Dupla vagy semmi

37.

Ez a fejezet külső szemlélői szemszögből lesz. Remélem tetszik majd nektek 😁

Amint a lány kimondta a mondatot, a két fiú fejvesztve rohant a telefonért,szóltak a szülőknek hogy mi a helyzet. Majd őrült gyorsasággal vitték Yuit az autóba és már száguldottak is a kórház felé.

Mikor oda értek, a lányt azonnal vittékis be.
A két fiú kint ült, és várt. Csak várakoztak és reménykedtek hogy a szerelmük és a gyerekek is jól legyenek.-Mi a.. Miért sikítozik?? - ijedt meg Katsuki majd elindult az ajtó felé aggódó tekintettel, de testvére megállította - Baku.. Semmi gond. Jól van. - mondta Eijirou nyugtató hangon majd vissza ültek. Pedig ő sem volt túl nyugodt. Ő is féltette Yuit. Nagyon.

Két órája. Két órája várakoznak. Két órája idegeskednek. Két órája hallgatják életük szerelmének fájdalmas sikolyait.
Majd hirtelen.. Már nem Yui hangját hallották. A fülüket gyerek sírás csapta meg. Kettő gyermek sírása töltötte meg a helyiséget.
Majd kijött az orvos. És beengedte a fiúkat.
Beléptek az ajtón. És mind a ketten sírásban törtek ki. De nem a szomorúság miatt. Hanem a látványtól. És attól az érzéstől amit akkor éreztek, mikor megpillantották a lányt, mellkasán a két csöppséggel. Az egyikőjüknek pont olyan szőke volt a haja mint Katsukinak. A másik pedig Kirishima vörös tincseit kapta meg.

Katsuki és Eijirou közelebb mentek és Yui ekkor vette őket észre. A lány már így is a zokogás szélén állt. De mikor meglátta a két fiút, ahogyan óriási mosollyal az arcukon, könnyező szemekkel ott álltak mellette, már nem bírta tovább. Ő is elengedte a könnyeit. - Megfogjátok őket? - kérdezte halkan Yui. A két fiú bólintott. Mind a ketten a rájuk hasonlító kis csöppséget fogták meg. - Bemutatom nektek Bakugou Akashit - nézett rá a szőkére - És Kirishima Soumát.-suttogta a lány.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész. Kicsit rövid lett😅de a kövi rész hosszabb lesz.😁