy fél pohár nem árthat meg. - nevetett Zack. - D.. De.. Nem..nem lehet. - dadogtam. - Miért ne lehetne drágám? Már elmúltál 18. Igyad nyugodtan. - mosolygott anyu. A mellettem álló két fiú közelebb jött hozzám. Rájuk néztem. Mind a ketten bólintottak. - El kell mondanod Yui.. - mondta aggódva mind a kettő. Nagyot sóhajtottam, erőt vettem magamon és szóra nyitottam a szám. De az helyett, hogy mondtam volna amit kell, jött a rosszullét. A szám elé kaptam a kezem és kétségbe esetten néztem egyik fiúról a másikra. - Yui? Minden rendben? - kérdezte Katsuki. Csak megráztam a fejem. - Baszki.. - mondták egyszerre és rohantak velem a mosdó felé.
Mikor kiadtam magamból a dolgokat, kiöblítettem a számat és vissza mentünk anyáékhoz. Ők csak értetlen fejjel néztek hármunkra. - Drágám.. Mi a gond? Beteg vagy? - szólt aggodalmasan anya. Nagyot nyeltem és elhatároztam hogy most vagy soha.. Elmondom neki. - Nem.. Nem vagyok beteg.. - mondtam halkan. - Az a helyzet hogy... Anyu... Terhes vagyok.