Restaurant [Befejezett]

5.

 - Egyél csak amit kívánsz, bármi kell még csak szólj – Junmyeon elém teszi a gőzölgő levest, miután egy szép kis terülj-terülj asztalkámat csinált itt nekem.

Ezzel minden szép és jó, de egyáltalán nincs étvágyam, még ez a rengeteg finomnak látszó étel se tudja meghozni az étvágyamat.
És az sem, hogy vagy tízen meresztik rám szempárjaikat. Ahogy a két főnök eltűnik az emeleten, több se kell az embereknek már körém is állnak és elkezdenek bombázni a kérdéseikkel.

- Te leszel az új cukrász?
- Kyungsoo főnök barátnője vagy?
- Miért jöttetek hirtelen együtt?
- Honnan ismered Junmyeont?

Csak pislogok közöttük és hirtelen azt sem tudom, hogy mire válaszoljak, vagy egyáltalán válaszoljak-e? Megérné-e válaszolni, hinnének nekem? Mindenki olyan határozottnak tűnik. Van, akinek a szeméből kilehet olvasni a féltékenységet, mert meg van arról győződve, hogy én valamelyik főnökük barátnője vagyok. Van, aki csak meredten figyel, ők biztosan azon kérdésbe tartoznak, hogy Én vagyok-e az új cukrász.

- Ne faggassátok már szegényt, hagyjátok enni – két lány mögül lép a köreinkbe egy srác, aki valószínűleg azaz egy százalék jelenleg, aki nem kíváncsi semmire. És a jelenlétével, mindenkit csendre int. Látszik, hogy Ő is valaki itt, akire hallgatnak a dolgozók. – Nincsen semmi dolgotok? – körbenéz a tömegen. Susmorogva és szem forgatva hagyják el a területet, amit most a fiú birtokol.

Ahogy mindenkit elküld, automatikusan leül velem szembe, ekkor nyugodtan meg tudom nézni arcát. Valahonnan nagyon ismerős. De vajon hol láttam már? Nincs olyan szokványos arca, hogy összekeverjem bárkivel is. Fogaskerekeim eléggé megerőltetik magukat. A végére pedig be is ugrik hol láttam. Baekhyun mutatott róla nekem képet.
- Köszönöm – mondom, miközben halkan megköszörülöm a torkom.
- Nincs mit, egyél nyugodtan – mutat a tányéromra és közben kedvesen mosolyog.
- Nem igazán vagyok éhes – zavaromban csak lesütöm a szemem a terítőre.
- Még a látvány se hozza meg az étvágyadat? – hangjából őszinte meglepődöttség hallatszik. Megrázom a fejem. – Csak pár falatot próbálj meg enni, az nem árthat. – szemem sarkából látom, ahogy elkezd rendezkedni az asztalon. – Kimchi? – emeli orrom elé. Összevont szemöldökkel húzódom el és felnézek a fiúra, aki egyből elvigyorodik. – Jól fog esni. – próbálkozik továbbra is. Miért nem érti meg, hogy nincs étvágyam?

- Ohhó, micsoda feltétek – ismerős hang csapja meg a felem, majd egy újabb.
- Jisoo~ - elnyújtja a nevemet a legismerősebb hang mindközül, aki már le is ül a mellettem lévő székre. – Isteni volt a reggeli, amit küldtél.
- Tényleg? – csillannak fel szemeim. – Már régen volt, hogy csináltam volna bármi édeset, örülök, hogy ízlett – mosolygok a fiúra, aki ezt ugyanúgy viszonozza.
- Az én részemről is finom volt – like jelet mutat fel a fiú háta mögött Jongdae.
- Ti ettetek, de Ő még nem, miért nem hagyjátok? – az asztalnál eddig is ülő fiú szól rájuk ok nélkül. Hiszen végre kezdem úgy érezni, hogy jön vissza a kedvem.
- Most mi bajod van? – fintorog rá Baekhyun, de hamar újra felém tereli a figyelmét. – Kóstold csak meg a levest, amit Suho csinál, az valami isteni.
- Suho? – bizonytalanul kérdezek rá.
- Oh, ez Junmyeon beceneve – válaszolja. – Aki veled szemben ül Kim Jongin, akiről beszéltünk, például az ő beceneve Kai. Jongdaenek is van – mutat a háta mögé. – Neki Chen.
- És neked mi? – kérdezek rá, egy kis hallgatás után.
- Nekem nincs, csak simán Baekhyun.

Chen elkezdi köszörülni mögötte a torkát, közben finoman közli velem, hogy Baekhyun beceneve a Bacon. Ezen elkezdek jóízűen kacagni, ami után most már érzem, hogy a szervezetem ételt akar. Ha már szóba jött a bacon...